Budapest, 1970. (8. évfolyam)

9. szám szeptember - Cigánygyerekek az iskolában . Ismeretlen „Pest Város”-i címer 1848-ból

Lármában élünk — a tényt nem lehet nem tudomásul venni, a tény füllel érzékelhető és zajmérő műszerekkel mérhető, érvényének általánosságát tegnap, ma, holnap, otthon, utcán, munkahelyen tapasztalhatjuk. Vérbeli tény, a tények minden ismérvével. Száz módon bizonyítható, és olyannyira nyilvánvaló, hogy felesleges bizonyítani. Korunk városaiban kulminál, felhalmozódik. El lehet mondani, hogy egy város lakosainak számával és területének nagyságával egyenes arányban nő annak zajossága. Altalánosságban el lehet mondani, hogy a mi Budapestünk annyival lármásabb többi településeinknél, amennyivel nagyobb azoknál. Budapesten élni annyit is jelent, mint lármában élni. Hemző Károly felvétele FORUM Lármában élni jó? Állunk az útkereszteződésnél, szabad jelzésre várva, hogy a gyalogosok hömpölygő árjában átkelhessünk a túloldalra. Szavak, kérdések, válaszok, félmondatok, szóözönök, érthetők és közömbösek, érdekesek és követhetetlenek, mellettünk, mögöttünk, közelebb, távolabb: emberi beszéd, mely számunkra nem beszélgetés, kommunikációs értéke nincs, pletykás odahallgatásra kevés, alkalmatlan : zsibongás ez, mely körülvesz, szüntelen hullámai átcsapnak rajtunk. Lehet, hogy azt mondjuk: ebben van valami jó. Együvétartozása az ismeretleneknek, feloldódás az amorf sokadalomban. Jó hallani a városlakók tengerének mormolását. Másutt — vagy ugyanott — villamosok csattognak a síneken. Két-három kocsinak kétszer vagy háromszor négy-négy kereke. Vas a íason. A vasak lármája dobhártyánkon dörömböl, mely nem vasból van. Autók zaja az autók nyájában hangossá összegeződik, és szólóként repeszt belé a motorkerékpár kipufogója. Az autós nagyzenekar és a motoros szólista a gépek isteni érzéketlenségével bocsátják produkciójukat hallóközpontjaink részére, melynek érzékenysége emberi, lévén annak székhelye legérzékenyebb szervünkben, az agyvelőben. Autóbuszok jönnek-mennek, fékeznek és indítanak. Álló helyzetükben is képesek a levegőt olyan rezgésbe hozni, melyeket megéreznek az emeleti ablaküvegek, amelyeket érzékelésünk hangnak minősít, s amelyekkel együtt kell szubjektív hang-élményként feldolgoznunk Kalmár Béla felvétele szomszédunk táskarádiójának tánczenei koktélját. Lehet, hogy azt mondjuk: mindezt annyira megszoktuk, hogy már nem is zavar. Talán faluról kerültünk fel, s eleinte borzolódtak idegeink a pesti zajban, később azonban magunk is meglepődtünk, mennyire megszoktuk. Akkor lepődtünk meg, amikor látogatóba mentünk falunkba és azt tapasztaltuk, hogy a csend szokatlan. Ez annyira megzavarta még álmunkat is, hogy éjjel felébredtünk a csendre. Viszszavágytunk a pesti zajba, úgy éreztük, hogy ez a zaj: ez az élet. Munkahelyünkön gőzkalapács dobol, vagy négy írógép gépfegyverropogásába cseng bele három telefon, s ha a nyári kánikulában nyitva vannak az ablakok, az utcazaj megszokott hangözöne is beáramlik. Minthogy nehezen értjük e zajban egymás szavát, a zajt túl kell kiabálni. Vagy a te munkahelyed csendesebb ? Az irodában inkább fedőzajt kell produkálni a rádió bekapcsolásával, mert a falak vékonyak, fedőzaj nélkül áthallatszanának a tárgyalások egyik irodából a másikba, s ez zavaró lenne. A túlkiabáló beszéd és a fedőzaj több tekintetben hasonlítanak egymáshoz. Azt mondjuk, a modern munka zajjal jár, s a modern dolgozó ember ezt fel sem veszi, mi több, valósággal életeleme lett. Kész legyőzni a zajt saját hangszalagjainak erősebb igénybevételével, vagy rádiójának ellenzajával. Azt hisszük, hogy a munka mennyisége és minősége ettől csak jobb lesz. Állítjuk, hogy vannak, akik ezt a felfokozott munkahelyi zajkomplexust kifejezetten élvezik. A modern munka modern dolgozójának modern doppingolószerét látjuk benne. Sietünk megemlíteni a háttérzaj sajátosan modern jelenségét, szinte korlátlan elterjedtségét. Ezt főleg a rádió szolgáltatja, minden idők legáltalánosabb, legváltozatosabb, legsokrétűbb hangforrása. Otthonunkban sem kívánjuk a csendet. Ha így volna, nem kapcsolnánk be a rádiót olyan jellegzetesen néma tevékenységnél, mint amilyen az olvasás. A műsort félfüllel halljuk csak, vagy sehogy sem. De van valami jó abban, hogy zenei kísérettel olvashat a modern ember. Félüllel is elkaphat egy-egy varázslatosan szép dallamot, s ha a többi részt nem hallja, annak meg az az oka, hogy a könyv nagyon is lekötötte a figyelmét. A háttér-rádiózás egyúttal a mai ember állandó készenléti állapota a legfrissebb információk befogadására. Kutatások