Budapest, 1970. (8. évfolyam)

8. szám augusztus - A címlapon: Balla Demeter felvétele

lósulóban levő intézkedései a hozzáértőknek, jól informáltaknak ezt a körét szélesítik, beleszólási lehetőségüket az eddiginél jobban biztosítják, vagyis miközben a törvényhozás — az április i6-i határozatok szellemében — a helyi hatáskört jelentős mértékben növelni készül, a fővárosi tanács vezetői máris lépéseket tettek, hogy megnövekedett hatáskörüket a felelősöknek további, minél szélesebb körére kisugározzák. Mit várunk a lakbérrendelettől? Az április l6-i határozatok közül a harmadik rögtön konkrét példát is mutat rá, hogyan értelmezi az első a hatáskör kiterjesztését. A lakásépítésre, elosztásra és a lakbérekre vonatkozó határozat ugyanis, mint olvashattuk, a végrehajtást úgyszólván teljes egészében a tanácsok jogkörébe utalja. — Ami nekünk — mondja Sarlós István — nem csekély feladatot jelent. Tisztáznunk kell, mi is pontosabban az összkomfort és a félkomfort. Tisztáznunk keU egy sor olyan részletkérdést, mint például: mi van akkor, ha a lakásban két kereső családtag — egyik nyugdíjas,másik aktív — lakik együtt? Hogyan foglaljunk állást azokban az esetekben, ahol — régi építkezés hagyatékaként — a rendkívül nagyméretű szobák a használati értékhez képest indokolatlanul magas lakbéremelést vonnának maguk után. Egy sor probléma, amit egyenkint és esetenkint kell megvizsgálnunk és precedensként szolgáló elvi döntéseket hoznunk. Nem szólva azokról a szociális szempontokról, amelyeknek mérlegelését a határozat és a várható rendelet szintén a tanácsok hatáskörébe utalja. És nem szólva arról, mennyit kell még mindig magyaráznunk a rendelet fontosságát és sürgető időszerűségét azoknak, akik egy régi beidegződés, egy rosszul felfogott lakossági érdek alapján a rendeletet nem értik, vagy félreértik. Nem értik, hogy ezzel a rendelettel, éppen mert igazságot teremt a legfontosabb szolgáltatás terén, mindenki jól jár. Minthogy a 600 ezerből 420 ezer, az ország bérlakásainak több mint kétharmada itt van Budapesten, úgy véljük, a fővárosi ingatlankezelőség bevétele igen jelentősen meg fog növekedni. — A prognózis így nem pontos — áüapítja meg Sarlós István. — Kezdjük ott, hogy a budapesti lakások 61 százalékában nincs fürdőszoba, és megközelítően ugyanüyen az egyszobás lakások aránya. A bérlakások egy jelentős hányadánál nem emelkedik a lakbér, ezzel szemben, amíg lakhatóak, amíg szanálásra nem kerülnek, fenntartásra szorulnak (és nem kevés pénzt visznek el) éppen a régi, korszerűtlen bérkaszárnyák. Mit várunk a rendelettől? Semmiképp sem azt, hogy az ingatlankezelés nyereséges vállalkozás lesz. Hiszen ez ellentmondana a határozat szellemének. De várunk olyan rendszeres és közvetlenül a karbantartást szolgáló bevételi többletet, amely ha nem is fedezi, de legalább már megközelíti az ingatlankezelés költségeit. Várjuk, hogy serkentően hat közvetve az építkezésekre. Eddig minden építkezés során számolni kellett — az irreális lakbérek miatt — az építés költségein túl a karbantartás növekedő költségeivel is. Várjuk a lakásállomány jelentős minőségi javulását, már a most következő ötéves periódusban. (Ebben a tervperiódusban, tudnunk kell, még nem fog érezhetően könnyebbedni a budapesti lakásínség, minthogy az állami erőből épülő ötvennyolcezer új lakással szemben tizennyolc—húszezer lakást kell bontani, Óbudán, a Józsefvárosban és másutt. Érezhető könnyebbedést csak a következő tervperiódus hoz.) De már ebben a periódusban is el fogjuk érni, nem utolsósorban éppen a rendelet következtében, hogy az arány megfordul, és 1975-re a budapesti lakásoknak már több mint a fele lesz a korszerű igényeknek megfelelő fürdőszobás lakás. Mert anyagi alap is lesz a belső rekonstrukcióra és érdekelt is lesz az ingatlankezelőség az ilyen építkezésekben. — Mindenekelőtt azonban várjuk a lakások igénybevételének ésszerűbb, igazságosabb átrendeződését. Ma nagyon aránytalan a laksűrűség megoszlása. Igen sokan szűk lakásban szoronganak nagy családdal, mások viszont, pusztán megszokásból, a régihez való ragaszkodásból az igényeiket meghaladó nagy lakásokban élnek. Hiszen a lakbér a háztartások költségeiben szinte elhanyagolható mennyiség. Most a IKV minden régi lakónak eleve javára írja a lakására eső építési illetve fenntartási hozzájárulást. Aki tehát kisebb lakásba költözik, az a különbséget készpénzben megkapja; ezenfelül viszi magával érintetlenül az 1971. július i-én megáüapított magasabb összegű lakbér-hozzájárulást is. Ezek szerint tehát egy nyugdíjas, például, jelentősen felemelheti nyugdíját és még nem csekély készpénzt is kap, ha igényeinek megfelelő kisebb lakásba megy. Általában is: érdemes lesz lakást cserélniük mindazoknak, akik szükségleteikhez képest nagy lakásban laknak. (Arról nem is szólva, ha például valaki vidékre költözik. Valamikor ugyanis ez volt az áramlás iránya mindazoknak az esetében, akiket foglalkozásuk nem kötött szorosan Budapesthez. Ma pont fordítva: a nyugdíjasok közül pl. sokan felköltöznek és így ma már az ország nyugdíjasainak nagyrésze él a fővárosban. Most nem lesz érdemes felköltöznie annak, akit az elfoglaltsága nem köt ide.) — És egész Budapest nagyot nyer majd azáltal, hogy az eddig kényszerhelyzetben szorongó, lyukat lyukkal foltozó, mindig deficites ingatlankarbantartás végre már tervszerűen és ésszerűen gazdálkodhat. Az április 16-i határozatok: nagy lépés előre. A siker azonban a végrehajtáson áll vagy bukik. Igen fontos feladat vár itt a Fővárosi Tanácsra és a kerületi tanácsokra. De többékevésbé mindannyiunkra. M. LA lágymányosi lakótelep. Tahin Gyula felvétele