Budapest, 1970. (8. évfolyam)

10. szám október - Zolnay László: Amikor Buda kiátkozta a római pápát

Ezek az események indokolják azt a párját ritkító eseményt, amely kisvártatva bekövetkezett. A budai pápakiátkozás egyetlen megőrökítője, a XIV. század derekán leírt Képes Krónika erről a következőket mondja el: „Ebben az időben Miklós fráter bíboros, ostiai püspök az apostoli szék követeként Magyarországra jött. Néhány napig Budán székelt, majd látva, hogy semmire sem mehet, visszatért a római udvarba. Itt őt választották meg, s kenték fel pápává, Benedek néven. Amikor eltávozott, valami okból egyházi átok alá helyezte Buda városát. A szerzetesek és plébánosok persze szigorúan tiszteletben tartották a kiátkozást. Erre hitszegő papok keltek fel, a népnek istentiszteletet tartottak, s az általános tilalom alá helyezetteknek kiszolgáltatták az egyházi szentségeket. De a rosszra még veszedelmesebb rosszat halmoztak: összehívták a népet, s égő gyertyák mellett, nagy hangon kihirdették, hogy Krisztus helytartóját egyházi átok alá vetik. Ez megtörtént Buda városában Petermami bíró idejében, akit is Vencel király emelt bírói székbe, a fogságba vetett László bíró helyett." Az akkori időkben világra szóló botrány mégsem volt példa nélkül való. 1302-ben IV. Szép Fülöp francia király VIII. Bonifác pápa bulláját égette el a párizsi Notre Dame-székesegyház előtt. A budai pápakiátkozás pontos dátumát nem rögzítette a krónikás. (Az 1307-ben tartott udvari zsinat — amely egyébként kilencedszer sújtotta egyházi átokkal Budát — nem tesz említést a kiátkozás tényéről. Csupán azt rója fel a budai polgárok égre kiáltó bűnének, hogy a városra mért egyházi fenyítések ellenére papjaikkal miséket mondattak, s kiszolgáltatták a szentségeket.) VIII. Bonifác, az Anjouk nagy támasza, a pápaság világuralmának konok hirdetője, Isten vikáriusának nevezi ömagát; ugyanőt Dante: pásztorrá lett farkasnak, farizeusok fejedelmének. A világbíró pápa — a budai átok idején — az európai fejedelmeknek mind keményebb ellenállásába ütközik. Az angol és skóciai ügyekbe avatkozását I. Edward király utasítja el. II. Vencel cseh és lengyel király a pápa akaratával szembeszegülve szerzi meg a lengyel koronát és kisfia magyar trónját. A magyarok a szabad királyválasztás kérdésében mereven szembeszállnak a pápai akarattal. Végül is nyílt és fegyveres ellenfele akad VIII. Bonifácnak az ugyancsak egyházi átokkal sújtott IV. Fülöp francia király személyében. Fülöp megnyirbálja a püspökök bírói jogkörét, megtiltja a francia pénz külföldre vitelét, vagyis meggátolja a francia egyházakra rótt vatikáni adó kiáramlását. Utóbb ő is kiátkoztatja a pápát, majd hadsereget gyűjt, 1303-ban Itáliába tör, s Anagniban foglyul ejti VIII. Bonifácot. Máglyák Budán Ez az epizód nagyobb távlatot ad a magyar eseményeknek is! Amikor Szép Fülöp emberei elfogják az öreg VIII. Bonifácot, a pápa szemeláttára koncolják fel azt a Gergely esztergomi érseket, aki Károly Róbertet Esztergomban megkoronázta, majd pedig a Buda ellen vívott ostromot vezette. A gyermek Vencel királyt 1304-ben — a magyarországi események elmérgesedésének láttán — atyja hazavitte Prágába. Vencel ekkor magával vitte a magyar koronaékszereket, s a budai polgárság néhány Anjou-párti főemberét — így Werner fia László ispánt is —, túszként. Két évre rá az ifjú Vencel-László — s vele a Premysl-család fiága — Prágában sírba szállt. Az Anjou-ellenes magyar liga — a főváros polgárainak többsége is — az ugyancsak leányági Árpád-házi ivadéknak, Ottó bajor hercegnek trónra emelésével igyekezett helyzetét stabilizálni. 1307-re azonban elfogytak az ellenkirályok; Károly Róbert maga maradt a porondon. Ekkor már mind szilárdabb gazdasági és katonai erőre támaszkodott. Fokozatosan megnyerte a korábban Anjou-ellenes magyar oligarchák jó részét is. 1307-ben az Udvardon — Komárom megyében — összehívott zsinat már Károly Róbert végleges trónra juttatását tűzi ki céljául. A zsinat Budát eretnek városnak nyilvánítja. F. szabadít mindenkit, hogy a budai polgárokat s a pápa kiátkozásában részes budai papokat elfogja, vagyonuktól, életüktől megfossza. Ezzel az udvardi zsinat keresztes hadjárattá emeli Buda megtámadását. Az udvardi zsinat idejére készen állt már Károly Róbert király — jól időzített - haditerve is Buda elfog- Fővárosi palota árkádjai, XV. sz. (Országház u. 2.) lalására. A hadicsel két végrehajtója a csehországi fogságából megszabadult Werner fia László, volt budai bíró, s — Vencelnek immár Károlyhoz pártolt hajdani híve — Csák nembéli János volt. 1307. június elsejét gyásznapjai közé számíthatta Buda városa! Kútforrásunk, a Képes Krónika így írja le a fővárosnak ezen az éjszakán történt megrohanását: „Miután az események során Werner fia László harmadik esztendőre kiszabadult Vencel király fogságából, Csák fia Jánossal az éjszaka csendjében bement Budára a Szűz Szent Petronella napját követő csütörtökön, a zsidók zsinagógája mellett való kapun. Hirtelen megtámadta s megölte azokat a budai polgárokat, akik ellenségei és árulói voltak. Petermann városbíró mezítelenül szaladt el, s így is alig menekült. A polgárok közül kettőt, Márkus Hermannt és Márton mestert, a tizenkét polgár közül valókat (a magisztrátus tagjait) ló farkára kötve kegyetlenül végighurcoltatta a város terein és utcáin, és csontjaikat tűzbe vettette; jószágaikat elkobozta és birtokába vette. Továbbá ama hitszegő papokat — kezüket-lábukat bilincsbe verve — elküldte Tamás esztergomi érseknek. Az érsek börtönbe vettette őket; ott lehelték ki nyomorult lelküket. . ." A „Budaiak szabadsága" Az igazságot szolgáltató időnek maradnánk adósai, ha a Képes Krónikának ezt a gyászos szakaszát tennénk meg a XIII-XIV. századforduló budai története zárókövének. Ennyire hiábavaló lett volna Buda polgárainak Az egyetlen megmaradt kétemeletes gótikus palota (Úri utca 31.) (Lőrinczy Gy. felvételei) 36