Budapest, 1970. (8. évfolyam)

11. szám november - P. Brestyánszky Ilona: Iparművészek a fővárosért

sokkal; a legszebbek Majoros Hedvig, Kiss Roóz Hona, Zanáky Viktor munkái. Majoros János nevéhez fűződik a mo­dern magyar murális kerámia nyugati hatás­ra megtermékenyített, monumentális vál­tozatának kialakítása, melyben rajta kívül a Garányi házaspár, főleg G. Staindl Kata­lin jutott a legmesszebbre. Majoros pályája a budapesti alkotásokban a nagytétényi sertéshizlalda János vitézétől az Orvostudományi Egyetem Rezső téri diák­szállójának halljában elhelyezett többalakos kompozíciójáig ível. Az orvosi hivatás apoteó­zisát megszemélyesítő, nagyvonalú, erőtelje­sen mintázott kompozíció architektonikus felépítésével — a két dombon álló, a jövőt mutató orvossal, s az ellentét feszültségével ható, völgyben elhelyezett elesett beteg mel­lett ülő gondterhelt orvossal — modern ke­rámiánk egyik legpregnánsabb képviselője. Ascher Oszkár síremléke a pozitív és nega­tiv formák ellentéteinek feszültségével szinte nem is kerámia már, hanem a kőszobrászat felé mutat, a kalapácsütések kemény követ alakító nyomaival. Ugyancsak ebben a műfajban kiemelkedő Majoros Hedvignek a Föld eruptív eredetű gyűrődéseit ábrázoló, szimbolikus reliefje a Geofizikai Intézetben, erőteljes, nagyvonalú formaadásával, mélyített technikájával. Ebben a megjelenítési módban keres új utakat a szerkezet, a tiszta konstrukció alap­ján Schrammel Imre. A Közlekedési Mú­zeum számára készített nagyhatású samott­reliefjére gondolunk, melyen a közlekedési eszközök vázlatos történetét ábrázolja. A Várban, a Történeti Múzeum számára ké­szített faliképe e stílusban már a gyökerekig, a pozitív-negatív felületek adta pszichológiai hatás teljes kiaknázásáig hat. A téma itt is szimbolikus: a vári ásatások, a különféle, egymásra épülő kultúr-rétegek kibontása, Budapest története az ásatások munkafolya­matának tükrében. A téma azonban másod­lagos szerepet játszik; a főszerep az anyag struktúrájáé, minden irányban megmozga­tott szerkezeti változásaival. Csekovszky Árpád is monumentális kerá­miánk nagy erőssége, a ritmus és az archi­tektonikus felépítés mestere, a ritmus révén szinte új ornamentika kialakítója. Művei az épületek modern formanyelvébe kiválóan illeszkednek, mint azt az Emke kávéházba készült oszlopai és legújabb munkája, a Sportcsarnok kis játéktermének kerámia fala bizonyítják. Murális kerámiánk fejlődésében irányjelző szerepet játszott G. Staindl Katalin. Szerte az országban számtalan óvoda és iskola őrzi alkotásait, melyek a gyermek játékos világá­hoz igen közel állnak. Technikája változatos. Művei teljesen leegyszerűsítve, mélyített vagy magasított plasztikával, a bábfigurák modorában ábrázolják a kisgyermeket körül­vevő világ és a mesék jellegzetes tárgyait: a babát, labdát, építőkockát, kisházat, kocsit, bábszínházat, céllövöldét, körhintát, tündé­reket. És az állatokat — mint a II. Csatárka utcai iskola mesefalán —: az elefántot, a med­vét, az oroszlánt. A IV. Tó utcai Chinoin óvoda mesefalán virágokat, elefánton ülő bohócot, cicákat jelenít meg. Technikáját igen sokan követték, más-más művészi meg­oldásban. A Gádor István kijelölte irányzatban, a különféle máztechnikával létrehozott fali kerámiák közül Zanáky Viktor műve tűnik ki: a Pénzügyminisztérium óvodája számára készült, a gyermeki világot ábrázoló kisebb­nagyobb csempéit mázba olvasztott üveg, drót és egyéb technikai bravúr teszik változatossá. Hasonló technikával ké­szült a fiatal Horváth Sándornak a Váci ut­cai szövetboltban látható kerámiafala. A különféle máztechnikával, az emelt és lapos felületek feszültségével nyújt művészi hatást Végvári Gyula faliképe a Csepeli Vas-és Fémművekben; a napot és a két pávát a lényegig sűrítve ábrázolja. Az erősen dekoratív, a mázak, a szép szí­nek és a megmozgatott felületekkel felfoko­zott vonaljáték ritmikájára épülő kerámiafa­lak közül Borsody Lászlónak a Tanács kör­úti IBUSZ irodájába készült kerámiafalát emeljük ki. Ugyancsak a konstruktív megjelenítési mód a fő erénye Simó Ágoston monumentális kerámiáinak. A magyar hagyomány váltako­zó erősséggel hat művészetére. Erőteljes ez a hatás a Ceglédi úti óvoda remek Török basa csempe képén; a Roosevelt téri Idegenforgal­mi Hivatal budapesti látképén viszont a kon­struktivista szerkesztés került előtérbe. Monumentális kerámiánk fejlődésének szakaszát csupán a fővárosban elhelyezett fontosabb műveken áttekintve is elmond­hatjuk, hogy az elmúlt 25 év a műfaj sikeres kibontakozását eredményezte. A nagy Gá­dor—Gorka—Kovács triász nyomdokain a fiatalabb nemzedékek már saját útjaikon jár­va teremtettek meg a magyar kerámia válto­zatosságát. Közülük többen a népi gyökerek­re támaszkodnak; mások az európai művé­szeti irányzatokat ültetik át honi talajba. Mű­faji sokrétűségük, változatos stílusmegoldá­saik szervesen illeszkednek a modern magyar művészet összképébe. Gádor István: Falikerámia a Metropol Szállóban (részlet) Szelényi Károly felvétele 20

Next

/
Thumbnails
Contents