Budapest, 1970. (8. évfolyam)

11. szám november - Dr. Preisich Gábor: I. Az adottságok és a tervezésfeladatai

Budapest és környéke általános városrendezési terve A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa 1960-ban hagyta jóvá Budapest és környéke általános városrendezési tervét. Azóta ez a terv a főváros fejlesztésének egyik legfontosabb alapokmánya. A minisztertanácsi határozat értelmében ugyanis Budapesten és környékén a lakásépítési, az iparfejlesztési, a közintézmény- és közellátásfejlesztési, a közlekedési- és közműberuházások tervezésénél és helyük kijelölésénél az általános városrendezési tervre kell támaszkodni. A minisztertanácsi határozat azt is kimondja, hogy a tervet a harmadik ötéves terv időszakában felül kell vizsgálni és a felülvizsgálat eredményét tartalmazó módosított tervet ismét a Minisztertanács elé kell terjeszteni. A befejezés előtt álló felülvizsgálat anyaga rövidesen a Kormány elé kerül. Ez ad aktualitást annak a cikksorozatnak, amelyben a terv felülvizsgálatával és továbbfejlesztésével foglalkozó szakemberek az általános városrendezési terv tükrében a főváros fejlesztésével kapcsolatos elgondolásokról és a felmerülő legfontosabb javaslatokról számolnak be. Dr. Preisich Gábor I. Az adottságok és a tervezés feladatai A 2 millió — környékével együtt 2,3 millió — lakosú Budapest Közép-Európa egyik legjelentősebb városa. Táji és földrajzi, valamint természeti adottságai a történelem minden korszakában települést vonzó tényezőkként hatottak. A múltban ebből a szempontból elsősorban a Duna, mint természetes európai fontosságú útvonal, a kedvező átkelési lehetőség, a város fekvésének hadászati- védelmi kulcshelyzete és a vidék hőforrásai játszottak szerepet. A természeti adottságok elsődlegessége mellett a fejlődés a mindenkori társadalmi és gazdasági helyzetben folytatott tevékenység eredménye. Az ember a természeti adottságokat felhasználva, a továbbfejlődés lehetőségeit és módjait alapvetően meghatározó új meg új adottságokat hozott létre. Ma már a város továbbfejlődése szempontjából elsősorban a társadalmi, műszaki haladás folyamán létrehozott adottságok — a város kulturális és ipari potenciálja, fővárosi szerepköre, közlekedési kapcsolatai, műszaki állományának nagy értéke — léptek előtérbe. A továbbfejlődés lehetőségei szempontjából alapvető jelentőségűek a települési viszonyok, valamint a beépítettség és a forgalmi hálózat által meghatározott városszerkezet. A történelem során kialakult városszerkezet a táji adottságokhoz alkalmazkodik: a Duna mentén az észak-déli, a sík pesti oldalon keleti irányban kiterjedő, Budán a völgyek által meghatározott betelepültség a jellemző. A viszonylag kis területű, sűrűn beépült, nagyvárosias jellegű városmagot alacsony beépítésű, vegyes (ipari és lakó-) területekből, villanegyedekből és nagykiterjedésű családiház-övezetekből álló gyűrű veszi körül. A Budapest-környéki települések általában egy-egy útvonal vagy völgy mentén helyezkednek el, részben csaknem összeépülve a fővárossal. A város szerkezetét a Dunára vezető körutas-sugárutas útrendszer áttekinthetővé teszi; ebből a szempontból szinte egyedülálló az európai metropolisok közül. Települési viszonyok Budapest települési viszonyaira is jellemzők a kapitalista fejlődés során kialakult nagyvárosokban oly gyakori hiányosságok és ellentmondások. Ilyenek: egyes városrészek túlzsúfolt beépítése, szűk utcái, a külső, elsősorban munkás-lakta negyedek viszonylagos rendezetlensége. Budapestnek ezenfelül hátránya a település óriási területre kiterjedő, külterjes fejlődése; ez a külső részeken a városias jellegű kialakulást, a teljes közművesítést nagymértékben nehezíti. A belső városrészek rendkívül zsúfoltak. A pesti városmagban, 40 km2

területen — az összterület 1/13 részén — 700 ezer fő, az összlakosságnak egyharmad része lakik. Jelentős változás következett be a legutóbbi évtizedekben a városkörnyéki települések nagyságrendjében. Budapest közigazgatási határának 1950-ben történt megállapítása óta növekedésük meggyorsult, beépített területük jelentősen megnövekedett. i960—1970 között a környező 45 (Alsógöd és Felsőgöd egyesítése óta 44) település lakosságszáma évi 7000-rel emelkedett (ez — arányában — közel háromszorosa a főváros átlagos évi 14000 főnyi növekedésének); dolgozó lakosságának többsége naponta budapesti munkahelyére „ingázik"; emellett e településeken az ipari munkahelyek száma tíz év alatt megduplázódott. Lakás-munkahely-üdülés vonatkozásában olyan szoros kapcsolat alakult ki Budapest és a környékét alkotó települések között, hogy ma már lényegében településszerkezeti egységről, egységes fejlesztést igénylő budapesti agglomerációról beszélhetünk. Városszerkezeti jellegzetességek Ha a város lakásállományát és lakásviszonyait, ipari munkahelyeinek jellegét és helyzetét, a lakosságellátó intézményeket, a közlekedési és közműhálózatot szemügyre vesszük, a következő jellegzetességeket találjuk. Lakásállomány A budapesti lakásállományra a lakások nem kielégítő száma, nagyság szerinti kedvezőtlen összetétele és a lakóházak nagyrészének elhanyagolt állapota jellemző. A menynyiségi lakáshiány mértékét mutatja, hogy több mint 100 000 családegységnek (az úgynevezett részcsaládokat és egyedülállókat is beleértve) nem jut önálló lakás. Bár az utóbbi tíz évben a lakásállomány nagyság szerinti összetétele számottevően javult, az egyszobás lakások aránya még mindig közel 50%. A lakásállomány épülettípus, életkor, korszerűség stb. szempontjából igen egyenlőt-2