Budapest, 1970. (8. évfolyam)

9. szám szeptember - Radnót Magda: Az Állami Szemkórház

Mapí renden: „Központi Gyermekkardioló­giai Intézet", olvasom a Rosen­berg-házaspár utca 27-es számú ház falán a tábláról. Fiatal lány lép be a kapun, egy kisfiú anyja kezébe kapaszkodva, majd két kamasz. Utánuk megyek. A tágas váróban mindössze hatan van­gyunk. — Mikor kezdődik a rendelés ? — kérdem az egyetlen felnőttől. — Úgy tudom, reggel nyolckor — mondja a fiatalasz­szony, majd hozzáteszi: minket tizenegyre rendeltek be. Néhány percig ülök a váróban, de más már nem érkezik. — Napra, órára, percre szóló meghívót kapnak gondozottaink — mondja az orvos. — így soha nincs zsúfoltság. A munkánkhoz csendre, nyugalomra és sok időre van szükség. A betegeink — gye­rekek. Nagy-nagy türelemmel kell bánni velük. S ha az orvos tudja, hogy odakinn még húszan várnak rá ... Gyermekkardiológiai hálózat 1936 októberében dr. Prencz­ner Sándor az iskolaorvosok munkájának könnyítésére Sport és Szívvizsgáló Intézet létrehozá­sát kezdeményezte a Dohány utcai iskolában. Ez az őse ennek a Gyermekkardiológiai Intézetnek; nem tekint tehát hosszú múltra a hazai gyermek szívbeteg gondo­zás. De az utóbbi két évtizedben, s különösen a hatvanas években nagy változások történtek. 1961-ben került az intézet élére dr. Bodrogi György. Már az első hetekben azon töprengett: szép, szép, hogy van egy ilyen intézet a fővárosban, de a perem­kerületekből ide beutazni, innen hazautazni a gyerekkel fárasztó. Csakhogy már a hatvanas évek elejére szűknek bizonyultak a ke­rületi felnőtt szakorvosi rendelő­intézetek; a gyermekszakrende­lők száma pedig kevés. A rende­lőintézetek zsúfoltak. Lehet-e, szabad-e az intézményeket egy új szakrendeléssel tovább ter­helni ... ? De újak építésére nincs remény. Idő és lelemény kellett hozzá: ma a főváros öt pontján folyik gyermekkardioló­giai szakrendelés. A Rosenberg­házaspár utcában, az I. kerületben a Lógodi utcában, Újpesten a Bán Tibor utcában, Kispesten a Kisfaludy utcában és Zuglóban az Ida utcában. Minden rendelő­nek megvan a körzete: négy-öt­hat kerület. E rendelőket — alközpontokat — a Rosenberg­házaspár utcai központ irányítja. Az alközpontok területük körzeti gyermek- és iskolaorvosaival, s a védőnőkkel szoros kapcsolatban vannak. Mára tehát kialakult a főváros gyermekkardiológiai háló­zata. Amit véglegesnek mégsem tekinthetünk, mert például a Lógodi utcai alközponthoz tarto­zik az összes budai kerület gyer­mekeinek ellátása. E szám nagyon magas, ezért a közeljövőben sze­retnének a XI. és a III. kerület­ben is létrehozni kardiológiai szakrendelést. S amint lehetőség nyílik rá, a pestieket tovább bő­víteni, fejleszteni. A „szíves" gyerekek felkutatása A központban és az alközpon­tokban folyó munka egyik része a gyógyítás. A szívbeteg gyerekek állandó orvosi felügyelet alatt élnek, rendszeresen vizsgálják, gyógyítják, szükség esetén kór­házba, műtétre küldik őket. A munka másik — nagyobbik — része a megelőzés. „Fölkutat­juk azokat a gyerekeket, akikből szívbetegek lehetnek." Azt hit­tem, nem jól hallok: honnan tud­nák, egy év múlva, öt év múlva kiből lesz szívbeteg? Tudják. A gyermekkor és a serdülőkor egyik gyakori betegsége a reumás láz. Meghűlés, mandulagyulladás, orr- és garatüregi hurut lezajlása után léphet fel. Ez a felnőttkori, úgynevezett szerzett szívbeteg­ségek leggyakoribb előidézője. Minél többször esik át egy gyer­mek reumás lázon, annál nagyobb a valószínűsége, hogy szívét károsodás éri. A legelső reumás lázat ma még elkerülni nem tudjuk. De hogy másodszor, harmadszor, negyed­szer ne lépjen fel, ez már meg­előzhető. Gondossággal, figye­lemmel, törődéssel a szülők, gyógyszerekkel és rendszeres ellenőrzéssel az orvosok részéről. Ha egy gyermeknek Budapes­ten, vagy bárhol az országban reumás láza van, azt a körzeti orvos veszélyeztetettként tartja nyilván. S az egészségügyi mi­niszter rendelete szerint ennek a gyermeknek öt éven át, de legalábbis tizennyolc éves koráig gyógyszert kell szednie, s kont­roli-vizsgálatokon kell résztven­nie — még ha teljesen egészséges is. Amióta a fővárosban létrehoz­ták a gyermekkardiológiai szak­rendeléseket, amióta a reumás láz megelőzése szervezetten történik, az újonnan szerzett szívbetegség­ben szenvedők száma egyre keve­sebb. Az orvosok munkája csakugyan szervezett és alapos. A főváros egyik kerületében például kar­diológus járta az óvodákat. Hét­száz gyereket vizsgált meg. Munkája valósággal sziszifuszi volt: egy-egy óvodába sokszor ki kellett mennie, hiszen mindig hiányzott valaki. Amelyik apró­ságnál rendellenességet talált, azt berendelte a központi intézetbe, itt alaposan megvizsgálták. És kiderült: akit itt betegnek találtak, az a körzeti gyermekorvos nyil­vántartásában már szerepelt mint „szíves". Évente 30 000 vizsgálat A központban és az alközpon­tokban mintegy 30 ezer gyereket vizsgálnak meg. Ebből 14 ezer a gondozási ellenőrző vizsgálat. A fővárosban jelenleg 5500—5600 reumás lázon átesett gyermeket tartanak nyilván. Ennyien szedik naponta a gyógyszert. Illetve: ennyinek kellene szednie. A gyerek vagy a szülő megkapja a receptet. A gyógyszer heti négy forintba kerül. Kezdetben a négy, orvosi egyetemmel rendelkező városban: Budapesten, Debre­cenben, Szegeden és Pécsett a gyógyszert ingyen adták. Aztán ezt megszüntették. A kardiológu­sok ezzel nem értenek egyet, mert vannak kiskeresetű, sokgye­rekes családok, akiknek havi 16 forint is számít, s emiatt a gyógy­szert nem váltják ki. Az orvosoknak kétféle szülő okoz gondot. Az, aki túlságosan félti a gyerekét, és az, aki nem törődik vele egyáltalán. Akit babusgatnak, túlzottan óvnak, nem engedik a társak közé, azon a gyereken néhány hónap alatt elhatalmasodik a betegségének tudata. Zárkózott lesz, vissza­húzódó. S bár az orvosok meg­gyógyítják, élete végéig abban a tudatban él, hogy ő nagybeteg. Megkeseríti nemcsak a saját éle­tét, de családjáét és munkatársaiét is. A hanyag szülő arra hivatkozik, hogy dolgozó ember, s a gyerek­kel nincs ideje törődni. A maxi­mum, hogy kiváltja a gyógyszert. De hogy a gyerek beszedi-e mindennap, azt már nem ellen­őrzi. Védőnő ismerősöm mesélte: a körzetében lakó egyik gyerek­nek négyszer volt reumás láza. Az orvos átmeneti időre eltiltotta az iskolától, szüleivel megbe­szélte, hogy a gyerek otthon sokat pihenjen, sétálnia szabad, de szaladgálni ne engedjék, és szigorúan ellenőrizzék a gyógy­szerszedést. A szülők mindent Apostol Pál felvétele 16

Next

/
Thumbnails
Contents