Budapest, 1970. (8. évfolyam)

8. szám augusztus - Császár László: Az iparosodás értékes emlékei

A Söripari Vállalat egyik üzemének kéményfejei Császár László Az iparosodás értékes emlékei A Rákóczi téri vásárcsarnok enteriőrje. Siklós Péter felvételei „A Ganz és társa pavilonjában szinte megdöbbenti a szemlélőt az a sok óriási nagyságú vaseszköz s bámulva látja: mennyire haladt már hazánkban a vasipar. Ezt különben mi sem bizonyítja fényesebben, mint az a nagy térkép, melyen fel van tüntetve, mennyi ,hengerszék'-et (a gőzmalomhoz való szerkezet) szállít ez a gyár külföldre, még olyan országokba is, melyek köztudomás szerint a vasiparban rendkívül előrehaladtak, mint Belgium, Anglia, Amerika stb. S egyetlen európai ország nincs, amelybe már százával ne szállította volna ezen magyar gyár hengerszékeit, különösen sokat pedig Ausztriába és Oroszországba, mely helyeken eddig egyenként 2 — 3000 magyar hengerszék van működésben. Szintúgy vasúti kerekei is a föld minden részén használatban vannak e gyárnak, nemkülönben óriási ágyúgolyókkal is több államot ellát." így lelkendezik a Vasárnapi Újság, amely rendszeresen tudósított a millenáris kiállításról, az ezredéves évfordulóját ünneplő Magyarország nagy eseményéről. Valóban úgy tűnt, hogy a szabadságharc leverése utáni bénultság már a múlté. A kiegyezés után megindult a tőke — főleg az ausztriai — beáramlása. Rohamosan megnőtt a bankok, hitelintézetek száma. Az alaptőke a kiegyezés előtti 8,5 millióról 55 millió koronára emelkedett. Az olcsó nyersanyag és munkaerő előnyössé tette a tőkebefektetést. Ez elsősorban a vasútépítés területén jelentkezett szembeszökően. A vasútvonalak hossza 1866-tól csupán 8 év alatt 2234 km-ről 6422 km-re ugrott. A magyar iparosodás azonban minden niztató fejlődése mellett sajátos egyoldalúságot mutatott. Az élelmiszer- és mezőgazdasági gépgyártó ipar jártak az élen; a szén- és vasbányászat fellendülésével nem állt arányban pl. vasfeldolgozó iparunk. A közös vámterület hátrányainak leküzdésére a kormány államilag támogatott iparpolitikába kezdett. Az addig Magyarországon nem készített iparcikkek gyártásáért a kormány a gyárnak 15 évi adómentességet biztosított. Bevezették az állami szubvenciók rendszerét, hosszú lejáratú kamatmentes kölcsönöket bocsátottak a vállalkozók rendelkezésére. A kedvezményeket az 1881. XLIV. tv. rögzítette. Kiadása után 180 új gyár létesült, 195 pedig bővítette üzemét. Érdekes korszaka ez a múlt századvégi felfejlődő magyar iparosodásnak. Ekkor válik nálunk — a XIX. sz. utolsó harmadában — az ipari termelésnek döntő helyszínévé a gyár, és alakulnak ki a gyárnegyedek. jlumTmTiumi