Budapest, 1970. (8. évfolyam)

11. szám november - P. Brestyánszky Ilona: Iparművészek a fővárosért

Öntödei múzeum Siklós Péter felvételei Részlet a múzeumból 1969. szeptember 24-én a II. kerületi Bem utca 20. szám alatt — a Mártírok útja torkolatában — megnyílt az ország 155. múzeuma. A legújabb múzeum egyben a főváros egyik legrégebbi üzeme: 1845-ben alapította Ganz Ábrahám, a Svájcból bevándorolt öntőmester. Ganz a 40-es évek elején a József-hengermalom építését szolgáló kis öntödében dolgozott. A malom felépülése után összeütközött az igazgatósággal, s bár Kossuth Lajos a védelmére kelt, ő hamarosan otthagyta az üzemet. A Vízivárosban, a Királyhegy utca 336. szám alatti ingatlant vásárolta meg. Engedélyt kért és kapott vasöntésre, berendezte üzemét, és a „Ganz Törzsgyár" hamarosan működni kezdett. Kezdetben hét jól képzett munkás dolgozott, a tüzet élesztő nehéz bőrfúvókat pedig a budai várőrség gránátosai mozgatták, mivel azok igen erős legények voltak. Az üzem gyorsan fejlődött. Az 1845-ös év végére már 20—30 munkással, hetenként háromszor öntöttek. A gyár története — a múzeum története. Vitrinek, üvegtárlók mélyén az alapítási oklevél, szabadalom, megrendelések, számadáskönyv, üzleti levelezés. Mellettük a gyártmányok. Ganz kezdettől vasúti vagonok kerekét gyártotta. 1855-től pedig — több évi kísérletezés után — saját szabadalma alapján kezdte gyártani az úgynevezett „kéregöntésű" kereket. A szabadságharc bukása után a magyar vasutakról még csak álmodozni lehetett: Ganz tehát különböző európai vasúttársaságoknak szállított. A kontinensen hamar ismertté és keresetté vált, az időjárást és a távolságot bíró kerekei megalapozták hírnevét. Egykorú dokumentumok szerint 1853 és 1867 között 124088 kereket gyártott. Időtállásukra bizonyíték egy oklevél: az 1867-es párisi világkiállításon bemutatott egy húsz éve használatban levő kereket. Az öntöde fennállásának 120 éve alatt vasúti-, csille- és villamos-kocsi kereket gyártott. A technológia világszerte változott, a fejlettebb megoldásokat a többi, később alapított Ganzgyárban be is vezették. Ez a kis üzem azonban maradt, és az egykor úttörő technológia lassan elavult ... A 20. század elejétől már alig, 1920-tól az üzem sem-Előgyűjtő üst mit sem változott. Amit a múzeumban látunk, a hősi múltat idézi: a kupolókemence, az előkészítőtér, az öntőcsarnok úgy maradt, ahogyan benne az utolsó napig dolgoztak. Látjuk a kupolókemencét — ahol a vasat olvasztották, — előtte nyersvasat, öntvénytöredéket, kokszot és meszet; a csapolóteret, a bélelt üstöket, mellettük agyonhasznált, elrozsdált villák, fogók; a formázóteret, a formákban még tisztítatlan — s most már örökre úgy maradt — öntvényeket a homokos földön. Fölöttük kezdetleges daruk, kézzel működő, rozsdás-emeltyűs szerkezetek. 1964. május közepéig csikorgottforgott valamennyi. A helyreállított épület nemcsak keretet ad, hanem tartalmat is: az egykori berendezésen kívül műemlék az épület is. Műemlék a kemence előtere, a karakteres kémények, az öntőcsarnok favázas tetőszerkezete, a rézsútos, üveggel borított tető, a frisspiros mezőtúri téglával kirakott, belül fehérre meszelt fal. Kétszeresen múzeum: mint a Ganz Törzsgyár épülete és annak története; és mint a csarnokokban rendezett, háromezerötszáz évet felölelő öntészeti kiállítás. Attikai bronzöntöde mellett római öntőforma, egy bronzból megformált láb; a magyarok honfoglaláskori bronzdíszei; lószerszámok, a Magyar Alpokban — Velem Szent Viden — feltárt antimonbronzöntöde berendezése: tégelyek, öntőformák; Besztercebányán a 16—18. században öntött kilincs, ajtókopogtató; bronz mozsár, kardmarkolat, kályhaajtó, ónkupa s más ivóedények... A 18—19. század ágyúöntése; az 1848-as szabadságharc legendás öntőmesterének, Gábor Áronnak a műhelye; harangok: zárdai harang, csengettyű, templomi harang, egy grófi kastély ebédre hívó kisharangja. A fémöntészet mellett a másik nagy korszak: a vasöntészet története. A feltárt hazai emlékek ezer év történelmét mondják el. A 10—12. századból való kezdetleges vasolvasztó kemencék — úgynevezett „bucakemencék" — kerültek elő nemrég Kőszegről, Vasvárról, Imoláról. Úgy látjuk a múzeumban, ahogyan a lelőhelyről egészben, földdel együtt kiemelték ... A középkorban vándoröntők járták az ország várait, vá-23