Budapest, 1970. (8. évfolyam)

11. szám november - P. Brestyánszky Ilona: Iparművészek a fővárosért

fővárosért Schrammel Imre: Falikerimia a Közlekedési Múzeumban. Részlet (Szelényi Károly felvétele) matizmus korszakában a tematikus ábrázolás került előtérbe: a múltból és a szocialista építésből vett életképek, kompozíciók. A dekoratív feladatokban művészeink a régi művészeti hagyomány felélesztésére törekedtek. Egyszerre viaskodtak a korszerűség és a hagyomány, valamint a monumentális megjelenítési mód problémáival; de a technikai nehézségekkel is, mert a felszabadulás előtt ily hatalmas méretű munkákra — egy-két kivételtől eltekintve — nem nyílt lehetőség. A főváros számára készített alkotások között az első nagy vállalkozás a mezőgazdasági kiállítás dekorálása volt; ebben a munkában kerámikusaink közül Gádor István, Sándor István, Kiss Roóz Ilona, Simó Ágoston és Csekovszky Árpád vettek részt. Műveik részben monumentális plasztikák voltak — mint Gádor István életnagyságú Pulija és őze—, vagy ivókutak — mint Simó Ágoston és Csekovszky Árpád alkotása. Az akkortájt épített lakótelepek kerámia képei még nem voltak monumentálisak, csak felnagyított reliefek. Az ugyancsak akkoriban épülő Dunaújváros lakónegyedeinek erőltetetten magyaros motívumú erkélyrácsai mellett mérsékeltebb hangnemet képvisel Gádor István Gubacsi úti lakótelepi, családot ábrázoló reliefje; az ő stílusa nyomta rá bélyegét az összes, e lakótelepekre készült munkára (Majoros János, Cser Károly, Cser Jolán műveire). A felszabadulás utáni évtizedben teljesedett ki Kovács Margit sajátosan egyéni, népköltészet ihlette formanyelve. Kifejező erejének, gazdag mesélőkedvének pompás szülöttei falképei és nagy, korongolt szobrai. Ezek különböző méretben, különféle technikával készültek és jelentősen hozzájárultak a modern magyar kerámia európai hírének megteremtéséhez. Mázzal festett alkotásai közül az Országos Vértranszfúziós Szolgálat Központi Kutatóintézetének épületébe készült nagyméretű csempe-képe (1964) „Elmúlt idők nyomában" címmel magyar életképeket ábrázol a múltból: szüretet, gyümölcsszedést, a termékenység ünnepeit. Ez a csempe is, mint annyi más műve, a fiatalság, a báj, a szépség, a derű megtestesülése. Vonalvezetése gyengéd, érzékeny, sommázó. Egy másik monumentális alkotása a BM II., Felvinczi úti óvodájának domborműves kútja. Káváján kevert technikájú terrakotta domborművek sora; rajtuk dekorativen ábrázolt állatok váltakoznak a gyermekélet jeleneteivel. A kút közepén leveles, virágos oszlopon egy galamb ül. Kovács Margit gazdag mesélőkedve ezeket az ábrázolásokat is egy álomvilágba emeli. Itt is, mint minden faliképen, a dekorativitás és a stilizálás, a mintázás szabadabb vagy kötöttebb megoldásai foglalkoztatták. Kovács Margit murális alkotásai technikailag is kijelölték az utat, amelyen a modern magyar monumentális kerámia az elmúlt 25 évben haladt. A sima falicsempe-képtől a magas plasztikájú, különféle technikával készített reliefig ívelt ez az út, amelyet kerámikusaink az épület és az építészek igényeinek megfelelően más és más nézőpontból közelítettek meg. Az ötvenes években a leginkább alkalmazott legegyszerűbb eljárás a tematikus faliképek számára a sima, festett csempe-fal volt, előregyártott csempékre festve. Kerámikusaink a sík felületen az ábrázolást néha agyag-iszappal körülhatárolták, ami a felület megbontását jelentette; vagy bemélyítették, mint Csekovszky Árpád az Emke számára készített csempézett oszlopain (1961). A fejlődés későbbi fázisában a fali csempeburkolatban néhány díszített felületet alkalmaztak. Ebben a műfajban példamutató Gádor Istvánnak a Metropol Szállóban 1960-ban elhelyezett fala. A másik irány, mely ma is igen kedvelt, az ún. csúsztatott falikép, melynél a rakott falba süllyesztik a díszítmény kontúrjának megfelelően kivágott lapokat. Ezt az ábrázolást Kovács Margit is gyakran alkalmazta; így készült az Országos Vértranszfúziós Szolgálat épületének kerámia faliképe is. Egy másik módja, amelyet a fiatal kerámikusok mindegyike, de az e műfajban sokat dolgozó kiváló grafikus, Csohány Kálmán is alkalmaz: a sima csempefalba elhelyezett ábrázolás. A kerámia plasztikai jellegét hangsúlyozó eljárások egy klasszikus megoldási módját Kovács Margit alakította ki szobrászi jellegű, világsikert aratott terrakotta domborműveivel. Az ő stílusa azonban folytathatatlan, így iskolát sem teremthetett. A monumentális kerámiában ismét Gádor mesteré az úttörő szerep. Áttört, falraakasztható faliképektől a különféle anyagok — fém, üveg — mázbaolvasztásáig, a művészi technikai megoldások egész sorát kísérletezte ki. Az ő hatására sok fiatal művész készíti ezt a nagyon dekoratív kerámia fajtát, különféle művészi technikai megoldá-19