Budapest, 1970. (8. évfolyam)

8. szám augusztus - Zolnay László: A budai Vár megalapítása

A pesti német polgárok Budára viszik városuk nevét és kiváltságlevelét. Éppen a jogfolytonosság, a városélet töredenségének hangsúlyozására nevezik új lakóhelyüket Pestnek, Pesti Várnak, Pesti Új Hegyi Várnak (Castrum Pest, Castrum Novi Montis Pestiensis). A németek plébániatemplomukul a IV. Béla király által királyi kápolnaként épített Nagyboldogasszony templomot, a mai Mátyás templomot használták; negyedük a Vár középső s a mai Dísz térig terjedő déli részen alakult ki. így az 1250-es évekre felépülő új főváros — a Várnak nevezett budai város — két nemzetiségű, két nevű, két plébániával rendelkező település volt. A várhegyi Buda megalapítása után a bal parti Pest város, egészen a XV. század elejéig, Zsigmond király koráig, Buda külvárosává süllyedt. A budai Vár kettős neve — a magyar Buda s a német Ofen (utóbbi a tűzhelyet, kemencét jelentő Pest szó német fordítása) — megmaradt városnévnek a későbbi időkben is. A városnak az 1240-es évek derekától megkezdett erőteljes építése idején új világpolitikai konstelláció támadt: Kujuk kán, aki 1251—52-re már mozgósította az Aranyhordát, 1252-ben hirtelen meghalt. Utóda pedig Európa helyett Perzsia ellen támadt. A mongolok visszatérésétől való rettegés ekkor sem ült el; még az 1260-as években is félelemben tartotta a lelkeket. A „második tatárjárás" azonban csak három évtizeddel később, 1285-ben következett be. Kun László ekkor vitézül szembeszállt velük, s noha a tatárok egészen a Duna vonaláig törtek, hamarosan kiűzte őket. Vendég nemzetiségek Budán A magyarok és" németek mellett hamarosan más nemzetiségűek is megjelentek Budán. A Buda környéki kolostorok cisztercitáinak — kiket II. Géza és a francia feleségű III. Béla király telepített ide — jó része francia volt. A felhévízi egyházi lovagrendek sorában is akadt francia, olasz. Az olaszok beáramlása a velencei anyától származó III. András király, majd a francia eredetű itáliai Anjouk idején vált erőteljesebbé. Az 1250—60-as években Budán megtelepedő ún. kolduló szerzetesrendek, a domonkosrendiek s a ferencesek déleurópai alapításúak voltak. A XIV. századtól mindinkább sokasodó budai franciák és olaszok egymás közelében telepedtek le. A XV. századra a mai Országház utca egyik szakaszát Olaszok utcájának nevezték. Megindult a csehek és lengyelek bevándorlása is. A franciák és olaszok a domonkos-rendieknek XIII. században alapított Szent Miklós kolostorát (tornya a Hess András téren), a lengyelek és csehek a XV. század elején alapított — s ma a Szent György tér alatt rejtőző — Szent Zsigmond templomát látogatták. A budai városalapító magyar és német lakosság két negyedének határa a XV. század első feléig valósággal kettéosztotta a Várnegyedet. Megegyezett az a két plébániatemplom egyházközségének körletével. A Nagyboldogasszony templom német, s a Mária Magdolna egyház magyar papja már a XIII. században perbe keveredett egymással. Pereik anyagából tudjuk, hogy magyarok lakták — a Vár északi negyedén kívül — a nyugati váralját, Lógodot, a Szent Péter mártír városának mondott Vízivárost, és Tótfalut, amely a mai Vérmező utca környékén helyezkedett el. A Vízivárosban már 1260 körül felépült a külvárosi magyarok Szent Péter vértanú nevét viselő plébániatemploma. (Romjait a Csalogány és Medve utca sarkán tárták fel.) Lógodon a XIV. század derekán építették fel a Szent Lázárról nevezett templomot és kórházat. A XIV. században épült az Irgalmasság anyjáról nevezett karmelita kolostor (a Varsányi Irén utca táján), a Szent István vértanúról nevezett Ágoston-rendi zárda (a Corvin tér körül), s a Krisztus teste-kápolna (a mai Kagyló utca vidékén). A zsidók már a budai városalapítás első évtizedében megjelentek. Élükön Henel pénzverő kamaraispán állt. ő és fiai tartották kezükben IV. Béla király pénzügyeit. Zsidónegyedüket a mai Szent György tér nyugati oldalán építették fel; 1307-ben már itteni zsinagógájukról is szó esik. A budai zsidókat 1364-ben I. Lajos király kiutasította. De hamarosan — a XIV. sz. végétől — újra otthonra leltek a magyar fővárosban, azonban már nem régi negyedük helyén, hanem a Vár északi végén, a mai Táncsics Mihály utca házaiban laktak. Régebbi és kisebb zsinagógájuk maradványait 1964-ben találták meg a Táncsics Mihály utca 26. sz. alatt. Az 1461-ben épült nagyobb, kéthajós zsinagóga maradványait szintén ebben az évben, a Táncsics Mihály utca 23. sz. alatt kutattuk fel. Szó esett már magyarok, németek, franciák, olaszok és más nemzetiségű lakosok budavári elhelyezkedéséről. De adósok vagyunk a felelettel, hogy a városalapítás idején hol helyezkedett el maga a királyi udvar. Viták a budai királyi szállás helyéről Mi úgy véljük, hogy a XIII. század derekától a XIV. század közepéig a királyi szálláshelyül szolgáló Nagy-kúria — latin nevén Magna Curia Regis,németül: Kammerhof— bent állt magában Buda városában, mégpedig a mai Táncsics Mihály utca 9—11—13. sz. épületének térségében. Ezt a palotát — ¥• 1 Buda város XIII. sz.-i cfmere (Kőfaragvány a hajdani Fehérvári kapuról) Molnár János felvétele 36