Budapest, 1970. (8. évfolyam)

8. szám augusztus - Nagy Emese: István király esztergomi palotája

Nagy Emese István király esztergomi palotája /Az esztergomi várhegy déli végében, a régi középkori királyi majd érseki palota területén az elmúlt esztendőkben újra régészek ásója bolygatta meg a földet. A hat éven keresztül folytatott ásatások eredményei lényegesen kevésbé látványosak, mint a harmincas években feltárt s ma helyreállítva látható palota díszesen faragott részletekkel és freskókkal borított épületei. Mégis, az új kutatások igen sok olyan történeti, régészeti, építészet- és művészettörténeti szempontból értékes eredményt hoztak, melyek nélkül a korábban ismert esztergomi palota torzó, történeti kutatásunk pedig jelentős adatokkal szegényebb maradt volna. Az elmúlt évben befejezett feltárás legjelentősebb eredménye az egyik legkorábbi fejedelmi és királyi központnak, Géza és István palotájának ill. palotamaradványainak feltárása volt. Az eddig elképzelteknél jóval nagyobb kiterjedésű és fejlettebb építőmesterségre valló kőfalak nemcsak azokat az eddigi véleményeket cáfolják — melyeknek még a legutóbb megjelent művészettörténeti irodalom is helyt adott —, hogy hazánkban az államalapítás idején világi rendeltetésű kőépítkezésekkel még a királyi udvarban sem számolhatunk, de igen jól támasztják alá azt az egyre jobban átalakuló képet is, melyet történészeink és régészeink legújabb kutatásaik alapján a honfoglalás és államalapítás koráról festenek. Ez az új felfogás — ellentétben a X. század és az istváni államalapítás között éles határvonalat húzó korábbi véleményekkel — azt vallja, hogy az új hazájába költöző magyarság életformájában megtaláljuk a későbbi változások gyökereit; vagyis az ugrásszerű átalakulás helyett szervesebb fejlődést tételez fel. Ezt igazolja Győrffy György, amikor kimutatja, hogy az államalapítás idején kialakult vármegyei szervezet a honfoglalást követő időszak nemzetségi szállásterületeinek szerkezetét tükrözi; erről tanúskodik régészeti kutatásunk mind több megfigyelése a honfoglalás kora és a X. század magyarságának előrehaladott társadalmi differenciáltságáról s főként a köznépi rétegek helyhez kötöttebb életformájáról (László Gyula, Szőke Béla, Dienes István stb. kutatásai). A letelepült életforma és a földművelés kezdeti fokának ismeretét egyébként a magyarok még előző hazájukból hozhatták magukkal (ezt bizonyítja Bartha Antal és Méri István). A gazdasági-társadalmi fejlődésnek az eddig véltnél előrehaladottabb fokát illetően Géza és István király szerepe, jelentősége elsősorban abban rejlett, hogy felismerték a fejlődés irányát, s új intézkedéseikkel lendületet, szervezettebb formát adtak a lappangó törekvéseknek. Ezt a differenciáltabb társadalmi és gazdasági hátteret, az uralkodó személyének társadalmilag kiemeltebb szerepét tükrözi és húzza alá az esztergomi nagy kiterjedésű, jól védhető kőépület. Ebből arra is következtethetünk, hogy a kalandozások során megismert nyugati kőépítkezések mellett ismereteik és hagyományaik talán korábbi időkre is visszanyúlnak: a kőből és téglából épített volgai erődítmény-láncolatra, melyet épp a magyarok támadásai ellen építettek a IX. század elején. Annak, a köztudatban sokáig élő feltételezésnek, hogy Géza Esztergomban szláv várba telepedett volna, az ásatások negatív leletanyaga mondott ellent — így a nagyméretű kővár létrehozása feltétlenül Géza és István nevéhez kapcsolható. A legkorábbi esztergomi fejedelmi és királyi palota a várhegy déli felén, a dunai oldal mentén húzódott. Többé-kevésbé elbontott maradványai a XII. századi és még későbbi palotarészek, ill. részben a várudvar szintje alatt kerültek elő. Épp azért, mert a területet a későbbi időkben többszörösen átépítették, a legkorábbi épületek falai — kevés kivétellel — csak alapjaikban, vagy a felmenő falak néhány kősorában maradtak meg. Ezért — mint már említettük — a maradványok látványosságban messze elmaradnak a III. Béla király idején épített s részben helyreállított épületek mögött. Kirajzolódik azonban belőlük a bizonyos mértékig hiányos alaprajz, az épületelosztás, a falak építéstechnikája, ami mégis elég sokat mond az érdeklődő látogatónak, s még többet az anya-Az István-kori körkápolna és a külső körítőfal helyreállított részlete Lőrinczy György felvételei 32 A körkápolna részlete