Budapest, 1970. (8. évfolyam)

8. szám augusztus - Nagy Emese: István király esztergomi palotája

got különféle szempontokból vizsgáló kutatónak. ^Kz előkerült részleteket vizsgálva, sikerült megállapítani, hogy az épületegyüttesnek a mai bazilikához közelebb eső felén részleteiben feltárt két, több helyiségből álló épület a kisebb kiterjedésű Géza-féle palotához tartozott. Ezeket az épületeket alakította át, bővítette ki és vette körül vastag, ívesen hajló, szabálytalan kőfallal István király. Az István-féle építkezés magja az íves kőfal belsejébe épített körkápolna, melyhez közvetlenül csatlakozik egy jelentékeny palotaszárny. A körítőfalon belül levő többi épület valószínűleg nem függött össze egymással. Sajnos, a körítőfal jelentékeny részét és a palota északi végét nem ismerjük; ez áldozatul esett annak a nagyméretű földletermeléssel járó tereprendezésnek, ami a mai bazilika építését megelőzte, [gy a korai épületegyüttes hosszirányú kiterjedéséről csak anynyit tudunk, hogy nem volt rövidebb a nagyméretű újabb paloták együttesénél. A legépebben megmaradt részeket a III. Béla-féle helyreállított palota és annak tartozékai alatt találjuk. Itt a lakótoronyban, a reneszánsz freskókkal díszített és közismert nevén „Vitéz János stúdió"-nak nevezett első emeleti helyiség padlószintje alatt került elő a kör alakú palotakápolna egynegyed része, kb. 2 m magas falakkal, belső pillérrel s a kápolnát övező vastag külső védőfal maradványával. Ezt az együttest, ami az István építtette palota déli végződését képezte, a lakótorony építésekor szabdalták részletekre, úgy, hogy a korábbi fal maradványokat az új torony falaival körülépltették s az első emelet magasságáig épülettörmelékkel feltöltötték, (gy került elő, ugyancsak törmelékkel feltöltve, a körkápolna palota felé eső homlokzatának és a csatlakozó palotaszárnynak részlete is, az egyik szomszédos terem kutatásakor. A kápolna és a palota fal maradványai, az igen szépen faragott kváderköves falak az építőmesterség magas színvonala mellett tanúskodnak. Az ovális körítőfal nem annyira szép falrakásával, mint impozáns vastagságával bizonyítja a mesterek jártasságát a kőépítkezésben. A körítőfal feltárt maradványaival kapcsolatban kell rámutatnunk egy, a köztudatban még itt-ott szintén fellelhető tévedésre. A középkori hagyomány szerint István királyunk születési helye Esztergom. Érthető tehát, hogy azt az egyetlen román stílusú, fejezetekkel díszített, középoszlopos helyiséget, ami már a régi ásatások előtt is ismert volt a középkori palotából, öszszekapcsolták az eseménnyel, sőt, a múlt században Szent István tiszteletére kápolnává alakították át. A teremről, a stíluskritika segítségével megállapították ugyan, hogy István kora után keletkezett — a hagyomány azonban sokak tudatában tovább élt. Az új ásatások során újabb, cáfolhatatlan bizonyítékát találtuk a terem XII. századi építésének: alatta ugyanis megtaláltuk az István-kori palota vastag védőfalának maradványait, melyet épp a terem építése idején bontottak el véglegesen. István király születési helyét tehát nem itt, hanem az épületegyüttes túlsó végén levő Géza-féle épületek egyikében kell keresnünk. ^Kz új ásatások során megtalált kora Árpád-kori királyi palota részleteiből tehát nagyszabású, nagy kiterjedésű, jól megerősített központ körvonalai rajzolódtak ki előttünk, ami semmivel sem marad el a szomszédos, ugyancsak ez idő tájt alakuló államok fejedelmi központjai mögött, sőt, némelyiket jelentősen felül is múlja. Mi volt a szerepe ennek a megjelenésében is nagyszabású épületegyüttesnek az államalapítás időszakában? Esztergomról tudjuk, hogy a X. század végétől jelentős szerepet játszott az ország történetében. Krónikás adataink szerint itt volt Géza fejedelmi központja, itt született István király. István királyt a lengyel krónikák és a Hartwik legenda szerint itt is koronáztak meg. A korai források egy része Esztergomot nevezi meg az ország fővárosaként. S ha ebben a szerepében osztozik is Székesfehérvárral — a királyok temetkező, majd koronázó helyével s a törvénynapok színhelyével —, mégsem vitatható, hogy más, elsősorban talán gazdasági vonatkozásban a királyi szálláshelyek között elsőrendű a szerepe. Alátámasztja ezt a szerepet a vártól nem nagy távolságra, a Kis-Duna partján épült királyi város jelentősége a korai kereskedelemben, árumegállító joga, az útkényszer, a pénzváltás joga: ezek királyi jogok s részben az uralkodó székhelyét illetik meg. Ugyancsak korábbi hagyományokra vezethető vissza Kálmán királynak az a törvénye, amely szerint az uralkodó jövedelmeit Esztergomban kellett beszolgáltattok az ispánoknak, itt történt meg az elszámolás. E tevékenységek egy része bizonyára közvetlenül az udvarhoz kapcsolódik. A gazdasági központ szerepe természetesen jelentős helyigényekkel is jár. De jelentős teret igényel a fejedelem, vagy király huzamosabb itt-tartózkodása, kíséretének elhelyezése, s azoknak az idegen fejedelmeknek, követeknek fogadása, tartósabb vendégül látása is, melyről ugyancsak vannak adataink. így Esztergomban fogadja s látja vendégül nyolc napig István király a békelötésre Asztrik apáttal ideérkező Boleszláv lengyel fejedelmet, s itt köti meg a békét 1031-ben III. Henrik császár fiával, Henrik bajor herceggel. Esztergomnak a fiatal magyar állam életében betöltött szerepe tehát bőségesen indokolja és alátámasztja a nagyszabású királyi központ létrehozásának szükségét. A feladatokat viszont a társadalom fejlettségével járó igények, a hely gazdasági jelentősége s a mindezekkel együtt járó reprezentációs követelmények szabják meg. Ily módon illeszkedik a most folyó kutatásokba és jelent új adalékot eddigi ismereteinkhez az esztergomi első fejedelmi és királyi palota feltárása. Oszlopfő, feltehetően a korai királyi palotából 33 A XII. századi ún. „Szent István terem" a padlóra felvetített István-kori körítőfal Jelzésével