Budapest, 1970. (8. évfolyam)

8. szám augusztus - dr. Kovács László: A nemi betegségek megelőzése

FÓRUM A nemi betegségek terjedésének megelőzése A nagyvárosi élet kedvező körülményeket biztosít a nemi betegségek terjedése számára. Nálunk valójában egyetlen nagyváros van: Budapest. A nemi betegek száma itt messze meghaladja a lakosság arányának megfelelő számot. Mindkét jelentős nemibetegség — a vérbaj (syphilis) és a kankó (gonorrhoea) — gyakrabban fordul elő a főváros területén, mint az ország többi részén együttvéve. (A lágyfekély — a harmadik, nálunk előforduló nemi betegség — ritkasága miatt elvesztette járványtani jelentőségét.) A nemi betegségek ősi kísérői az emberi életnek. A kankót az ókori feljegyzések is említik; a vérbaj az újkor kezdetétől terjedt el. A minden fertőző betegség előfordulásánál felismerhető hullámzás a nemi bajokra is vonatkozik. Időnként magasra hágott a fertőzések száma, majd pedig éveken — évtizedeken át jóval kevesebb új megbetegedés történt. így volt ez azokban az évszázadokban, amikor még nem volt hathatós gyógyszer a betegség megfékezésére — és így van napjainkban is. A nemi bajok elterjedésében mutatkozó áradást és apályt azonban ma már konkrét okokból tudjuk levezetni. A mi társadalmi és egészségügyi viszonyainak közt a kankó és a vérbaj terjedése szinte kizárólag nemi érintkezés útján jön létre. Mindkét betegség kórokozója a külvilágban hamar elpusztul. Az egyik szervezetből a másikba történő átojtáshoz szükséges kapcsolatra a nemi élet alkalmával nyílik leginkább lehetőség. Zsúfolt együttélés, közös használati eszközök esetén más úton — tehát nemi érintkezéstől függetlenül — is terjedhetnek ezek a betegségek. így pl. az Egészségügyi Világszervezet alig két évtizede szüntette meg — mindenkire kiterjedő kezelés révén — a Boszniában kialakult syphilises járványt. Ezen a vidéken a közös kútnál közösen használt ivóedény útján a lakosság nagyrésze már gyermekkorban fertőződött. Nálunk a nemek kapcsolatában történő változás vonja maga után az új fertőzések tömeges előfordulását. Feltűnően megmutatkozott ez mindkét világháború idején, amikor a családi otthonok felborulása és a létbizonytalanság a nemi magatartásban is feloldotta a józan gátlásokat. Ennek hatására mindkét világháború után magasra szökött a nemi fertőzések száma, hiszen az új betegek nagyobb része nem is kezeltette magát és emiatt tovább terjesztette a nemi bajokat. A második világháború után néhány évvel már rohamosan csökkentek e fertőzések. Ekkor már hatásosan érvényesült a 82/1951. sz.MT. rendelet alapján az országosan kiépült nemibeteggondozó hálózat munkája és az ingyenes kezelés. A kormányzat áldozatkészsége eleinte külföldről biztosította az új, gyorshatású orvosságot, a penicillint. A gondozóhálózat szűrővizsgálatokkal és más úton kutatta fel a még kezeletlen nemi betegeket. Évről évre, a szemünk láttára kevesbedett a friss — elsősorban a syphilises — fertőzések száma. Sokan szerették volna hinni, hogy „felszámoltuk a nemi betegségeket"; holott csak akkori adottságok okos felhasználásával, széles körű, tervszerű és kitartó orvosi munka árán sikerült hazánkban e betegségeket — elsősorban a syphilist — szűk korlátok közé szorítani. A helyzet ismerői azonban tudták, hogy számos külföldi államban újra szaporodnak a friss fertőzések, ezért mindent elkövettek annak érdekében, hogy a jól kiépített és begyakorolt gondozóintézeti hálózat a pülanatnyi előnyösebb egészségügyi helyzetben se bomoljon fel. Azokban az években, amikor viszonylag kevés új fertőzés fordult elő, törekedtek a betegségükről nem tudó, régebbi fertőzések felderítésére és az eddig nem kielégítően kezelt nemi betegek teljes meggyógyítására. A nemi betegek számának csökkenése következtében felszabaduló energiát pedig arra fordították, hogy nagyobb figyelmet szenteltek a foglalkozási bőrbetegségek megelőzésére. A nemi betegségek újabb terjedése nálunk 1962-ben indult meg. Szerencsére a főváros 25 bőr- és nemibeteg-gondozóintézete szervezetileg, felszerelésben és az egészségügyi személyzet felkészültségében készen állott az egyre nagyobb számú beteg ellátására és a fertőzés széleskörű terjedésének megakadályozására. Előtérbe került a gondozás korszerű fejlesztése. Minden nemi bajos fertőzés mögött kell lennie egy fertőzőképes állapotban levő személynek, és minden nemi betegnél fel kell vetni annak lehetőségét, hogy megfertőzhetett egyeseket, még mielőtt őt kezelésbe vették. A fertőzés forrását jelentő és az esetleg betegséggel érintett személyek kiderítése és felkutat Hlid sokszor igen bonyolult feladat. Egyes betegek képtelenek belátni emberi kötelességük lenne segíteni a gondozás munkáját, hogy ennek révén, mielőbb kezelésik vehessék azt is, akitől fertőződtek, azokat is akiket — talán akaratlanul — ők megbetegítettek. Más esetekben — nem ritkán — ittasság miatt hiányosak a betegnél az érintett személyekre vonatkozó emlékezések. Annak érdekében, hogy ez a nehéz felderítő munka hatékonyabbá váljék, létesült az ún. központi fertőzőforrás-kutató brigád. Ennek tagjai a nemi betegségeket ismételten terjesztő személyekről évekre visszamenően különleges ismeretekkel rendelkeznek, és így gyakran hiányos adatok alapján is képesek felismerni. és felkutatni a fertőzésben érintetteket. A brigád tagjait gondos előképzés alapján választják ki, mert munkájuk eredményességéhez, a szakmai ismeretekken felül, különleges tapintattal és psychológiai felkészültséggel is rendelkezniük kell. A nemi betegségek terjedésének megfékezésére olykor kényszerítő intézkedésekre is szükség van. Ha a fertőző állapotban levő beteg nem hajlandó az orvosi előírást követni, lehetőség van arra, hogy akár a rendőrség segítségét is igénybe véve, zárt kórházi osztályon kezeljék a fertőzőképesség megszűntéig. A rendőrséggel való együttműködés fontos és hasznos a nemi betegségek terjedése elleni küzdelemben. Nemcsak az alkoholizmus és a nemi betegségek, hanem a bűnözés és a nemi bajos fertőzés közt is jelentős kapcsolat 30