Budapest, 1970. (8. évfolyam)

9. szám szeptember - Hantos János: Művészeti Hetek

Hantos János Művészeti Hetek ^ 1#

Af p •w-Az idén ősszel ötödször rendezzük meg a Budapesti Művészeti Heteket. Öt év kevés ahhoz, hogy végérvényes értékítéletet alkossunk a főváros művészeti életébe immár szervesen beilleszkedő kezdeményezésnekeredményeiről. Mindenképpen korai lenne hagyományosnak minősíteni; de talán hasznos lehet, ha a város vezetőinek eredeti elképzelését összehasonlítjuk a megvalósulással. Válaszolhatunk ugyanis ilyen kérdésekre: Hozott-e valami újat Budapest művészeti életébe a Hetek megrendezése ? Van-e észrevehető hatása az alkotók munkájára ? Igényt tarthat-e fokozottabb nemzetközi érdeklődésre? Kiakakult-e a Hetek művészeti profilja? Közismert, hogy Európa és Magyarország különböző városaiban fesztiválokat, ünnepi játékokat, művészeti seregszemléket rendeznek. Ez igen örvendetes, mert sok helyen magán viseli a kultúra demokratizálódásának jegyeit. Kézenfekvő, hogy Budapest kapcsolódjon ehhez a már-már mozgalomnak minősíthető jelenséghez. A Budapesti Művészeti Heteket azonban nem a divat szülte. Nem volt célunk egyszerűen a világ különböző városaiban rendezett fesztiválok sorába lépni. A Budapesti Zenei Hetek sikere ösztönözte arra a főváros vezetőit, hogy szélesebb alapon, minden művészeti ág számára lehetőséget kínáljon meghatározott művészetpolitikai koncepció szolgálatára. Az eredeti elképzeléseket a megvalósulással csak úgy tudjuk összehasonlítani, ha visszatérünk a kezdethez. Az előkészületek időszakában legproblematikusabbnak látszott a Művészeti Hetek jellegének, művészi profiljának megfogalmazása. Különböző lehetséges megoldásokat mérlegeltünk. Többen javasolták, hogy valamely kiemelkedő művészegyéniség életműve legyen meghatározója a Hetek programjának. Foglalkoztunk azzal a gondolattal is, hogy egy-egy művészeti irányzat bemutatását illesszük a Hetek keretébe. Sokan voltak fesztivál-pártiak, akik egy-két hetes sűrített programban, nemzetközi vonzású attrakciókat láttak volna szívesen Budapesten. Mindegyik javaslatra található megfelelő példa valamely európai városban. Nem akartunk azonban meglevő gyakorlatot egyszerűen átültetni városunkba. Tisztázást igényelt természetesen az is, kinek rendezzük a Heteket; mit akarunk elérni kezdeményezésünkkel? Úgy döntöttünk, hogy elsősorban a budapesti lakosság meglevő és bizonyára fokozható kulturális igényeire leszünk tekintettel. Ezért úgy láttuk, hogy a kétségtelenül nagyobb idegenforgalmi vonzást biztosító fesztivál jelleg nincs összhangban elképzeléseinkkel. A nagysikerű Zenei Hetek tanulságait elemezve, minden művészeti ág együttes jelentkezését tartottuk kívánatosnak; ezért eleve nem lehetett egy művészegyéniség életművének szentelni a Hetek programját. Elképzeléseinknek leginkább az felelt meg, ha a Hetek jellegét nem egy művészeti ág, nem is egy kiemelkedő művészegyéniség, vagy valamely művészeti irányzat szabja meg, hanem a főváros állandóan gazdagodó művészeti életének évenként ismétlődő és mindig újat ígérő ünnepi évadnyitánya. Nem kívánunk tehát a művészeti évad természetes folyamatától független, önálló életet élő rendezvénysorozattal jelentkezni, inkább az évadkezdés tudatos igényes megtervezésében és előkészítésében látunk valóságos — és tartós — lendítőerőt. Pontosabban körülhatárolva a programtervezés és szerkesztés munkáját, eszmei, művészetpolitikai törekvésünk a következő: — ösztönözni az alkotó magyar művészeket és a művészeti műhelyeket szocialista tartalmú, műfajban és formában gazdag, színvonalas művek megalkotására és bemutatására; — ápolni a magyar művészet értékes hagyományait, akár elfeledett vagy hibásan értékelt művek felújításával, felfedezésével is; — a művészetek egyetemessége és nemzetközisége jegyében bemutatni más népek kultúráját, elsősorban a szocialista vüág művészetét; — fokozni a művészetek iránti érdeklődést, növelni közönségbázisukat. Öt év programjának (az ideit is beleértve) ismeretében, nem érzem túlzásnak azt a megállapítást, hogy elképzeléseink megvalósulóban vannak. Felvetődhet természetesen a kérdés: nem túlságosan általánosak-e törekvéseink? Ügy vélem azonban, hogy egy konkrétabb profil korlátozná a különböző kísérletezéseket és fékezné a Hetek programjának évenként lehetséges gazdagodását. A profil tehát kialakultnak tekinthető; de hozott-e valami újat? Feltétlenül újnak minősíthetjük azt a tudatosságot, amellyel a város új magyar művészeti alkotások megszületését ösztönzi, és elősegíteni kívánja bemutatásuk ünnepi jellegét. A Hetek ünnepi eseménnyé avatják az őszi évadkezdést, s ezzel a művészet folytonos újjászületésének és fejlődésének folyamatában ciklusonként egy-egy határkövet jelentenek. A Művészeti Hetek szerkezete rugalmas keret, amelynek állandó elemei (Zenei Hetek, Magyar Operák Hete, Magyar Drámák Hete) mellett változó elemei (Táncművészet Hete, film-, képzőművészeti program stb.) is vannak. A program jelzi a művészeti ágak kapcsolódásait, és azt a törekvést, hogy a művészet érzelmeket, gondolatokat, társadalmi közvéleményt formáló erejét hatásosabban aknázzuk ki minden ágazatban. Az alkotókra és műhelyeikre gyakorolt hatás elemzése újabb öt év múlva bizonyára egyértelműbb lehet. Az új magyar alkotások hangsúlyozott programba iktatása ezt bizonyára elősegíti. Megbízásaink és meghívásos pályázataink is ezt célozzák. A bemutatkozás ünnepi lehetősége is jelent némi vonzást. A Zenei Hetek programjai visszatérően biztosítják új művek és új zeneszerzők bemutatkozását. A Magyar Operák Hetének ismétlődő megrendezése és az Operaház igazgatójának az az elhatározása, hogy a Művészeti Hetek keretében új magyar operával, vagy felújítással jelentkeznek, igen figyelemre méltó eredmény. A Magyar Drámák Hete a Művészeti Heteknek még nem megnyugtatóan kialakult programja. Befolyásunk azonban feltételezhető abban a pozitív jelenségben, hogy a fővárosi színházak műsorában növekvő számban és biztató eredményességgel található az új magyar drámatermés java. „A magyar képzőművészet a felszabadulás után" című tárlat, a nemrég elhunyt Medgyessy Ferenc, a hazakészülő Uitz Béla gyűjteményes kiállításai, a Kilencek bemutatkozása és idén Szabó Iván jelentkezése figyelemre méltó eredmények. A Művészeti Hetek rendezvényei nemzetközi tájékozódásra is lehetőséget adtak. Az európai hangversenyélet több kiváló zenekara (a cseh filharmonikusok, a lipcsei Gewandhaus Orchester, a moszkvai rádiózenekar, a krakkói filharmonikusok ének- és zenekara, a bécsi filharmonikusok stb.), nemzetközi hírű dirigensek (Karel Ancerl, Pierre Derveaux, Doráti Antal, Lamberto Gardelli, Lovro von Matacic, Alberto Erede) és kiemelkedő tehetségű előadóművészekéi. Seefried,M.Rosztropovics, Sz. Richter, A. Bendel, Z. Doluhanova, D. Safran, H. Szeryng) egész sora nyújtott művészi élményt — kiváló magyar művészek mellett — közönségünknek. A szófiai és a berlini opera vendégszereplése, az Intergrafik 67, Willi Sitte, Viktor Vasarely önálló kiállításai, a velencei rajzok, grafikák, a leningrádi Ermitázs rajzai, német expresszionista alkotások bemutatása jelzik a Hetek eddig is gazdag külföldi programját. A kialakult profil, a gazdagodó program indokolhatja a nagyobb külföldi progragandát, hogy valóban idegenforgalmi vonzása is legyen a Heteknek. Ez azonban mégis csak másodlagos cél lehet. A budapestieknek akarunk elsősorban megragadó művészi élményt nyújtani, alkotóink, előadó művészeink és művészeti műhelyeink aktív közreműködését kérve. A város vezetőinek szerepe itt legfeljebb ösztönző, lehetőséget kínáló lehet — a program és annak megvalósítása a művészeté és a művészeké. 2