Budapest, 1970. (8. évfolyam)

7. szám július - Zolnay László: Székesfehérvár, Esztergom, Buda

Oszlopfő Vértesszentkeresztröl (Óbudai királyi műhely. XII. sz.) Román kori körmeneti kereszt Lőrinczy György felvételei Bronz feszület Budapest terűletérői (XI. sz.) Város az időben XIII. Székesfehérvár, Esztergom, Buda... Budapest térsége Magyarországnak, a Kárpátok medencéjének természetes, földrajzi központja. Mégis — különös módon — ez a terület nem a honfoglalás idején, hanem csak jóval, kereken 350 esztendővel később vált Magyarország politikai középpontjává. Különös dolog ez azért is, mert e térségnek két pont­ját, Csepelt és Óbudát még maga Árpád fejedelem tette szállása helyévé. Sőt — állítólag — Óbudán temettette el magát. Igen messzire vezetne azt vizsgálni: mi az oka annak, hogy — az Árpád­kedvelte nagy-budapesti tájjal szemben — miért Székesfehérvár vált az Árpád­nemzetség szakrális fő-helyévé ? Székesfehérvár az Árpádok óriási családi-nem­zetségi birtokainak góca volt, s az országnak bármely irányból érkező támadás­sal szemben a legjobban védhető térsége. Primátusára, kezdeti elsődlegességére mind Esztergommal, mind Budával szemben két vonása, úgy is mondhatnánk: két közjogi vonása emlékeztet. A középkor alkonyáig itt koronázzák és itt temetik a magyar királyokat. E kettős jegy Szent Istvántól Szapolyai Jánosig Székesfehérvárhoz fűzi a magyar királyokat. Esztergom, Géza fejedelemnek, I. István királynak városa, időrendben Magyarország második fővárosa: tervszerű politikai meggondolásoknak kö­szönheti fővárosi rangját. Egyrészt a Felső-Dunavidéknek Nyugat felé vigyázó őrhelye ez; másrészt a Felvidék — a mai Szlovákia — felé irányuló nagy poli­tikai és egyházi missziónak kirepítő fészke. Esztergomnak ezt a tudatos, és aránylag kései, X. századvégi (vagyis pontosan ezer esztendő előtti) kiemelését mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy ennek a városnak — ahol 250 évig: I ooo-től 1249-ig a király és az egyházfejedelem székhelye egybe esik — egész környéke, még alvárosa is, egészen a XIV. századig a korábbi alapítású vesz­prémi püspökségnek tartozéka. Ez azt mutatja: az esztergomi érsekséget a már meglevő veszprémi püspökségből szakították ki, 970 — 1000 között. Maga az 35

Next

/
Thumbnails
Contents