Budapest, 1970. (8. évfolyam)

8. szám augusztus - Siklós László: A megújulásra váró Népliget

magával a fölismerést: nem lehet tovább elodázni a liget fejlesztését. A kezdeményező megbeszélés 1969. június 18-án Németh Károlynál, a Budapesti Pártbizottság első titkáránál zajlott le. 1969. június 30-án pedig megalakult a Népligeti Fejlesztési Bizottság. Alakulásakor hangsúlyozták, hogy nem reprezentáló testületet hoznak létre, hanem intézkedni tudó és akaró vezetők gyülekezetét. A bizottság vezetője dr. Orsai János, a X. kerületi Tanács Végrehajtó Bizottságának elnöke. Tagjai a Fővárosi Tanács főosztályvezetői és helyettesei, a X. kerületi pártbizottság első titkára, a Kertészeti Vállalat igazgatója, a Fürdőigazgatóság főmérnöke, és a két szomszédos — a VIII. és a IX. — kerületi Tanács elnökhelyettesei. A Bizottság megállapította a Népliget jövőbeni rendeltetését. Továbbra is nyüvános közpark lesz, amely a zöldterületben szegény, munkáslakta kerületek lakóinak aktív pihenését, sportolását, szórakozását szolgálja a legfijabbaktól az idősekig, kulturált, változatos formában. A Fejlesztési Bizottság a következő létesítményeket javasolja: — strandfürdőt 18—20 hektárnyi területen, 15 ezer fő befogadására, mivel strand nincs a közelben. Emellett fedett sportuszodát, hogy az iskolák valóra válthassák a tantervben már előírt úszás-oktatást; — csónakázó tavat körülbelül két-három hektáron, amelyen télen korcsolyázni lehet — hogy a park üyenkor se maradjon néptelen, és a fiatalság kielégíthesse mozgásigényét. A természetes jégpálya helyett esetleg műjégpályát; — vendéglőt, amely a strand és a park sétáló közönségét egyaránt szolgálja, napi ezer adagos konyhával; — tejvendéglőt és nyári gyermckétkeztetőt, mivel üyenkor sok gyerek látogatja a parkot; — klub-kertet az erősen fás, árnyékos területen, sakkozó helyekkel, golfpályával, tekepályával, elsősorban nyugdíjasoknak és a sok szabadidővel rendelkezőknek; — sport-játszóteret kislabdapályákkal; — mechanikai játszóteret ügyességi játszószerekkel, kis vidámparkot játékautomatákkal; — barkácsoló játszóhelyet serdülőknek, ahol anyaggal-szerszámmal ismerkedhetnek egész évben (üzemek patronálnák és látnák el anyaggal, oktató felügyelete mellett); — három játszóteret kicsiknek, forgalomtól védett helyen; — két büfét, s egy gyümölcspavüont; — négy vécé-csoportot; — ezer személygépkocsi részére parkolóhelyet; — Nemzetközi Kertészeti Kiállítást. S ami mindehhez szükséges: teljes közművesítést. Ebben szerepel a csatorna- és vízhálózat, a park ellátása locsoló csap-telepekkel, esetleg automata öntözőhálózat, ivóvízkutak, szökőkutak, közvüágítás, esőtetők. Az építkezés után pedig a zöldterület és a sétautak rendbehozása szerepel a tervben. Ez az átalakítás alapvetően megváltoztatja a liget mai rendjét, létesítményeit. Ezért a terv szerint kitelepítik az autós iskolát (másutt adnak területet); lebontják a meglevő, elhanyagolt épületeket, megszűnnek a beékelődött sportpályák; a transzformátort és az ezüstösen kígyózó, levegőben éktelenkedő gőzvezetéket cserjékkel, fákkal álcázzák; a keleten és északon megmaradó sporttelepek tulajdonosait kötelezik jelenleg elhanyagolt területeik gondozására. Az irányelvek és javaslatok hangsúlyozzák: az átalakítást úgy kell végrehajtani, hogy minél kevesebb fa, bokor és pázsit essen áldozatul; azokat, ahol lehet, komponálják bele a tervezők! Akadályok A Fejlesztési Bizottság javaslatait a három érintett kerület elfogadta, 1969. október 29-i ülésén pedig megtárgyalta a Fővárosi Tanács és határozatot hozott a terv megvalósítására. Ezzel látszólag megindult — illetve meg kellett volna indulnia a rendezésnek ... De a nagyszabású, több évtizedre előremutató létesítmények sok pénzt igényelnek. A teljes rekonstrukció az előzetes számítások és becslések alapján 220 millió forintba kerül. Ezt az összeget egyszerre, egy forrásból senki nem tudja előteremteni. A Fővárosi Tanács említett határozata úgy szól: a IV. ötéves terv javaslatainak kidolgozásakor, az anyagi lehetőségekhez mérten, a megvalósítható fejlesztéseket a tervjavaslatokban szerepeltetni kell. Ezért is sietett a Bizottság tervei elkészítésével, hogy május-június hónapban — az új ötéves terv megtárgyalásakor — már konkretizálják a tennivalókat. Az építészeti terv azonban késik; 69 őszén anyagiak híján nem tudták kiírni a pályázatot. A tervpályázat kiírását 1970. június 15-re tervezték, benyújtási határidejét november i-re. A beruházási program csak ezután készülhet el. A másik nehézség: a leendő strandnak még nincs vize, illetve nem tudni, hogy honnan lesz. 1956-ban már kutattak itt víz után, 1888 méter mélységre fúrtak, találtak is vizet, de a fúrófej tömör, vízzáró kőzetbe hatolt. A VITUKI-val most folynak tárgyalások arról, hogy a következő fúrás előtt szeizmikus mérésekkel állapítsák meg, egyáltalán hol érdemes fúrni: a közeli Ludovika-kertben, az Asztalos János parkban, vagy másutt. Ha meleg vizet nem sikerül találniuk, esetleg vízvezetéki vízzel üzemeltetnék, amit gázfűtésű kazán melegítene. A víznyerés azért is fontos, mert a strand alaplétesítmény, annak helye határozza meg a többit: hozzá kapcsolódik a csónakázó tó — amit a lefolyó víz táplál —, oda kerül a vendéglő, és így tovább. Az egykori Nagyvendéglő sorsa sem végleges. Bár a lebontástól szinte az utolsó pülanatban megmentette a Fővárosi Tanács Kereskedelmi Főosztálya, tervezik eredeti, romantikus stílusban való újjáépítését — benne vendéglő, borozó, eszpresszó —, ehhez is pénz és vállalkozó kell. A Fejlesztési Bizottságnak szívügye a Nemzetközi Kertészeti Kiállítás. 1975-ben, hazánk felszabadulásának 30. évfordulójára szeretnék megrendezni. Az okok praktikusak: olyan kulturált parkrész létesülne, amely alkalmi épületeivel együtt megmaradna, azt később használni lehetne, emelné a liget rangját, látogatottságát, és külföldi látogatókat is vonzana. Természetesen, ez további milliókkal növelné a vállalkozást, de általa újabb láncszemmel kapcsolódna Magyarország a világ kulturális és kereskedelmi áramkörébe. Az anyagi alap mellett tisztázatlan még az építőkapacitás. Mégis, a Fejlesztési Bizottság úgy látja, fokozatosan, öt-tíz éven belül meg tudja valósítani a rekonstrukciót. Elgondolásuk az, hogy a közös ügyhöz mindenkinek hozzá kell tennie a magáét: a Fürdőigazgatóság, a Vízügyi Főigazgatóság, a Művelődésügyi Minisztérium, a sportegyesületek, a vendéglátóipar mind-mind segítsenek, s azok a vállalatok is, amelyeknek a válláról terhet vesz le a Népliget. A KISZ, a társadalmi szervezetek, és minden lakos, aki a környező kerületekben él, hozzájárulhatna a felújításhoz társadalmi munkával is. A fiatalok, a vállalatok, az intézmények máris — tudomásunk szerint — készen állnak arra, hogy segítsenek. Siklós László Pest látképe. Metszet a múlt század elejéről (MTI archívum)