Budapest, 1970. (8. évfolyam)

9. szám szeptember - Dr. Viszket Mihály: A budapesti ipar szelektív fejlesztése

A budapesti és a vidéki szocialista ipar növekedése a foglalkoztatottak száma és a hajtóerő vonatkozásában Megnevezés Budapest Vidék összesen Budapest Vidék Megnevezés Budapest Vidék összesen az ország százalékában 1949-ben Foglalkoztatottak létszáma (1000 fő) 297.4 282,2 579.6 51.3 48.7 Hajtóerő (1000 kW) 736,4 1166,4 1902,8 38,7 61,3 1960-ban Foglalkoztatottak létszáma (1000 fő) 571.7 731.0 1302,7 43.9 56,1 Hajtóerő (1000 kW) 1293,8 3859.2 5153.0 25,1 74.9 1968-ban Foglalkoztatottak létszáma (1000 fő) 627,3 1066,7 1694,0 36,7 63.3 Hajtóerő (1000 kW) I3I4.9 7136,1 8451,0 15,6 84.4 Az ipartelepítési politika hatékonyságát mutatja, hogy — főleg a 6o-as évek második felében — az ország ipari össztermeléséből Budapest részaránya nem csekély mértékben csökkent, az öt vidéki nagyváros mint ellenpólus, valamint az iparosításra kijelölt 22 város ipari jelentősége pedig számottevően fokozódott. Különösen lényeges az ipari hajtóerő vidékinövekedése. Mindez azt bizonyítja, hogy egyre nagyobb mértékben hasznosítják az ország természeti, gazdasági, földrajzi adottságait, fokozottabban használják ki hazánk ásványi kincseit, a mezőgazdaság nyers termékeit és más adottságait. Mit jelent a szelektív fejlesztés? A szelektív iparfejlesztés alapelvei általában kialakultak. Célszerű tehát rögzíteni a fővárosra érvényes speciális elveket, hogy ezek szintéziséből a népgazdaság és a lakosság javára a legelőnyösebb összhatások jöjjenek létre. A gazdasági reform a fejlesztéseket alapvetően a nyereségre alapozza, így például 1969-ben a vállalatoknál maradt nyereség Budapesten elsősorban a gépek és gépi berendezések, közlekedési eszközök, továbbá a villamosipari gépek és készülékek gyártásának növelését segíti elő. Ugyanakkor a lekötött eszközök alapján legkedvezőbb a nyereség a nyomdaiparban, a villamosipari gépek és készülékek gyártásánál, a vegyiparban, továbbá a műszeriparban. Az ipar korszerű területi szerkezetének kialakításához jelentős központi beruházás is szükséges. A fejlődés során korrigálásra váró aránytalanságok csökkentését segítik a kidolgozás alatt álló 15 éves területfejlesztési és ipartelepítési tervek, valamint a gazdaságirányítási rendszer eszközeinek további finomítása. Már a harmadik ötéves tervidőszakban — s méginkább a negyedikben — Budapesten és környékén az ipar fejlesztésénél csak igen csekély létszámnövekedéssel (sőt, több szakmában csökkenéssel) számoltak, és a kevésbé rentábilis ágazatoknál is csaknem kizárólag a termelékenység növekedésével tervezték a fejlesztést. A nagyobb létszámot igénylő, munkaigényesebb ipari fejlesztéseket vidéken valósítják meg. Ez szükségszerű is, hiszen a foglalkoztatható népesség a negyedik ötéves tervidőszak során csak körülbelül 4,5 százalékkal nő és csaknem teljessé válik a nők foglalkoztatása is. Az intenzív fejlesztést, a gépesítést, és az automatizálást tehát a fővárosban nagyobb és egyre fokozódó mértékben kell elősegíteni. Mindez nyomatékosan megköveteli a legtöbb aktív keresőt foglalkoztató népgazdasági ágazatban: az iparban a szelektív fejlesztés eddiginél hathatósabb alkalmazását. A szelektív iparfejlesztés térben és időben differenciált fejlesztést jelent. A szelektív jelleg az ipar egyes területein a fejlesztés módját és eszközeit is meghatározza. Az állóeszközök avultsága, illetve korszerűségének színvonala dönti el a fejlesztés módját. Ennek megfelelően kerül sor egyes vállalatok és üzemek általános vagy részleges rekonstrukciójára, racionalizálására; más esetben viszont új gazdasági objektumok, gépek és berendezések üzembehelyezésével történő fejlesztésére. Egyes gazdasági ágak alá-, mellé- vagy fölérendeltségét e fejlesztési módnál kombinatívan lehet érvényesíteni. A szelektív iparfejlesztés tulajdonképpen a területi adottságok leggazdaságosabb hasznosítását jelenti, vagyis azoknak az ipari ágazatoknak gyorsabb ütemű fejlesztését, versenyképességének fokozását, amelyek az adott területen a legkedvezőbbek. A szelektív iparfejlesztés tehát lényegében a gazdaságosság elvei alapján kidolgozott fejlesztési módszer. Figyelembe veszi a bel-és külkereskedelem elvárásait, az adott terület társadalmi-gazdasági helyzetét,természeti viszonyait, az ipari termeléshez megkívánt kooperációk, szállítási kapcsolatok eredményes és gazdaságos lehetőségét, hogy egy-egy terület, illetve ezen belül egyes ipari ágak intenzívebb, anyagilag ösztönzőbb fejlődését elősegítse. A magasabb termelékenység elérésére pedig — túl a technikai eszközök, a modernizáltság követelményein — a vállalatokon belül is a legkorszerűbb szervezési elvek megvalósítását követeli meg- Az intenzív gazdasági módszerek és ösztönzők azonban csak korszerű állóalapok, termelési eszközök és szakképzett munkaerők foglalkoztatása mellett érhetnek el kedvező eredményt. A gazdálkodás eredményére ható különböző tényezőket ezért úgy kell mérlegelni, hogy azok együttes eredménye a terület gazdasági potenciálját hatékonyan növelje. E néhány összetevő felsorolásából is kitűnik, hogy a szelektív iparfejlesztés tulajdonképpen szelektív területi fejlesztést jelent. Igen bonyolult struktúrát és folyamatot takar, és nem annyira konkrétan, mint inkább általánosságban határozza meg a fejlesztés módját. Átfogalmazásra váró kérdések Budapest esetében — figyelembe véve a főváros ipari vonzását, a szűkebb és tágabb agglomerációs övezetet — különösen bonyolult a szelektív iparfejlesztési politika konkrét meghatározása. Számításba kell venni, hogy az agglomeráció fejlődését, tehát a budapesti népességtömörülés növekedését sem lehet és talán nem is lenne célszerű megállítani. A népességnövekedés bevándorlás útján való alakulásának befolyásolására azonban egy átgondolt programot kell kidolgozni, hogy a fővárosi népességkoncentráció társadalmi feszültségeket jelentő problémáin enyhíthessünk. A szelektív iparfejlesztés koncepciójának kidolgozásánál felül kell vizsgálni — megerősíteni vagy elvetni — azokat a korábbi intézkedéseket, amelyek előírták az ipartelepítési tilalmat az agglomeráció területén. A jelenlegi helyzetben célszerűnek látszik a fővárosból áttelepülő üzemeket — amelyeknek dolgozói állománya Pest megyei — a Budapest körüli településeken létrehozni, a kooperációs utak lerövidítése végett. Ez megkönnyítené a helybeliek foglalkoztatását és — infrastrukturális központot képezve — meggyorsíthatná a jelenleg még elmaradott területek városiasodását, Bizonyos kérdések másként fogalmazódnak tehát, ha Budapestet és közvetlen környékét egységes egésznek tekintjük. A szelektív iparfejlesztés problémáinál nem hagyható figyelmen kívül, hogy az ipar meglevő szerkezete, korszerűségi foka nincs összhangban a fővárosi agglomerációban kialakult sajátos helyzettel, a szűkös munkaerőforrásokkal, A termelő ágazatok és a lakosság infrastrukturális ellátottsági színvonala között is igen jelentős az aránytalanság. A főváros körüli települési övezetben a bevándorlás következtében munkaerő-tartalékok képződtek, de ugyanakkor és ugyanott elmaradt a szükséges infrastrukturális fejlesztés, s így rosszabbodtak a lakosság életkörülményei. Meg kell tehát szüntetni azt a még jelenleg is fennálló helyzetet, mely extenzív fejlődést eredményez Budapest közvetlen környékén és intenzív fejlesztést alkalmaz a fővárosban. Az extenzív fejlődés ugyanis az agglomeráció területén nemcsak konzerválta a korábbi aránytalanságokat, hanem még újabbakat is létrehozott, s megnövelte a szociális-kulturális területeken jelentkező feszültségeket. Meg kell tehát gyorsítani az agglomeráció egészében az infrastrukturális fejlesztést, csökkenteni kell a közintézmények és a lakások zsúfoltságát, meg kell alapozni a további tervszerű fejlődést. E feladatokkal egyidejűleg kell meghatározni Budapest egészére — beleértve az agglomerációs övezetet is — a szelektív iparfejlesztés koncepcióját és konkrét tennivalóit. Felül kell vizsgálni a meglevő iparvállalatok — iparágak — teljesítőképességét, termelésük gazdaságosságának és hatékonyságának növelhetőségét. Még költséges rekonstrukciók árán is elő kell segíteni, hogy a főváros fejlődését befolyásoló iparágak műszaki színvonala növekedjék. Ki kell dolgozni azokat a módszereket, amelyek alkalmazásával csökken a munkaerőszükséglet, illetve a pótlólagos munkaerőigény, és a foglalkoztatható népesség szakképzettségét figyelembe véve, belső átcsoportosításokat végrehajtva kell a távlati munkaerőgondoknak elejét venni. A szelektív iparfejlesztéssel lényegesen lehet növelni a termelékenységet, bővíteni a kapacitást, a technikai színvonal növelésével 4