Budapest, 1970. (8. évfolyam)

7. szám július - Krasovec Ferenc: Sportoló munkások — régen

Munkássportolók egy csoportja a „Trieszti nő"-höz címzett vendéglőben Sportoló munkások - régen Negyedszázaddal a felszabadulás után, a munkáshatalom testkultúrájával kapcsolatos számvetés igényének felmerülésével — amikor az összefüggések feltárása érdekében tájékozódni kívánunk például a dualizmus vagy az ellenforradalmi korszakbeli előzményekről — szembeszökően bukkannak elő a hazai munkásság testnevelési és sportéletének kutatása illetve értékelése terén mutatkozó hiányosságok. Pedig a magyarországi munkásmozgalom történetével foglalkozó szakemberek által eddig meglehetősen periférikus területként kezelt testkulturális kérdésekre érdemes lenne több figyelmet szentelni, hiszen ezek, a munkásság életének sokoldalúbb megismertetésén túlmenően, bizonyos új aspektusok felszínrehozásával egyes lényeges politikai vonatkozások valósághú'bb feltárásában is számottevő segítséget jelenthetnek. Az alábbiakban a szervezett fővárosi munkásság testkulturális tevékenységének legkorábbi szakaszával kapcsolatos ismeretek bővítéséhez szeretnénk néhány kevésbé ismert adalék közreadásával hozzájárulni. „Vorwärts Német Munkásképző Egylet" A XIX. század vége felé Budapest lakosságát leginkább az iparban elhelyezkedést kereső tömegek állandó hullámokban való özön lése duzzasztotta. Az összesereglett munkástömeg tekintélyes részét külföldiek alkották. Ezek köréből kerültek ki azok a németajkú munkások is, akik a nagy millenniumi építkezések során települtek a fővárosba. Sportszereik és a testedzés szeretete mellett a hazájukban már korábban életre hívott munkás-sportalakulatok tapasztalatait is magukkal hozva, első teendőik között szerepelt a „Vorwärts (Előre) Német Munkásképző Egylet" s ezen belül egy tornaszakosztály életre hívása. A ,,Vorwärts"-re vonatkozó legkorábbi emlékünk az 1895-ös alakuló közgyűlés jegyzőkönyve, amelyet szeptember 29-én készítettek el egy józsefvárosi vendéglőben (Víg utca 16. sz.). A működési engedélyt csak 1897-ben kézhezvevő egyesület első elnöke Nemec József lett. Rajta kívül még Träger Miksa, Csecska Jakab és Kálmán Károly szerzett érdemeket a „Vorwärts" létrehívásában. A rendőrségnek hamar szemet szúrt a szerveződőfélben levő munkásegylet, s rövid időn belül megfigyelés alá vonták találkozóhelyüket. Sorra készültek a budapesti főkapitányságnak küldött rendőri jelentések, amelyek a „Vorwärts" szombat és vasárnap esti összejöveteleiről, az ott folyó vitaestekről, tagfelvételről, dalok és szavalatok elhangzásáról, továbbá a fiatalabb tagok által időközben megszervezett tornaszakosztály működéséről számoltak be. A kezdődő sportfoglalkozásokról szóló és egyben a szaktársakat azok látogatására buzdító első híradások 1897 nyarán jelentek meg a munkássajtóban. A hetente kétszer-háromszor megtartott közös gyakorlatokon nemcsak egyleti tagokat vagy kizárólag német ajkúakat, hanem bármelyik szakegylet munkását szívesen látták. A magyar munkások beilleszkedését az is segítette, hogy a „Vorwärts" célkitűzései között a magyar nyelv gyakorlása is szerepelt. A korabeli felhívások hangsúlyozottan a „népies tornászat" iránt érdeklődő szaktársak figyelmét igyekeztek felkelteni. Ennek megfelelően, a szorosan vett tornagyakorlatokon kívül, rendszeresen űzték az akkor dívó labdajátékokat (egy adat szerint már a labdarúgást is!), a birkózást, a súlyemelést, rendeztek futóversenyeket, és végül de nem utolsósorban, gyakran töltötték el a hét végét kirándulásokkal. A német és magyar „Vorwärts"-tagok egyaránt szívesen keresték fel a várostól akkor még távoleső Városligetet, a még rendezetlen Népliget környékét és a soroksári mezőket. 32