Budapest, 1970. (8. évfolyam)

11. szám november - A címlapon: Középkori részlet a budavári palotából (Szelényi Károly felvétele)

II FŐVÁROS FOLYÓIRATA Főszerkesztő: MESTERHÁZI LAJOS Szerkesztő: KATONA ÉVA Olvasószerkesztő: KÖVENDI JUDIT Képszerkesztő: SEBŐK MAGDA Megjelenik minden hónap elején Szerkesztőség: I., Országház u. 20. Telefon: 351-918 Szerkesztőségi fogadóórák: Hétfő 10—13 óráig VII., Lenin krt. 5. I. em. Telefon: 223-896 Kiadja: A HÍRLAPKIADÓ VÁLLALAT VIII., Blaha Lujza tér 3. Telefon: 343-100 Felelős kiadó: CSOLLÁNY FERENC Terjeszti: a Magyar Posta Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Posta Központi Hírlap Irodánál (Budapest, V., József nádor tér 1 sz.) Előfizetési díj: negyedévre. 30,— Ft félévre 60,-Ft egy évre 120, — Ft ® 70.3610 Athenaeum Nyomda, Budapest íves mélynyomás Felelős vezető: SOPRONI BÉLA Index: 25 151 A TARTALOMBÓL: Budapest és környéke általános városrendezési terve Dr. Preisich Gábor: I. Az adottságok és a tervezés feladatai 2 Dr. Berti Béla: Budapest lakástelepítési tervei 1971-1975 6 Veszprémi Miklós: Hol szórakozzék az ifjúság ? .. 14 P. Brestyánszky Ilona: Iparművészek a fővárosért ... 18 FÓRUM 26 Krasovec Ferenc: A Természetbarátok Turista Egyesületének jubileuma 33 VÁROS AZ IDŐBEN XVII. Zolnay László: Budai városélet a „Jogkönyv" tükrében 36 A címlapon: Középkori részlet a budavári palotából (Szelényi Károly felvétele) A hátsó borítón: Gádor István: Fali kerámia a Metropol Szállóban (részlet) Szelényi Károly felvétele Majoros János: Fali kerámia a Rezső téri diákszállóban (részlet) Szelényi Károly felvétele VIII. ÉVFOLYAM 11. SZÁM 1970 NOVEMBER Szerkesztő bizottság: BUZA BARNA szobrászművész; FEKETE GYULA író; GARAI GÁBOR költő; GRANASZTÓI PÁL építész; HANTOS JÁNOS, a Fővárosi Tanács V. B. elnökhelyettese; LADÁNYI MIHÁLYNÉ, a Fővárosi Tanács V. B. főosztályvezetője; PEJÁK EMIL, a Budapesti Pártbizottság osztályvezetője; RÉVÉSZ FERENC, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár igazgatója; SZILÁGYI LAJOS építésügyi és városfejlesztési miniszterhelyettes; TARJÁNYI SÁNDOR, a Budapesti Történeti Múzeum igazgatója; Dr. TRAUTMANN REZSŐ ny. miniszter, a Hazafias Népfront Budapesti Bizottságának elnöke Pártkongresszus előtt Közvéleményünk megszokta már, hogy a pártkongresszus országos esemény, az ott tárgyalt ügyek, az ott hozott határozatok országos érdekűek. A kongresszusi téziseket sem csak a párt-fórumokon vitatták meg, maga a kongresszus is a legszélesebb nyilvánosság előtt zajlik. Természetes hogy így van, így is kell lennie. A kongresszus az a szerv, amely a párt politikáját évekre meghatározza; szocialista ország vagyunk, tehát a párt politikája egyben a nemzet politikája. A párt politikája szabja meg egész közéleti tevékenységünket, nemzetközi és belpolitikánkat, állami intézményeink gyakorlati eljárásának elvi alapjait. A legfontosabb téma, amely a mostani, X. pártkongresszus napirendjén szerepel, a negyedik ötéves terv. Mint látjuk, ez a terv az előzőnek töretlen folytatása. Ha valamiben módosul, az csupán a harmadik ötéves tervet irányító elveknek következetesebb és némiképp finomított alkalmazásában jelentkezik. Nem változnak lényegesen a fejlődés ütemét előirányzó számadatok sem. Ez a terv realitására jellemző. A „józan szerénység" mégis azt jelenti, hogy ebben az ütemben mintegy tíz évenként megkétszerezzük a nemzeti jövedelmet és mintegy tizenkét évenként duplájára növeljük az ipari termelés volumenét. Ez az adat pedig a társadalomnak olyan dinamizmusát mutatja, amit a múltban nem ismertünk. A fejlődés — és azzal együtt a szerkezeti változások —, ha az adatokat elemezzük, azt jelenti, hogy Budapest relatív súlya az összmagyar gazdasági tevékenység keretében, igen egészséges módon, valamelyest csökken. Tovább haladunk tehát a túlcentralizáltság és a káros szélsőségek enyhítésében. Ugyanakkor abszolút mértékben mégis erősen növekszik a főváros gazdasági tevékenységének értéke, a szerkezeti változások révén pedig — a szolgáltató iparágak fejlődésével, és nem utolsósorban a lakásprogram budapesti hányadának teljesítésével, elöregedett városrészek rekonstrukciójával, új lakótelepekkel — kényelmesebb és szebb lesz a budapesti élet. Feltűnő helyen és nagy súllyal szerepel a pártkongresszuson közéletünk további demokratizálása; a többi között a helyi közigazgatás demokratizmusának mindkét vonatkozása : az önállóság és hatáskör bővülése egyfelől, a népképviseleti elv hathatósabb érvényesülése másfelől. Ezt a célt igyekezett, a maga szerény eszközeivel, lapunk is szolgálni a múltban; igyekszik szolgálni még jobban a jövőben. S talán lehet némi szerepünk annak a feladatnak betöltésében is, amely a kongresszus tézisei között szintén fontos hangsúlyt kap: a szocialista közszellem és közerkölcs kialakításában. Úgy gondoljuk, hogy amikor a budapesti patriotizmust ápoljuk, amikor egy sokáig elhanyagolt (sőt, egy időben csak rosszalló értelemben emlegetett) „budapesti szellem" kialakítására törekszünk, amikor ennek hagyományait keressük a múltban, kiváltképp a közelmúltban, akkor lényegében ennek az új közszellemnek és közerkölcsnek a kialakításán munkálkodunk. Volt idő, amikor terveink egy-egy megvalósulását zsurnalisztikánk úgy üdvözölte, mint a „terv ajándékát". Mintegy megszemélyesítvén a tervet, ami költői képnek sem túl eredeti, de nem is szép, sőt, hamis, megtévesztő. A terv a valóság elemzéséből indul ki, annak a valóságnak elemzéséből, amelynek részei és formálói mi vagyunk; abból születik, amit mi tettünk, és ahogyan, amilyen okosan, ügyesen és gyorsan tettük. Minden egyéb csak ábránd volna, nem terv. Sem a Metró, sem az Erzsébet híd, sem az új lakótelepek nem a „terv ajándékai". Nem is ajándékok. Mindezt mi csináltuk. Mi terveztük, mi építettük, valamennyien, közvetlenül vagy közvetve, mindannyiunk hozzájárulása ott van mindabban, amit elértünk. És ha öt év múlva anyagiakban és szellemiekben gazdagabban élünk majd, az sem valakinek vagy valaminek az ajándéka lesz, hanem a mi munkánk eredménye. Úgy véljük, lényegében ez a fölismerés kell legyen az új közszellem és közerkölcs alapja. 1