Budapest, 1970. (8. évfolyam)

11. szám november - Veszprémi Miklós: Hol szórakozzék az ifjúság?

Az még a jobbik eset, ha a nemtetszés időben hangot kap, s békésen elcsitíthatók a felkavarodott indulatok. Ez a bentmarasztalási szándék már összetettebb ténykedést kíván, sok-sok segítőtárssal, tudományos, elemző kutatásokkal. Hogy a „melyik a jobb" kiderüljön, s a józan kívánságok összehangolhatok legyenek. Ebbe a folyamatba bekapcsolódott a vállalat pszichológusa, az üzemi orvosi kar, a munkaügyi főosztály teljes apparátusa, társadalmi munkások, akik egyaránt szívükön viselik a dolgozóknak a munkahellyel kapcsolatos, illetve magántermészetű ügyeit, bajait. A jobbító szándék gazdaságilag is lendít majd a BHG helyzetén, bár egyelőre sűrűn kell a zsebébe nyúlnia, hogy a munkahelyek, a termelés körülményei a kívánt mértékben legyenek vonzóbbak a mainál. A felvételi iroda munkatársai a megmondhatói, milyen következetesen számon tartják a legparányibb ígéretet is az emberek. S ha a kimondott szót nem követi tett, szótartóbb „gazdát" keres magának a dolgozó. Ma ugyan megszelídültek már az üzemek hirdetései, korrektebbek, tényközlőbbek lettek. De nem is oly régen annyi volt a „könnyű fizikai munka, magas jövedelemmel", s úgy elburjánzott a licitálás, hogy néha azt hihette az ember: elég „előfordulni" a tetthelyen, számontartani a fizetési napokat — a munkát meg majd csak elvégzi valaki. A „bezzeg másutt" hangulattal is sokat kellett hadakoznia a munkaerőgazdálkodásnak. Kapóra jött, hogy Bodri Béla, a BHG köztiszteletben álló volt főművezetője, nyugdíját kiegészítendő, újra visszatért a gyárba. A fehérhajú öregúr sorra járta a műhelyeket. Kezdte az új belépőkkel, kifaggatta őket a fogadtatásról, megtudakolta, tetszik-e a munka, a környezet. Az érdeklődés mindenütt jól esett s az észrevételek sürgős elintézésre elkerültek az illetékes gazdasági és társadalmi vezetőkhöz. A tapasztalt főművezető jelzései nyomán mind szélesebb körben folytatták a vizsgálódást. Munkalélektan A pszichológiai laboratórium bekapcsolódása az elvándorlási okok vizsgálatába tovább kerekítette a képet. Kiderült ugyanis, hogy jócskán akad a dolgozók közt olyan, aki nem alkalmas választott vagy kijelölt munkakörére. Bizonytalanság esetén, tehát már a kezdet kezdetén érdemes egyeztetni a munkást a munkával. Nem kevés kilépést sikerült megelőzni a pszichológus áthelyezési javaslatát követő gyors intézkedéssel. A laboratóriumi beszélgetések ráirányították a vezetők figyelmét azokra a kevéssé lényegesnek tűnő momentumokra is, amelyek kimondatlanul bár, kisebb-nagyobb konfliktusokat teremtettek a műhelyekben. Az okok szűkítését, a következtetések levonását segíti a közvélemény kutatásnak az a formája, amelyet írásban kér a szociológus a dolgozóktól. így terelődött a figyelem például a munkakörülményekre. Az új műhelyek kialakításában, átszervezésében már nagy nyomatékkal szerepel a pszichológus és az orvosi kar véleménye (világítás, hőmérséklet, páratartalom, munkaszékek formája, magassága, lábak elhelyezése, zaj foka). Az emberi adottságok felismerése s az azokhoz szabott alkalmas munka megkeresése szintén jótékonyan befolyásolhatja az elvándorlás csökkentését. A mozgékony, nyugtalan természetű munkás például képtelen tartósan megmaradni a monoton, erős koncentrálást kívánó feladatnál. A munkaügyi főosztály napra-kész kimutatást vezet ugyan a munkaerő mozgásról, mégis, évenként területre bontva is elkészíti a ki- és belépéseket, a távozások okait tartalmazó elemzéseket. Bár a felmondási szándék bejelentésekor kéri a vállalat az okok megjelölését, a tapasztalat szerint ezt az információt egyéb úton is érdemes megerősíteni. A tájékozódásnak kétféle módját választotta a munkaerőgazdálkodás. Az elmúlt év szeptemberétől a szokásosnál részletesebben beszélgettek a kilépni szándékozókkal; másrészt levélben kérték az 1968-ban tőlük megváltakat: mondjanak őszinte véleményt a gyári életről, a munkáról és a munkatársakról. Miért változtatnak munkahelyet? A válaszok szerint — s ezt a benti tudakozódás is igazolja — két fő csoportra oszthatók a kilépési indítékok: egyéni és vállalati eredetűekre. A személyi körülmények alapvető megváltozása esetén a gyár meg sem kísérli lebeszélni a távozót (lakáshoz közelebbi munkahely, házastárssal együtt; óvodai, bölcsödéi biztosított férőhely, megváltozott érdeklődés stb.). A vállalati hátterű kilépések okai összetettek. Az írásban közölt valós ok mögött sok az „egyéb", s gyakran ezek késztették távozásra az embereket. A legnagyobb csoport magasabb bér érdekében cserélt munkahelyet. Valamivel kevesebben az elvárások nem teljesedését jelölték a kilépés okaként. Több százan viszont úgy vélekedtek: helyenként anynyira laza a kötődés a munkahelyhez, a munkatársakhoz, a vezetőkhöz, hogy egykettőre megszületik a felmondási papír. A nem kielégítő bánásmódhoz csatolták azokat a sérelmeket is, amelyek szerint nem látják világosan saját perspektívájukat, nincs biztosítva a BHG-ban az előmenetelük. Az emberi kapcsolatok mai, nem kielégítő volta sugallta azt az ötletet, hogy a BHG leányvállalatánál — Kunhegyesen — a korábbi szokásoktól eltérően alakítsák ki a brigádokat. Az egyik műszakban „választási listán" szavazhattak a munkásnők: kikkel szeretnének együtt dolgozni, illetve kiket tartanak érdemesnek a brigádvezetésre. Jó fél év múlva már mód lesz a két párhuzamos műszak tapasztalatainak egybevetésére. Ha a kölcsönös szimpátia tartós lesz, a kiegyensúlyozott, derűs hangulat megteemtéséért a pesti gyárban is közkívánatra szerveződhetnek a mikroközösségek. A gyár számára a régi munkások elégedettsége kétszeres hasznot hoz. Tapasztalatuknál fogva a technológiai, technikai változtatásokat könnyebben megértik, kezdeményezhetik, szorgalmazhatják is. Másrészt magukkal hozzák családtagjaikat, ismerőseiket, ezzel is biztosítva az utánpótlást. Dinasztiák telepedtek meg így már a BHG-ban. Nem kevés azoknak az irodai beosztottaknak a száma sem, akiket kifutó kislányként hoztak magukkal a szülők, évekkel ezelőtt. ,,Bizalom-kártya" A törzsgárda megkülönböztetett tiszteletére vallanak azok az intézkedések, amelyekkel korrigálta a felső vezetés az elhanyagolt kategóriákban dolgozók sérelmes bérügyeit. Bizalom-kártyákat rendszeresítettek, amelyek feljogosítják a 25 éve, vagy régebben itt dolgozó munkatársakat a „motozás-mentes" hazatérésre. Az egymással törődés, a gondokban osztozás sok-sok bonyolultnak látszó konfliktust feloldhat. De ennél is több kell ahhoz, hogy a munkakönyvek ne forgolódjanak a világban. Számtalan egymásból következő gazdasági tennivaló dönti el, marad-e, megy-e a munkás. S a határt nem pusztán a gyár saját anyagi lehetősége szabja meg; nagy nyomatékkal beleszólnak ebbe a BHG gazdasági partnerei, az anyagszállítók is. Az ütemtelen termelést, a tétlenséget, a nyújtott műszakok hajráját nem lehet kiegyenlíteni szép szavakkal. Soknál is több tennivaló hárul a gyárra. A készülő ötéves terv szerint másfélszeres termelési felfutás a cél, változatlan létszámmal! Jelentős gazdasági létesítményt nem tervez ennek érdekében a kollektíva — erőit főként a belső korszerűsítésre fordítja, kettős értelemben: a műhelyek átrendezésével egyidőben termelékenyebb, kevesebb munkaráfordítást igénylő technológiát dolgoznak ki a mérnökök. Okos kis célgépek iktatják ki a bütykölést, a hó-rukk munkát igénylő cipekedők státuszát fürge targoncák töltik majd be. A svéd licenc honosítása a gyártás egész folyamatában érezteti a célt: könnyebben, többet, olcsóbbat! Megszűnőben a gyári öltözők zsúfoltsága s nem kell már hosszasan toporogni munka után a „foglalt" zuhanyozók előtt sem. De még fejgörcsöket okozó gond, hogy a BHG-s dolgozók túlnyomó része nő. Ma is sok, s még több lesz a kismama. Mégis, kicsi — inkább pici — a gyári óvoda, bölcsőde, s ez is összefügg a kilépők számával. Az anyák helyzetét könnyítő kormányrendelet jócskán megemelte a BHG-s újszülöttek számát. A mamák már visszatérőben vannak, a férőhelyek száma közben nem szaporodott. Sőt a kerület ország-világ előtt szerzett nyereménye is csak később fogadhatja az apróságokat. A „kikölcsönzésnek" túl nagy árat szabott a szomszédos gyár, erre építeni tartósan nem lehet, másként kell finanszírozni a csemeték felvigyázását. Erőfeszítések sorozata az egyik oldalon — tennivalók sokasága a másikon. Objektívszubjektív okok, mondtuk volt korábban, s az előbbin volt a hangsúly. Ma nagyobb a készség a kettő közti összefüggés megkeresésére, hogy a BHG-ban és szerte Budapesten kisebb legyen a jövés-menés. Ideje, hogy a munkaerő-forgalom ne hasonlítson a pályaudvarok nyüzsgő, vágánytól vágányig való szaladgálásához. Bolgár Anna 17