Budapest, 1970. (8. évfolyam)

9. szám szeptember - Zolnay László: Buda alkotmánya

Magyar király alakja XV. századi miseruhán (Hímzés, magyarországi munka, Esztergomi Kincstár) Nézzük meg, mik voltak a tizenhét szakaszos, 1244. évi, eredetileg Pest városának adott (majd századokon át Budán alkalmazott) királyi szabadságlevélnek sarkalatos pontjai ? Háború esetén a város tíz jól felfegyverzett harcost állít — rendeli el IV. Béla király. Polgárai az ország határain belül sehol nem fizetnek vámot, ám kötelesek megfizetni a királynét illető harmincadot, s az óbudai káptalan vámját. Szőleik után nem fizetnek ún. csöbörpénzt. A király főemberei közül senki erőszakkal meg nem szállhat náluk. A polgárok csak saját polgártársaiknak adhatnak el ingatlant, idegennek nem. Az utód nélkül elhalt polgár vagyona a közösségre, a városra száll. Plébánosukat szabadon választják. Szabadon választják bíráikat is; a bírót — megválasztása után — a királynak bemutatják. Az alnádor nem Szállhat meg náluk, s nem ítélhet felettük. Tatárjárás előtti birtokaikban megerősíti őket Béla király. Sőt, egy balparti birtokkal — Kőérrel — meg is toldja a város birtokait. A Dunán le- és felmenő hajók, valamint a folyamon átkelő révladikok áruikkal álljanak meg Pesten, s ott mindennapi piacuk legyen . . . Noha a Pest városának szóló királyi szabadságlevél biztosította a vásártartás, a piac jogát, IV. Béla király a budai piac vámját a szigeti domonkos apácáknak adományozta; a budaiak nem tarthattak vámmentes piacot. írott malaszt maradt tehát a pesti szabadságlevél a budai Várhegyen. A budai polgárságnak még kemény küzdelmet kellett folytatnia — olykor a királyokkal is, egyházi intézményekkel pedig évszázadokon át, szakadatlanul — ,mig jogaikat megvalósíthatták. Egy évszázadba telik, amíg — I. Lajos udvarának a déli palotába költözésével — megszűnik a királyi várkapitányok bírói jogköre. 1355-re anyagi áldozatok árán megszerzik plébániájuk kegyúri jogát, s plébánosaikat csak akkortól választhatják szabadon. Vámmentességükért, a szabad piac jogáért pedig századokon át, a török korig folyik a harc a budai polgárok s egyházi intézmények között. Küzdelem a főváros jogáért Főképpen a margitszigeti domonkos apácák kolostora s a XI—XII. században alapított óbudai káptalan érdekei ütköztek a budai polgárság érdekeivel. Az óbudai káptalan már arra a tényre is érzékenyen s ellenségesen reagált, hogy Béla király a budai Várhegyre helyezte át az ország székhelyét. A budai polgárok s az óbudai káptalan évszázados pereiből tudjuk, hogy a káptalan Budavárának megalapítása előtt — Megyertől le Csepelig — birtokosa volt a Duna teljes vízjogának. Ez azt jelentette: a káptalan szedte a dunai réveknek, s a borral, sóval és más árukkal megrakott hajóknak a vámját. Ezen a szakaszon — tehát épp a budai Duna-szakaszon — a város alapításáig csak a káptalan halásztathatott s csak a káptalan állíttathatott vízimalmokat. (Ezenkívül a káptalané volt az óbudai vásár vámja, s a Pest városi vámok egy része is.) Maga Óbuda a káptalan földesúri városa volt; itt még maga az óbudai — 1242-ben súlyosan megrongált — királyi kastély is az óbudai prépostság joghatósága alá tartozott. Ennek csökevényeképpen I. Lajos király még 1354-ben is évi egy arany adót fizet az óbudai, ekkor már királynéi kastélyért a káptalannak. (Ennél cifrább csak az esztergomi polgárság helyzete volt! Itt az esztergomi városháza állt az ottani káptalan földterületén.) Óbudán — mint a régi író írja — oly erősek voltak a káptalan jogai, mint a királyéi az országban. Az új főváros gazdasági-társadalmi életének kibontakozását csak tetézték a IV. Béla király által leánya, Margit s társnői számára alapított Nyulak szigeti domonkos apácakolostornak — a városalapítással egyidejű — föld- és jogszerzései is. De hamarosan újabb fegyvertársak is bekapcsolódtak ezeknek az egyházi intézményeknek a budai polgárság ellen vívott gazdasági küzdelmeibe. A Nyulak szigeti domonkos apácák — a budavári piac- és vásárvám, s a budai Nagyboldogasszony-templom kegyúri jogának megszerzésén kívül — IV. Bélától s utódaitól rengeteg földadományt is kaptak. Hatalmas birtokaikkal — Ceglédtől Tokodig, s a mai bal parti Lánchídfő körül állt Üjbécstől Csepel szigetéig — körülfogták, s terjeszkedésében is gátolták az iker fővárost, mind Budát, mind Pestet. De még az óbudai káptalannál s a szigeti apácáknál is konokabb ellenfélre talált a fiatal Buda városa az esztergomi káptalan harcias prépostjai-Gergellaki Bertalan felhévízi prépost sírköve, XV. század Magyar udvarmester alakja XV. századi bécsi kártyalapon