Budapest, 1970. (8. évfolyam)

6. szám június - Zolnay László: A Névtelen jegyző nyomában

a mai Lukács és Császár fürdő forráscsoportjának környékére vonatkozik. Felhévizet — amely a nagyjából a Margithíd nyomvonalával egyezőfelhévíz-jenei révnek jobb parti hídfője volt — I., vagy II. Géza király tette vásáros hellyé. Gézavásárának is nevezték. Még nagyobb jelentőségre emelkedett a XII. század második felében. Ekkor II. Géza király a keresztes lovagrendnek magyarországi főkolostorát telepítette Felhévízre. A lovagok — akik itt pompás kolostort, templomot és kórházat építettek — rendszeres hajóforgalmat tartottak fenn budafelhévízi és esztergomi kolostoraik között. Ám a keresztesek nem csak a szent sír védelmével és betegápolással foglalatoskodtak! Mivel évi adójukat az Akkonban székelő nagymestereknek készpénzben rótták le, korai pénzügyleteinkben is szerepük volt. Feltételezik, hogy a Duna bal partján az ő tulajdonukban állt — a nevüket őrző — Rákos-Keresztúr. Felhévízi kolostoruk a XIII. századtól szintén hiteles hely. Itt mondják tollba jogügyleteiket, meghagyásaikat írástudók és írástudatlanok; a hiteles hely mintegy a közjegyzői intézmény előde. Az óbudai káptalan a XI., Felhévíz a XII. századtól kezdve iskolát is tart fenn. Az egyik felhévízi kis iskolás balesetéről a Szent Margit csodáinak kinyomozására ideküldött bizottság is megemlékezik, 1276-ban. Felhévízen találjuk a nyomát Buda legrégibb kórházának is. Régészetileg-történetileg egyaránt hitelesek Anonymusnak Csepel szigetével kapcsolatos feljegyzései is. Tudjuk, hogy már az Árpád-házi királyok korában a szigeten két királyi kúria — nyaraló-palota, vadászkastély — is állt. Az egyiknek romjai a sziget északi csúcsán az újkorban semmisültek meg. A másikat Ráckeve környékén emlegetik az oklevelek. Maga a „nagysziget" külön csepeli ispán keze alatt élt. Itt tanyáztak a királyi ménesek, míg maga a sziget a középkoron át — jószerével — egyetlen nagy királyi vadaskert volt. A szigetnek és környékének helynevei pedig — Tass, Taksony, Solt, a jobb parti Jutás — valamenynyien Árpád vezér szűkebb családja tagjainak személynevei! Fővárosunk déli határán, mint kalendáriumban a névnapok, úgy sorakoznak — helynevek formájában — az Árpád-ház ezer-ezerszáz esztendő előtti családtagjainak személynevei. E „beszélő helyneveknek" nyomán a régészet feladata szóra bírni Tass, Taksony, Solt, Jutás néma földjét! De megállják helyüket a Névtelen jegyzőnek a két Megyerről mondott szavai is. A falu, illetve a bal és jobb parti két falu, a magyarság vezető törzsének Megyer nevét viseli. Közülük a jobb partit — a mai Békásmegyert —, 1135-ből már oklevél is említi. (A Hont Pázmány nemzetségből származó Lampért ispán és annak az Árpádok királyi házából származó felesége gazdagítja ekkor megyeri javakkal az általuk alapított bozóki monostort). Az Anonymus-említette Pest város, iszmaelita, vagyis mohamedán vallású, bolgár lakóival egyetemben: történeti realitás. Ez a — magyar szóval böszörménynek nevezett — kereskedéssel és pénzügyekkel foglalkozó nemzetiség nem csak Pest városát, hanem az országnak számos vidékét is lakta. 1150 körül három esztendőt töltött körükben Abu Hamid al Garnati, mór utazó és részletesen leírta életviszonyaikat. Ekkor még Pesten is dívott a rabszolgakereskedés és a többnejűség! A magyarországi — és pesti — böszörményeket az Aranybulla korában (1222) űzték ki az országból. Utoljára akkor szerepelnek, amikor 1213-ban a Szentföldre induló II. Endre király Gertrud királynénak köti le a pesti szaracének (böszörmények) évi adóját. Az Aranybulla eltiltja őket főfoglalkozásuktól, a pénzügyletektől és a pénzverő kamara bérletétől. Ekkor hagyják el otthonaikat. Az 1230-as években már német bevándorlók Pest polgárai. 1326-ban már csak egyetlen helynév őrzi a pesti bolgárok emlékét: Böszörménykút az — valahol a mai IX., Kun Béla tér körül. Árpád sírjának legendája Anonymusnak az a néhány szava, amelyet Árpád fejedelem eltemetésének, sírjának szentel, századokon át — máig — a kérdőjelnek óriáskígyójává vált. Az óbudai Fehéregyházáról, amely a törökkori seregjárások idején megsemmisült, középkori okleveleknek tucatjai szólnak. Híres búcsújáró helye volt ez Budának! Kedvelte Mátyás, aki a kegyhely mellett a pálos szerzeteseket telepítette le, majd pedig II. Ulászló francia felesége, Anna királyné. Anna 1504-ben itt fohászkodott szélütött ura meggyógyulásáért, majd pedig ebben a fehéregyházai templomban keresztelte meg Bakócz Tamás II. Lajost, akinek Anna királyné élete árán adott életet 1506-ban. A Fehéregyházára vonatkozó oklevelekből meglehetős pontossággal rekonstruálható a hajdani templom helye: a mai III. Bécsi úttól nyugatra, a Hármashatárhegy keleti oldalán volt az. A múlt században a kutatók légiói indultak rohamra, hogy a honfoglalás ezredik évfordulójára, 1896-ra felleljék Árpád fejedelem hamvait. A legvalószínűbb helyen, a Hármashatárhegy keleti oldalán valóban ráakadtak egy középkori templom-romra. Ennek alaprajzát — noha azt Rómer Flóris és Henszlmann Imre is látta — annyira kicsinynek, szerénynek találták, hogy mielőtt a gótikus alapok alatt az esetleges románkori alapokat megkeresték volna, egyszerűen visszatemették. A közvéleményt Wekerle László — lelkes kutató — több ízben is figyelmeztette: Fehéregyháza csakis ez a szerény rommaradvány lehet! Arra is rámutatott, hogy a későbbi építkezések sem félrevezetők: hiszen Mátyás alatt a pálosok bizonyíthatóan átépítették e templomot. Mindez mit sem használt. A millennium görögtüzes romantikája nem találta elég szépnek e „menyasszonyt" s Fehéregyháza romjait irgalmatlanul eltemették. Mikor azután Garády Sándor kiváló kutatónk az 1930-as években újra keresni kezdte a visszatemettetett romokat, azoknak csak hűlt helyét találta. Állítólag 5—6 méter vastag törmelékréteget hordtak rá az egyik óbudai téglagyár agyagbányájának kitermelése során. Románkori magyar aquamanile jokulátorok alakjaival. Magyar Nemzeti Múzeum