Budapest, 1970. (8. évfolyam)
8. szám augusztus - Császár László: Az iparosodás értékes emlékei
KÖNYVISMERTETÉS Terezvaros törtenete A lélektan régi tapasztalata szerint az érdekel bennünket, arról akarunk többet tudni, amiről már vannak ismereteink. Szűkebb hazánk, lakóterületünk — különösen ha hoszabb ideje élünk ott, vagy ha éppen ott is születtünk — történeteivel, emlékeivel, legendáival ismerős számunkra, múltja is érdekes, s ez az érdeklődés lassanként hidat képezhet a tágabb történelmi kitekintés felé. A televízióFekete-fehér, igen-nem című kerületközi vetélkedője azért ébresztett igen nagy érdeklődést, sőt lokálpatriotizmust, és az összetartozás érzését is: akik a képernyő előtt végigizgulták kerületük erőpróbáját, egyszerre magukénak érezték azt a városrészt, még akkor is, ha nem rég vándoroltak határai közé. A nagyszabású kezdemény azonban más eredményt is hozott: a felkészülő versenyzők alaposan belémerültek kerületük múltjába, s e kollektív kutatások nyomán bontakozni kezdenek a kerülettörténeti feldolgozások lehetőségei. Az első fecske e téren az a kétkötetes mű, melyet a VI. kerületi tanács végrehajtó bizottsága adott ki a Terézvárosról. A vetélkedő során közös erővel összegyűjtött anyagon alapul ez a munka: nem tudományos igényű, de alkalmas az ismeretterjesztésre, ösztönöz a további kutató tevékenységre és példát ad a többi kerületnek is. Hiszen a múlt ismerete a szűkebb-tágabb közösség számára olyan, mint az egyénnél az emlékezet: öntudata csak azzal együtt lehet teljes. A két kötet merőben eltér egymástól. Az egyik a Terézváros kétszáz évét impresszionista hangulatképekben vetíti elénk, a másik a kerület munkásmozgalmának részletes történetét adja. (Tulajdonképpen a harmadik kötet hiányzik: egy pontos, egzakt, a kerület egész történetét felölelő munka — reméljük, idővel elkészül az is.) A történsti riportnak nevezett kötet — írója Pille György — rendkívül élvezetes olvasmány. Valójában nem is kétszáz évről, hanem csaknem háromszázról számol be: a törökök kiűzésének pillanatában érkezünk először a hadinép táborára emlékeztető vidékre; majd tanúi leszünk a névadó Mária Terézia látogatásának; utóbb résztveszünk egy bírósági tárgyaláson, ahol Hell Rozina asszonyságot 50 vesszőcsapásra ítélik házasságtörésért; megnézzük, hogyan csapolják le a mocsarat, melynek helyén a Városliget zöldell majd; bekukkantunk a Hackerszála báljára; hasonlóképpen iparosok műhelyeibe, üzletekbe, építkezések állványai közé, miközben századról századra vándorolva nagyokat lépünk az időben. Legérdekesebbek a kulturális fejezetek, bizonyára ebben a témában a legotthonosabb a szerző. S mivel nem történelmet, de riportokat írt, a szerkezeti arányokat kedvére formálhatta; így bőséges anyagot kapunk a kerület színházairól, az első pesti kabaréról, az Abbázia majd Japán kávéház művészasztalának társaságáról, és lebilincselő oldalakat Ady Endréről, amint a kabaréban versei hatását figyeli. Életízű képek ezek, úgy mesélnek a múltról, hogy életet lehelnek a szereplőkbe, elevenné tesznek egy réges-rég átalakult városrészt. Nemcsak a kerület lakói, de minden pesti és minden fővárosát szerető magyar ember számára tanulságosak és vonzók ezek a riportok. A másik kötet a történetírás műfajában készült, bár szerzői közül csak egy-kettő hivatásos történész. Érdekességét nem a megírás módja, hanem a tartalom adja. Ez a kötet a magyar munkásmozgalom kezdeteitől, tehát a kiegyezéstől 1945 májusáig ismerteti a terézvárosi munkásság életét, a szakszervezetek, aszociáldemokrata, majd a kommuntista párt tevékenységét, a bérharcokat, sztrájkokat, tüntetéseket és a munkáskultúra felvirágzását. Olvasás közben döbbenünk rá, hogy a munkásmozgalom legismertebb harcosai közül milyen sokan tevékenykedtek a Terézvárosban. Éveken át itt munkálkodott Kádár János — a kötet bevezetőjét is ő írta —, és rajta kívül még sokan, akik ma vezető funkciót töltenek be, vagy már nyugdíjasok, veteránok, és sokan, akiket csak az emlékezet őriz, mert vértanúhalált haltak. A fiatalok, akiknek számára e kötet anyaga nem átélt valóság, hanem csakugyan történelem, ebből tudhatják meg, hogy apáik harcaiban milyen fontos szerep jutott az akkori ifjúságnak: alig van oldal, ahol ne találkoznánk az ifjúmunkások bátor tetteivel, ahol ne lennénk tanúi a rendőrséggel való összetűzéseiknek. Közösségi érzéstől összefogott, aktív és szent nyugtalanságtól fűtött ifjú nemzedékről szólnak e lapok, példát mutatva személyükben az utódoknak. A kötet írói azonban nehéz helyzetben voltak: kevés írásbeli dokumentum, jegyzőkönyv, feljegyzés állott rendelkezésükre. Ami volt, elpusztult, vagy maguk a szociáldemokrata pártfunkcionáriusok égettek el a német megszállás első éjszakáján; a kommunistákat az illegalitás késztette az írásos közlés mellőzésére; így a korabeli munkássajtón kívül csak a személyes visszaemlékezésekre támaszkodhattak, mint forrásra. Ilymódon a közölt anyag ellenőrzése, kiegészítése, tudományos feldolgozása még alapos kutatómunkát kíván. Örvendetes volna, ha a Terézváros példáját a helytörténet föltárása terén a többi fővárosi kerület is követné, és nagyon jó volna ha, — mint ezt a kötetek kiadója is ígéri — ők maguk is folytatnák az elkezdett munkát. A két kötet információs értékét növeli a gazdag jegyzetanyag, a sok kép, és a mai Terézváros földrajzi adataínak tárháza, mely a műemlékeket, templomokat, szobrokat, múzeumokat, iskolákat (a közéletben szereplő volt diákjaikkal együtt), színházakat, üzleteket, szórakozóhelyeket, az egyes utcákat, s a bennük történt nevezetesebb eseményeket mind felsorolja. Végezetül hadd ismertessünk néhány fontos adatot: a kerület ma 88 000 lakost számlál, ebből 38 000 férfi és 50 000 nő; ez a lakosság 2,72 km2 -en, 1351 házban él. E számok is mutatják, hogy a valaha oly nagy Terézváros a főváros egészéhez képest mennyivel kisebb lett. Körülötte oly módon nő a város, miként a kerület épült egy-két évszázaddal ezelőtt a síkon, szántón, mocsáron. Az egykori országutat (Bajcsy-Zsilinszky út) ma a város szívéhez számítjuk: mint fán az évgyűrűk, úgy sokasodnak a városon is az újabb körzetek, újabb kerületek. Minden él, változik, alakul, minden történelemmé válik percről-percre: sietnünk kell kutatással, megőrzéssel, feltárással, mielőtt a tegnapokat eltemeti az idő. Bozóky Éva A Deák Ferenc tér a múlt század végén. Klösz György felvétele 41
