Budapest, 1970. (8. évfolyam)

8. szám augusztus - Zolnay László: A budai Vár megalapítása

XIII. sz.-i oszlopfő a Mátyás templomból amelybe 1349-ben még királyi házikápolnát is építettek — csak I. Lajos király adományozta oda a budaszentlőrinci pálosoknak, 1381-ben. (Később a Cilleieknek, majd Mátyás nádorának, Országh Mihály családjának birtokába került.) A Várhegy déli végén emelt királyi palotának legkorábbi — rezidencia célját szolgáló — építészeti részlete, a XIV. században épített István-torony, I. Lajos király öccsének, az 1354-ben meghalt István hercegnek nevét őrizte meg. E szerint tehát I. Lajos király volt az, aki Visegrádról, illetve budai városi királyi Nagy-kúriájának falai közül átköltözött a budai déli palotába. Ideköltö-A budai városháza felirata a XIII. századból (E leoninus epigramma Geréb László fordításában: Örvend s jól jár vendég, aki jött ide: polgár; lesz kegyelem gonoszon s várja a jót jutalom.) zése időpontjának határát pontosan jelzi István herceg halálának dátuma és a déli királyi palota házikápolnájának építési évszáma: 1354 és 1366. Az a tény, hogy a királyi lakóhely a városélet első évszázadában még a polgárváros falain belül helyezkedett el, számos olyan várostörténeti jelenséget megmagyaráz, amelyre eddig a történetírás nem tudott feleletet adni. A IV. Béla alapította új főváros — Pest városából áthozott — szabadságjogai közé tartozott a szabad plébános- és szabad bíróválasztás joga. Budán azonban — az írott joggal ellentétben — egészen a királyi udvarnak a városból való kiköltözéséig nem a polgárok választotta bíró, hanem a rektornak nevezett királyi várkapitány kormányozta a várost. De plébánosválasztási jogát sem gyakorolhatta addig a polgárság; a németek plébániájaként használt Nagyboldogaszszony-templomnak előbb a király, majd királyi adományból (1355-ig) a szigeti domonkos apáca kolostor volt a kegyura. Befejezésül: a budai vár megalapításáról és építés-történetéről itt azokat a meggondolásokat foglaltam össze, amelyeknek először még a budavári palota-ásatások idején, 1950/52-ben adtam hangot. (A XIII—XIV. századi budavári királyi szálláshely. Művészettörténeti Értesítő I., 1952. évf.) Álláspontom — amely szerint IV. Bélának s közvetlen utódainak egyetlen budavári Nagykúriája egészen a XIV. század derekáig a budai városfalakon belül állt, mégpedig a mai I. Táncsics Mihály utca 9—13. területén, s a Várhegy déli végén csak az Anjouk építették meg palotájukat — heves vitákat váltott ki. Gerevich László (A budai vár feltárása, Budapest, 1968) szerint IV. Béla király a Várhegy déli végén egy téglapalotát építtetett. Kubinyi András (A király és királyné kúriái a XIII. századi Budán. Archaeológiai Értesítő, 83., 1963. évf.) meg egyenesen úgy gondolja: a Várhegy déli végén előbb állt a Gerevich-állította királyi téglapalota, míg maga a várhegy Buda városa e palotának csupán „Vorburgstadt"-ja. Legújabban Győrffy Györgyé (A magyar várostörténet kezdetei és Budapest kialakulása, Budapest, 1968. Kézirat) — mind Gerevich, mind Kubinyi, mind a magam elméletét tagadva — úgy véli: az utolsó Árpádok nem a budai Várhegyet lakták, hanem — Óbudát. Én 1950-ben leszegezett álláspontomat érzem véglegesnek. Győrffy elméletét alapjában tartom illogikusnak: miért építenének új, szüárd, a tatárral is szembenéző hegyi fővárost maguknak az Árpádok, ha beérnék a tatár által egyszer már elpusztított síkföldi Óbudával ? Egyébiránt látnivaló: annyi az elmélet már Buda vára s városa alapítása körül, hogy ki-ki tetszése szerint válogathat benne! 37