Budapest, 1970. (8. évfolyam)

7. szám július - Siklós László: A kőbányai sör

Figyelemre méltó érvek szólnak amellett, hogy Budapesten még több ember tartson kutyát. Ellene kevésbé — s nem is érvek, inkább hiedelmek, előítéletek, félreértések. Persze, vannak, akik kutyát ajnároznak, ahelyett, hogy gyermeket fogadnának örökbe. Elég baj ez nekik is, kutyájuknak is, hisz büntetlenül nem csaphatják be ösztöneiket, a túltáplált, széltől óvott kutyájukat is szerencsétlenné teszik állítólagos szeretetükkel. Mások nem mernek gyermekek közt kutyát tartani, mondván, hogy az állat mindenféle betegséget terjeszt. El kell olvasniuk annak az öt orvosprofesszornak nyilatkozatát, akik fölényes szaktudással és meleg humanizmussal cáfolják ezt a hiedelmet. Némelyek jóhiszeműen „kínzásnak" vélik a kutya tartását pesti lakásban, hangoztatván, hogy kutyát csak vidéken lehet emberségesen tartani. Sajnos, a vidéki kutyák jelentős része láncon raboskodik, a kerti növények, az elkóborlás féltése és félelme miatt. A naponta mozgatott pesti szobakutya, s kivált a sportszerűen kezelt kutya többet mozog, mint sok falusi kutya, és mindenképp szabadabb, mint láncra kötött társai. Vannak még elegen, akik rossz propagandát csinálnak elrontott, elkényeztetett, tolakodó, marakodó, zajongó, piszkító kutyáikkal. Úgy látszik azonban, hogy azoknak a száma nő, akik kulturáltan tartják kutyájukat, s nem restellik megszerezni a „jólneveltségi bizonyítványt". Akárhogy is: a nagyvárosi emberek közül egyre többen tartanak kutyát. A probléma az lehet, hogy egészségtelen kutyakultusz alakul-e ki, vagy egy nagyon is egészséges jelenség. Ami jó a budapesti embernek. És jó a budapesti kutyának. Kalmár Béla felvétele 17