Budapest, 1970. (8. évfolyam)

8. szám augusztus - Császár László: Az iparosodás értékes emlékei

zött, az Országház, a Királyi Palota, a Bazilika, a Műegyetem, a Klotild— Matild paloták vas kupolaszerkezetei. Már korábban, 1864-ben jelent meg a Pester Lloydban a hirdetés, mely szerint a gyár „Az új építési technika magasabb követelményeinek megfelelő, legnagyobb szabású tárgyakat fém-, kovácsolt-, vagy öntöttvasból a legmagasabb igényeknek megfelelően . .. minden épület, vagy gép számára szükséges öntvényt, modellek és pontos rajzok szerint precízen kivitelez." És itt készült két vásárcsarnokunknak, a Dimitrov téri Központi Vásárcsarnoknak és a Batthyány térinek szerkezete is. Vásárcsarnokok építése az árutermelés és szállítás kiszélesedésével vált igénnyé a nagyvárosokban. Legszebb korai példája, a párizsi Les Halles Centrales, a Központi Nagycsarnok 1854 és 1866 között épült Victor Baltard tervei szerint. Az egész építmény öntött- és hengerelt vasszerkezetű; négyszögű árusító terei között fedett közlekedő utak vannak. Az építésznek — mivel az új anyagok a homlokzaton is jelentkeztek — az adottságoknak megfelelő s a szokványostól eltérő architektúrát kellett alkotnia. Párizs kinőtte már ezt a vásárcsarnokot. Az új Nagycsarnok már fel is épült a városon kívül, Rungisben. A szakemberek és a lakosság többsége felemelte szavát a régi csarnok elbontása ellen; megtartásának legfontosabb feltétele — mint a műemlékeknél általában —, hogy megfelelő új felhasználást biztosítsanak számára. A mi vasszerkezetű vásárcsarnokaink ha nem is ennyire régiek és ennyire nagyszabásúak, mint a párizsi, mégis: a mieink, budapestieké, és koruk törekvéseinek értékes kifejezői. Ezek a csarnokok,amelyek — számszerint hatan — 1895—97 között épültek (csak a Batthyány téri építése nyúlt át a századfordulóra), más és más típust képviselnek. A nagyméretű Központi Vásárcsarnok nemzetközi tervpályázat eredményeként született, melyet Petz Samu műegyetemi tanár nyert meg. A külső architektúra várkastélyszerű, még a kor romantizáló formafelfogását tükrözi. A belső terek azonban összetettségük következtében könnyed, áttört, levegős hatást keltenek, amelynek nagymértékben előidézői a vékony fémszerkezetek. Térfelfogásban — de egyszerűbb koncepcióval — legközelebb áll hozzá a már említett Batthyány téri csarnok. Mindezek önálló tömegű, jórészt körüljárható épületek. Éppúgy, mint a téralkotásként is igen jelentős Rákóczi téri vásárcsarnok, amelyet a főváros Mérnöki Hivatala tervezett. A 70 X 75 m alapterületen elhelyezkedő épület két öthajós tér görögkereszt alakú összemetsződéséből áll, így hatása talán a leggazdagabb a kor hasonló szerkezetű építményei között. Az építészettörténeti szakkönyvek anyagában sok irígylésreméltó külföldi alkotást találunk, amelyek időben és teljesítmény tekintetében előttünk jártak abban a korban és példaképül szolgálhattak. Vajon miért nem értékeljük és reprezentáljuk jobban például e csarnokokat is, amelyek azok színvonalát megközelítik ? De nemcsak szép vásárcsarnokainkra lehetünk büszkék. Pályaudvaraink doyenje, a Nyugati pályaudvar — melynek szerkezeteit a párizsi Eiffel cég készítette — Budapestünk egyik nagy értéke. Ezt bizonyítja az is, hogy műemléki védettség alatt áll. Mi is benne a pótolhatatlan? Az, hogy hirdeti megépítése óta a fogékonyságot a korszerű iránt, az új megoldások és eredmények befogadásának készségére tanít. Emléket állít itt, Magyarországon a francia műszaki szellemnek, amellyel — annak néhány méltó alkotásával, mint pl. a párizsi Gare de l'Est, Gare du Nord épületeivel — e munkán keresztül rokonságot érzünk. Ám, az eklektika farsangi formáinak felszíne alatt az ipari üzemek azok, amelyek — ha nem is az új szerkezetek merész alkalmazásában, de az egyszerűbb és praktikus formák terén — sajátos, újszerű építészetet mutatnak, annak ellenére, hogy a térképezés hagyományait tekintve a legismertebb — a háromhajós, hossztengelyes — műhelytípus előképét régről, az antik római igazságszolgáltatás épületétől, majd a korai keresztény templométól, a bazilikától veszi. Az átvétel logikus: a főhajó bazilikális ablakai jó bevilágítást adnak. Ez a darupálya tere is, itt megy végbe a fő munkafázis. Ismertetésünkkel azonban egy kis bajban vagyunk: a gyárak kapui természetesen nem állnak tárva-nyitva minden érdeklődő előtt. Ezért most csak azokkal az épületekkel foglalkozunk, amelyek a városban közelről, kívülről is szemlélhetők. A századvég egyik legszebb üzemi csarnoka a levegős, öthajós mozdonyjavító műhely a MÁV Északi Főműhelyében. A lefedést finom acélszerkezetű rácsos tartók adják. Homlokzata — bár az egykori nyerstéglafelületek levakolása és festése az eredeti hatást nem éri el — ma is a korabeli üzemi architektúrák jó példája. A sima falmezőket a célszerű méretű nagy ablakok szakítják meg. Nagyon mértéktartó, anyagszerű, téglaszerkezetű díszítést jobbára csak a párkányoknál találunk. Az üzemi architektúrának több érdekes — sajnos egyre csökkenő számú — emléke van még. Itt van például a Váci úton, a Láng Gépgyár területén a kazánműhely, mely még az egykori Eisele-féle kazángyárhoz tartozott. A romantizáló nyerstégla épületet Alpár Ignác irodájában tervezték. Nagyon igényes megoldással találkozunk a Magyar Hajó és Darugyár Óbudai Gyáregységében, a volt Első cs. és kir. Szabad Dunagőzhajózási Társaság Hajógyárában, pl. a 21 m fesztávolságú acélszerkezettel fedett gépműhely, valamint az 1895-ben tervezett „központi villanyos gépház" esetében. Nyerstégla architéktúrájuk jó tervezőre vall, aki minden valószínűség szerint egykor a Dunagőzhajózási Társaság irodáján dolgozott. 1884-ben épült meg Bérezik Gyula tervei szerint a Kinizsi utcában az egykori Dohánygyár komplexuma, amelynek a Köztelek utcára néző része már elbontásra került; helye parkosítva van. Belsőit három öntöttvas oszlopsor osztja meg. Homlokzatai jellegzetes egyszerű falpillér-szegmensíves árkádarchitektúrát mutatnak. A modern célszerű formálás jó példái azok a nyerstéglahomlokzatos, a belsőkben többnyire vas támasz-szerkezeteket alkalmazó üzemi épületek, amelyek a múlt század utolsó évtizedeiben stílust teremtettek. Jellemzőik a tárgyilagos formaképzés, az olyan általánosan elterjedtté váló architektonikus felfogás, mely egyképpen felfedezhető a kornak lakó- és középületein is. Ilyenek pl. a Budapesti Rádiótechnikai Gyár II., Polgár utcai épülete, a Pamutnyomó Vállalat Lajos utca és Nagyszombat utca sarkán álló üzeme. (Elődje az 1834-ben alapított Spizer Gerzson-féle kartonnyomógyár volt.) Talán nem lesz érdektelen az sem, ha pár szóval bemutatjuk: hogyan tört be a vasanyag, a nagyipar hírnöke a „civil" építészet, a köz- és lakóépítészet területére ? Nos, érdekes, hogy ha szórványosan is, de igen korán nyúltak a reprezentatív épületek megalkotói az öntöttvashoz. Legszebb példáit a fejlettebb európai államokban már a XIX. század 40-es éveitől megtalálhatjuk. Rendeltetéseik között van könyvtár (Párizs: Ste. Geneviéve 1843 — 50, Bibliothéque Nationale 1858—68); múzeum (Oxford: New-Museum 1857 — 60, Berlin: Neues Museum 1841); télikert, üvegház (London: Royal Horticultur Society télikertje i860, Dublin: télikert 1865) stb. Többségük tömör főfalakkal épült s az új anyagot öntött vas támaszok vagy esetleg födémelemek formájában alkalmazza. Nagy eredményeket jelent azonban már ekkor a kiállítási csarnokok építészete, amelyek a korai üvegházak-télikertek megoldásait fejlesztették tovább, mint pl. a londoni 1851-es kiállítás híres vas-üveg Kristály-palotája, vagy a párizsi 1889-es világkiállítás 115 m fesztávú gépcsarnoka. Nálunk az építésnek ez az új felfogása a múlt század ötvenes éveitől kezdve válik ismertté a reprezentatív építészetben, ugyancsak a romantika ízlésvilágának keretében. Az öntött vas igen kedvelt anyaga a zsinagógáknak, amelyeknek múlt századi romantízáló-moreszk architektúrájába kedvezően illeszkednek a vékony vas támaszelemek. A Dohány utcai zsinagóga tervpályázatát Forster bécsi építész nyerte, azonban a kivitelben jelentős szerepe volt Feszi Frigyesnek, a Vigadó építőjének. Építése 1854 —59-ig tartott. A Rumbach utcai zsinagóga centrális alaprajzú, központi nyolcszögű tere nyolc öntött vas támaszon nyugszik. Ezt a kiemelkedő középrészt könnyű vasszerkezetű kupola fedi le. 1872-ben épült; Otto Wagnernek, a bécsi Postatakarékpénztár építőjének fiatalkori műve. A Károlyi u. 12. sz. épület, a volt Pesti Hazai Első Takarékpénztár, 1866 — 68 között épült Ybl Miklós munkájaként. Kör alaprajzú lépcsőháza öntöttvas vázszerkezetű. A leleményes technikai megoldáson kívül kecsesen szép is ez az alkotás. 1870 — 75 között épült Steindl Imrének, a Parlament építőjének tervei szerint a Váci utcai volt Üj Városháza, ötkarú, gazdag térhatású lépcsőházának kőfokait antikizált formára öntött vasoszlopok és ívezetek támasztják alá. Előszeretettel alkalmazta a kor az öntött vasat függőfolyosók oszlopaiként is. A volt Légrády-féle épület udvarán, a mai Zrínyi nyomda székházában találjuk az egyik legszebb budapesti öntöttvas függőfolyosó szerkezetet, amely a Korb és Giergl cég tervezésében készült, jellegzetes historizáló-szecessziós stílusban. Kiállítási épületeink közül az i88s-ös kiállítás iparcsarnoka érdemel említést, amelyet később a millenáris kiállítás is felhasznált. Az épület épségben állt a II. világháborúig, sérülései miatt azonban nem sokkal a háború után elbontották. Az 1896-os kiállítás gépcsarnoka sem áll már az eredeti helyén. A hengerelt acél rácsos tartós épület megcsonkított alakban ma a Ganz-MÁVAG gyár hídműhelye. Nincs olyan kor a történelemben, amely zárt, egysíkú, ellentmondás nélküli lenne. A romantikának és eklektikának ezt az időszakát sem kizárólag a préselt bádog és vakolatdíszes fennhéjázó palotácskák jellemzik, hanem történetileg sokkal fontosabb tények. Ezekből az értékes emlékekből igyekeztem összeállítani ezt a csoportképet. 40