Budapest, 1970. (8. évfolyam)

6. szám június - Zolnay László: A Névtelen jegyző nyomában

keresztelkedésük után a Szűz Máriának szentelt Fehéregyházát építették fel." Ezeken kívül már csak egyetlen — Nagy-Budapesttel kapcsolatos — helytörténeti adata emlékezetes. Taksony vezér — mondja — Bulgárországból nagy tömegben érkező főembereket fogadott be. Ezeket az iszmaelita (mohamedán) vallású bulgárokat Bylla és Bocsu nevű vezéreikkel egyetemben Pest városában telepítette le. így tehát Anonymus topográfiai nyilaival, helyrajzi gombostűivel valósággal körüllövöldözi a mai főváros területét. S most nézzük sorra: hol a realitás — mai történész, régész szemével nézve — Anonymus helyenként népmesei naivitású elbeszélésének mélyén? Attila városa, Krimhilda feredője a középkori Óbudán Ami Aquincumnak, a későbbi Óbuda városának Attila hun király fővárosával való azonosságát illeti, e legendának történeti alapja nincs. Ám — a történész szemében — maga a monda is történeti tény. Ilyen monda tehát Aquincumnak, Óbudának Attila király székhelyével való azonosítása. De ilyen magának az Árpádok házának a hun királytól, a magyaroknak (székelyeknek) a hunoktól való eredeztetési mondája is. Ez a történeti hun-monda és Óbudának Attila városaként való becsülete annyira tetszetős (tév-) eszméje a középkornak, hogy Óbudát még 1189-ben is Urbs Adtile névvel illetik, latinul. Német neve pedig a XVI. századig, a mohácsi vészig: Etzilburg, vagyis Attila városa. Etzilburgnak nevezi Óbudát az 1200 táján papírra — illetve pergamenre — vetett Niebelung-ének is. Ez a német nemzeti éposz Óbudát, Etzilburgot teszi meg Attila és Krimhilda drámája színhelyének. Attila udvarát leíró részei nyilvánvalóan a román kori, XII. századi Óbudára vonatkoznak. És még különösebb dolog — a legendának testet-öltése —: a XIV. században Óbudának (Etzilburgnak) egyik forrását Padlótégla a nyéki vadászkastélyból, sólyom alakjával (XIV. sz.) f-m, l!*É M í mm's i m t mi Krimhilda-feredőjének mondja egy oklevél. Ez jól mutatja: az udvari költészet s a kolostori kompiláció monda-képző ereje a királyi udvartól a népig áthatja a régi világot. A tegnapi legenda holnapra már helynév! Mere az percig sem kérdés: amennyire Aquincum nem Attila fővárosa volt, hanem a pannóniai rómaiaké, úgy Krimhilda habteste sem fehéredett soha ettől az óbudai Krimhilda-feredőtől! Óbuda — és ezt már nem Anonymus meséi, hanem a régészet egyértelmű emlékei mutatják — a XI. század elejétől fogva centrális szerepű városunk volt. Ma sem tudjuk, hol állt I. István, László és III. Béla király óbudai palotája. Azt azonban, hogy e helyütt királyi szálláshely volt, 1189-ből német krónikák bizonyítják. De ezt mutatja a XI. században — mint régente mondták: a szentkirályok korában — az óbudai Szent Péter prépostság alapítása is. Ennek a Szent István, vagy Péter király alapította monostornak köveit az akkori Magyarország királyi kőfaragó-műhelyének mesterei faragták. Prépostjai közül nem egy esztergomi érsek, nem egy királyi kancellár került ki. A prépostság bírói széke előtt tüzesvas próbákat is tartottak; a XIII. század elejétől fogva pedig ún. hiteles hely volt. A királyi kastélyt a budai vár XIII. századi megalapítása után a királynék kapták. Maga Ób uda város olyannyira a káptalan földesúri városává vált, hogy ott még a királynak is Burgrechtet — „helypénzt" — kellett fizetnie kastélyáért (1354), Óbuda, mint mezőváros, a káptalan kezén, meglehetősen elsorvadt. Az óbudai káptalan — amely e városkában jó ideig a királyok társbérlője volt — a XII. századra, sok más egyéb java mellett megszerezte a Dunának (a Szentendrei szigettől Csepel szigetéig terjedő) teljes vízjogát is. Utóbb, a XIII. század derekától ugyanez a káptalan egyre ellenségesebb érzülettel szemlélte a térség új csillagát, az új Budát, az épülő székvárost. Felhéviz, Csepel, Megyer A XII. századi Anonymus krónika— „Attila városának" déli szomszédjaként — ismételten megemlékezik a meleg forrásokról. Felhévíz ez! Ez a középkori helynevünk Magyar lovas Íjász alakja, Lodomér mester esztergomi érsek margitszigeti házából (XIII. sz.)