Budapest, 1970. (8. évfolyam)

1. szám január - Dr. Wellner István: A római kor

Város az időben VII. Dr. Wellner István n római kor I. Szelén/i Károly felvételei Mozaik padló részlete a Hercules-villából Díszpáncél töredéke „A pannonok törzseit, amelyeket előttem még a római népnek egy hadserege sem hódított meg, mostohafiam és legátusom, Tiberius Nero által legyőztem, a római nép uralmának alávetettem és lllyricum határát a Duna folyó partjáig kiterjesztettem." Az Augustus császár tetteit megörökítő, Ankarában talált kőbevésett feliraton — melyet lelőhelye után Monumentum Ancyranum-nak neveznek — olvashatjuk ezeket a sorokat. Augustus időszámításunk kezdete után 14-ben halt meg, és addigra valóban be is fejeződött Pannoniának, azaz a mai Dunántúlnak katonai megszállása. A rómaiak elsősorban stratégiai okokból hódították meg ezt a területet, hogy birodalmuk számára jól védhető határokat biztosítsanak a mai Szlovákiában élő markomannokkal és kvádokkal, illetve a Duna—Tisza közére is kiterjedő dák birodalommal, később pedig az ott élő szarmatákkal és jazigokkal szemben. Magáról a hódításról, a nyilván hosszú évekig tartó csatározásokról csak nagyon kevés adat maradt ránk. Azt tudjuk, hogy i. sz. 6-ban a mai Jugoszlávia területén élc^ dalmaták és a mai Dunántúl területén élő pannonok fellázadtak a római uralom ellen, és ezt az elkeseredett szabadságharcot a Tiberius vezette római légióknak csak három évi küzdelem után sikerült leverniök. Az északon és keleten a Duna által határolt tartomány az őslakó pannonokról később a „Pannónia" nevet kapta. Ebben az időben, egészen az I. század második feléig, az eraviszkuszok törzsi központja, a mai Buda területén fekvő Aquincum még nem játszott jelentősebb szerepet. A régészeti emlékek is csak az I—II. század fordulójától jelentkeznek nagyobb számban. Alsó-Pannonia fővárosa Kezdetben, valószínűleg az I. század 80-as éveiig, csak egy kisebb, mintegy 500 főnyi segédcsapat állomásozott városunk területén. Tábora nagyjából a mai Bem tér környékén lehetett. Csak Domitianus császár idejéből van bizonyítékunk arra, hogy egy légió is állomásozott Aquincumban. Ennek a mintegy hatezer főt számláló csapattestnek tábora a mai Óbuda központjában, a Flórián téren és környékén volt. Valójában a légió idehelyezésével kezdődött meg a római típusú városi élet Budapest területén. A II. század első évtizedében jutott Aquincum fontosabb közigazgatási szerephez. Ugyanis ekkor osztották a tartományt két részre, Alsó- és Felső-Pannoniára. Aquincum lett az előbbi fővárosa. Különös jelentőséget kapott azáltal is, hogy a tartomány első helytartója Traianus császár unokaöccse és gyámfia, a későbbi Hadrianus császár lett. A mai Buda területén ekkorra három, lényegében elkülönülő település alakult ki. A már Aquincumnak nevezett kelta város tovább élt a mai Tabán és Gellérthegy területén. Valószínűleg egy kelta szóból, mely feltételezések szerint jó vagy bő vizet jelentett — alakult ki a latinos Aquincum név. A korábbi eraviszkusz település jelentősége természetesen eltörpült a római katonai tábor és az azt körülvevő táborváros mellett. A polgári közigazgatás kialakulásával, az ipari és kereskedelmi élet felvirágzásával pedig egyre nagyobb súlyt kapott az úgynevezett polgárváros, tehát az a terület, amely a mostani Aquincumi Múzeum körül feküdt. A légió tábora A II. század elejétől a IV. század végéig terjedő időben a római katonai tábor a Duna partján állott, ahol ma Óbuda központja van. Ez a terület a középkor folyamán is be volt építve, ezért az ókori építményekből viszonylag kevés maradt korunkra; és az utóbbi évekig, az óbudai szanálás megkezdéséig, nem is volt lehetőség nagyobb kutatásra. A római légiós táborok az egész birodalom területén bizonyos „szabvány" szerint épültek: nagyjából a középen állott a tábori szentély, a parancsnokság, e körül a többi közhasználatú épület, majd a laktanyák. A táborok alaprajza négyszögletes volt, egymást derékszögben metsző utcákkal. A négy főútvonal végén kapu nyílott a tábort körülvevő falon. A táborfalat kívülről árok szegélyezte, a falakat tornyok tették jobban védhetővé. Sajnos, Óbudán mindebből jóformán semmit sem láthatunk. De viszonylag jó állapotban maradt fenn a tábor nagyobbik fürdője, a Flórián tér 3—4. számú házak alatt. Csak 1778-ban bukkantak rá a romjaira és Schoenwisner István egyetemi tanár — latin nyelven — még abban az évben publikálta is a feltárt maradványokat. (Ez volt egyébként az első rendszeres, tudományos igényű régészeti feltárás hazánk területén.) A Flórián téri katonai fürdő beosztása megegyezik a többi hasonló rendeltetésű rómaikori építménnyel. Volt egy vetkőző helyisége, külön hideg, langyos és forróvizű medencéje és a testgyakorlást, valamint a pihenést szolgáló helyiségei. A vizet a mai Római fürdő úgynevezett „Erdei strand" — jelenleg is működő — forrásaiból nyerték, és több kilométeres, árkádos építmény segítségével vezették idáig. A Flórián téri fürdő a többi aquincumi fürdőhöz, sőt, a nagyobb magánházakhoz hasonlóan központi fűtéses volt. Kettős padlót építettek, és alulról fűtötték meleg levegővel az egész padlófelületet. Ezt a fűtési rendszert, a vízmedencékkel és csatornahálózattal egyetemben, jól megfigyelhetjük a helyszínen. Mária Terézia rendeletére ugyanis a fürdőnek akkor feltárt maradványait megőrizték és a nagyközönség részére hozzáférhetővé tették. Ez a majdnem kétszáz éves helytörténeti múzeumunk az utóbbi évek során — az úgynevezett Lottóház építésekor — újabb részletekkel bővült. Most már valóban imponáló méretekben tanulmányozhatjuk a II. század első felében emelt épületet, melyet felépítése után majd másfél évszázaddal később kijavítottak, s folyosókkal és új bejáratokkal bővítettek. Ez 268-ban történt, egy itt talált oltárkő feliratának tanúsága szerint, mely mindezt részletesen elbeszéli. Eszerint a munkálatokat a Legio II. adiutrix, azaz a „megsegítő" jelzővel kitüntetett csapattest végezte az épület fürdőjében. Ez a légió egyébként vagy két évszázadon át állomásozott fővárosunk területén, és mai szóval élve „háziezrede" volt Aquincumnak. Katonáinak emlékét igen sok oltárkő és sírkő őrzi az Aquincumi Múzeumban. De megőrizte a II. megsegítő légió emlékét nagyszámú bélyeges tégla is. A katonai építkezésekhez ugyanis maguk gyártották a téglát és tetőfedő cserepet, melyekbe benyomták a készítő csapattest bélyegzőjét. Nagyjából a mai Miklós utcai autóbusz végállomásnál volt a katonai kórház. Falaiból csak keveset sikerült feltárni, de az épület rendeltetését két feliratos oltárkő bizonyítja. Azegyiketegy katonaorvos állíttatta 142-ben, a másikat a kórház egyik altisztje. A közelben került elő egy Aesculapius és Hygieia, a gyógyítás isteneinek tiszteletére 35