Budapest, 1970. (8. évfolyam)

7. szám július - Zolnay László: Székesfehérvár, Esztergom, Buda

Az óbudai Péter-Pál templom alapítása (A térdelő alakok: István király és Gizella királyné) Képes Krónika. Molnár János reprodukciói esztergomi egyházmegye pedig — a XI. század elejétől — nem Esztergom környéke vagy a Dunántúl, hanem az egész, az országba való bekebelezésre kiszemelt, gyér szláv lakottságú Felvidék. Mégpedig Nyitrától, Pozsonytól Zólyomon, a Szepességen és Sároson át le egészen Máramarosig. (Csak jóval később alapítják a besztercebányai, rozsnyói püpökséget.) Esztergom árumegállító joga országos hatályú. Ez azt jelenti, hogy az országon áthaladó valamennyi kereskedőnek érintenie kell Esztergom piacát. Áruját köteles felkínálni s azt itt vámmal sújtják. Évente itt számoltatják el a várispánokat is a megyék adójával. A XIII. század derekáig Esztergomé a pénzverés monopóliuma is. Féltett jogai ezek a fővárosnak. Nem csoda, hogy utóbb, mikor mindezek a jogok Budára szállnak, Esztergom küzd Buda ellen. S amikor veszít, papi-fejedelmi városkává sorvad. Nagy-Budapest területe — Budavár megalapítása előtt Nagy-Budapest területe, útjaival, Duna-révjeivel ezekben a korai századokban is közlekedési, kereskedelmi csomópont maradt. Ezt jelzi — sok egyéb közt — a Margit-híd táján állt jenő-felhévizi révhely jobb parti települése, Gézavására (forum Geyse) is. És noha a nagy-budapesti térség a IX —XIII. században, a tatárjárásig csupán pereme a politikai életnek, számos szál fűzi e térséget Esztergomhoz s a királyok családjához. Szent István király, vagy Orseolo Péter — a nagy király utóda és veje — a megalapítója az óbudai Szent Péter egyháznak. Ezt a hatalmas egyházi intézményt, mintegy a királyi család egyik nemzetségi monostorát, társas-káptalanként alapították. (Azért hisszük, hogy Orseplo Péter az alapítója, mert az egyház az ő védőszentjének nevét viseli.) Magi» az óbudai káptalan — amely a XII. század elején tüzesvas-próbák színhelye, majd meg ún. hiteles hely — kiváltságos helyet foglal el a román kori egyházak sorában. Királyi kőfaragók építik, sok más ekkori templommal együtt. Papi testületének feje, a prépost mindenkor az esztergomi főkáptalan kanonokjainak egyike. Számos prépostja viseli a királyi kancellári tisztet. Nem egy közülük mint esztergomi érsek éri el papi pályafutása ormát. Az óbudai prépost esztergomi kanonoksága sem kicsiny dolog. Hiszen — mint azt Kun László király korából tudjuk — az esztergomi főkáptalan kanonokjainak egyike maga a mindenkori magyar király, s esztergomi kanonok a mindenkori magyar királyné is. Mivel az esztergomi érsek: „a király káplánja", a királyi család, az udvar és minden királyi alapítású egyház egyenesen az esztergomi érseknek fizeti a dézsmát. S mindezek a királyi alapítású egyházak — így Óbuda, majd Buda egyházai is — az esztergomi érsek joghatósága alá tartoznak. Ez azért válik jogviták alapjává, mert Óbuda és Buda területileg a veszprémi püspökségnek, Pest város pedig a váci püspökségnek a tartozéka. A modern főváros: Buda Látjuk: Nagy-Budapest térsége csak a XII. század második felében válik az ország új központjává. És mire Buda vára a tatárjárás után az ország új fővárosává válik, már rég kialakultak, megcsontosodtak a királyi megyéknek és a püspök-megyéknek a határai. Ez a magyarázata annak, hogy Buda — az egész középkoron át — hol az esztergomi érseknek, hol a veszprémi püspöknek fizeti dézsmáját. Veszekszik is felette, kerek hét évszázadon át, e két papi-fejedelemség. Pest város pedig, csakúgy, mint Csepel szigete, a váci püspökség tartozéka. Egyszerűbben: Buda és Pest, a későközépkorra Magyarországnak legnagyobb, legtöbb egyházi intézménnyel rendelkező egyházi városa, „Boldogasszonynak virágos kertecskéje" sosem vált érsekségnek, püspökségnek székhelyévé. A két iker főváros ugyanis sokkal később vergődött központi szerepre, mint ahogyan a jórészt Szent István-alapította püspökmegyék kialakultak. Buda királyi székhely — de nem megye-székhely Nagy-Budapest területének ugyanilyen a viszonya a régi várispánságokkal, vármegyékkel is. Buda, Óbuda, a jobbpart: a kicsiny Pilis megye tartozék::. Ennek régi székhelye Visegrád. Főispánja - mint amolyan jobbára királyi tulajdonú megyének, erdőispánságnak — a visegrádi várnagy. Pest város Pest megye székvárosa lenne. Azonban ez a Pest megye sem éli a többi vármegyének viszonylag önálló életét. Ispánja, főispánja az alnádor. Máskor meg a pesti főispáni szék betöltetlen. Csepel-sziget szintén affajta erdő-vagy vadászispánság; királyi nemzetségi magánuradalom. Főispáni tisztét olykor a váci püspökség tölti be. Tehát: a középkori Pest-Buda három egyházmegyének és három várispánságnak perem-városa. Budai ispánság, Buda-vármegye éppen úgy nincs, mint ahogyan nincsen budai püspökség. Ez a városcsoport tehát anélkül válik az országnak fővárosává, hogy püspökségnek, vagy megyeispánságnak székhelyévé válnék. Ezek a negatív vonások — amelyekről nemigen írnak történetíróink — lényegesek. Kellő helyére állítják a XIII. századi budavári városalapítás tényét, fontosságát. Korai királyi kúriák Budán, Pesten Az egyházi szálakon, az óbudai káptalan alapításán s tucatnyi más román kori templomon kívül más korai jelek is azt mutatják: Székesfehérvár és Esztergom sarkában Nagy-Budapest térsége is felfejlődőben van. És a XII. század végére látnivaló: már nincsen messze az az idő, amikor a városok elsőbbségéért kialakuló küzdelem során Buda is sorompóba lép. A XIII. század derekától az új Buda megvívja kerek egy évszázados harcát Esztergommal a főváros rangjáért. írott emlékeink mondják, hogy mind a régi Budán (Budavár alapítása után: Ó-Budán), mind pedig Pest városában már a tatárjárás előtt is állt egy-egy királyi szálláshely. (Kúria, kurtis a latin neve.) Ezek a királyi szálláshelyek — s temérdek volt belőlük az Árpádházi királyok korában — akkoriban voltak fontosak, amikor a királyi udvar az év legnagyobb részében végigvándorolta az országot. A pénz-adó bevezetése előtt ugyanis így élte fel s hajtotta be a király a várispánságok népeinek, udvarnokainak, földműveseinek, csoport-iparosainak adóját, miközben államigazgatási ügyeket is intézett, törvényt látott. Azt, hogy a X —XII. század pesti, illetve óbudai királyi kúriája merre volt, hol állt, nem tudjuk. Csak gyanítjuk, hogy a pesti talán ugyanott volt, ahol a későközépkori pesti királyi ház maradványaira is ráakadtak: a mai Egyetemi Könyvtár épülete helyén. (Ám erről a vidékről egyetlen román kori kőemlék sem került elő.) Az óbudai régebbi királyi kastély színhelye ugyancsak ismeretlen. A III. Kálvin-köz alatt — a református templom körül — egy hatalmas román kori romterület helyezkedik el. Ezt kiváló, fiatalon elhalt kutatónk, Csemegi József a királyok óbudai palotájával vélte azonosnak. Meglehet, hogy ez a feltevés helyes. Ám részletei inkább egy díszes kolostort gyaníttatnak. S ami lényegesebb: a Kálvin-közi romnak legrégibb részletei sem régebbiek a XIII. század első felénél. így tehát ez a Kálvin-közi rom nem lehet azonos azzal az „Attila városában" levő királyi kastéllyal, ahová 1189-ben III. Béla királyunk, pilisi vadászat közben elkísérte vendégét, Barbarossza Frigyes császárt. Majdpedig — itt töltve az 1189. év karácsonyát — fogadta a Szentföld felé távozott Rőtszakállú követségét. . . Perem-települések a tatárjárás előtt A román kori Pest és Óbuda város-magját hatalmas gyűrűként övezte a királyi tulajdonban levő kicsiny falvak légiója. Az itt élő királyi udvarnokoknak javarésze szőlőműves volt; a táj legnagyobb kincse a budai bor. Amennyire azonban gyér adataink mutatják, Buda környékének parasztsága a XIII. század második felére már piacra is termelt, vagyis: az árutermelés fokára lépett. Az 1255. évi új-budai (buda-vári) vámtarifa konyhakerti növényeknek, zöldségeknek s gabonaféléknek valóságos bőségéről emlékezik meg. A húson, halon, szőlőn, boron kívül pedig akad itt viasz és méh-ser is, csepel-födémesi méhészek termése. Ezeknek a kora-középkori településeknek lakói már a tatárjárás előtt számos helyen kő-templomokat építettek. Ezek a templomok az ún. királyi kápolnák szervezetébe tartoztak. Ilyen — részben királyi kápolnákkal bíró — települések voltak: Buda határában (Békás-) Megyer, Üröm, Óbudaörs (a Hármashatárhegy északkeleti lejtőjén), Gercse (a Hármashatárhegy nyugati lejtőjén, máig álló templom-rommal), Hidegkút (Pesthidegkút, a XVI. századtól királyi trombitások faluja), Pazanduk, Bana (Óbuda-Csillaghegy között), Fehéregyháza (a Hármashatárhegy keleti lejtőjén), Buda-Szent Lőrinc (a Ságvári ligetnél), 36