Budapest, 1970. (8. évfolyam)

7. szám július - Tarnóczi Lóránt: Salgótarján

A Pécskő Áruház környéke Magyar varosok A Rokkant-dombi lakótelep. Tahin Gyula felvételei Salgotarfcaii Salgótarján századokon keresztül Salgó várának az árnyékában szendergő kis jobbágyfalu volt. Történelme valójában akkor kezdődött, amikor a bécsi érsekség bevételeit Magyarországon beruházó Migazzi Kristóf váci püspök 1768-ban Nógrádverőcén szénbányát nyittatott. Ezt követően ugyanis Nógrád megyében, különösen pedig a salgótarjáni medencében, egyremásra nyíltak a kis — jobbára földesúri tulajdonban lévő — szénbányák. A szénbányászat föllendüléséhez három tényező járult hozzá: a gőzhajózás megindulása, a vasútépítések és a gőzmalmok elterjedése. 1868-ban megnyílt a Budapest—Salgótarján vaspálya, és a szállítás megkönnyítése kedvezően hatott vissza a termelésre. Az iparosítás kezdetei A ,,Szent István" Kőszénbánya Társulat 1861-ben kezdte meg termelését. A vállalkozás rövidesen csődbe jutott, s helyére a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt lépett. 1868-ban megalakult a helyi Vasfinomító Társulat is, ameiy azonban 13 évvel később beolvadt az ózdi Rimamurányi Vasműbe, s ezzel létrejött a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű. így a századfordulón már az említett két nagyvállalat irányította Salgótarján életét. A Nagybátony—Újlaki Egyesült Iparművek csak később — 1928-ban — tűnt föl a környéken. Érdekes lenne behatóan tanulmányozni az ipari koncentráció helyi folyamatát, hiszen a ..vasgyár" (vagyis a Rimamurány-Salgótarjáni Rt) és a „bánya" (vagyis a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt) egymás után olvasztotta magába a kisebb helyi vállalatokat. Végül mindkettőt, valamint a Budapest-Salgótarjáni Gépgyár és Vasöntő Rt-t a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank szippantotta föl. Salgótarjánban így a pénzbárók: Lánczy Leó, Weiss Fülöp, Chorin Ferenc, Walkó Lajos és társaik az egyeduralkodók. Ezért, ha ellentét volt bányászok, vasasok, kohászok és üveggyáriak között, azt — a „divide et ímpera" elv alapján — nyilvánvalóan fölülről szították, illetve táplálták. Salgótarján munkásmozgalmi múltja túlságosan is ismert ahhoz, hogy szükséges lenne róla részletesebben beszélni. A „socialistikus eszméktől satturált elemek" sok régi megyei jegyzőkönyvben szerepelnek. Mégis, a felszabadulás után e nagy munkásmozgalmi hagyományokkal rendelkező város rendszerint csak akkor került reflektorfénybe, amikor az ottaniaknak adniuk kellett valamit az országnak: táblaüveget, szenet, acélt, öntvényt stb. Eilenben a juttatásokból valahogyan mindig kimaradt, illetve kifelejtették. Megmaradt annak, ami volt: rendezetlen, kopott, elhanyagolt bányatelepnek. A régi, feudális Nógrád megyében mindössze két város létezett: a megyeszékhely Balassagyarmat és Losonc. A „rendezett tanácsú város" rangját Salgótarján csak 1922-ben nyerte el. Az 18