Budapest, 1970. (8. évfolyam)

1. szám január - Az idegenforgalom fejlesztése

Napirenden FÓRUM Az idegenforgalom fejlesztése A Fővárosi Idegenforgalmi Munkabizottság a budapesti idegenforgalom fejlesztési koncepcióiról tárgyalt. A kérdés napirendre kerülését sürgette, hogy fővárosunkba összpontosult az ország kül-és belföldi idegenforgalmának zöme: 1960-tól 1968-ig a külföldi idegenforgalom nyolcszorosra emelkedett s ezzel túlhaladta az évi 2,3 millió látogatót; a belföldi idegenforgalom is milliós nagyságrendben jelentkezett. Mivel az idegenforgalom szervezésében és bonyolításában számos érdekelt ágazat, hatóság, tanácsi és nem tanácsi irányítás alatt működő kereskedelmi, szállodai, vendéglátóipari, közlekedési, szolgáltató, utazási-irodai és kulturális vállalat illetve intézmény közreműködik, szükséges ezek tevékenységének koordinálása. A fejlesztési tervezet — felméri a főváros igényeit az idegenforgalmi vonzás növelésében; — rögzíti a legfontosabb budapesti célkitűzéseket; — összhangot teremt az országos idegenforgalmi koncepcióval; — ágazatonként koordinálja a központi és a különféle gazdasági egységek saját erőforrásaiból megvalósítható fejlesztéseket; — egyúttal az első — távlati idegenforgalmi célkitűzéseket tartalmazó — területi tervkoncepció. Az idegenforgalom általános helyzete A fejlődés jellemzője világszerte, hogy az idegenforgalomban nagyobb mértékben emelkednek a bevételek, mint az exportban, így az idegenforgalmi bevételek nagyban befolyásolják az adott ország fizetési mérlegét. Európában a kínálat a keresletnél gyorsabb ütemben nő, ezért itt a verseny egyre fokozódik. A kínálat differenciálásával párhuzamosan általában egyszerűsítik a beutazás és a tartózkodás feltételeit. Nálunk 1965 — 1969 között az idegenforgalomból származó bevételek növekedési indexe 13 — 14 százalék volt, ami meghaladja a nemzetközi átlagot. Kedvezően alakulnak az egy beutazóra jutó bevételek, annak ellenére, hogy anyagi erőforrásaink többségét nem a pénzköltési lehetőségek szélesítésére, hanem az alapfeltételek (szállás, étkezés, közlekedés stb.) bővítésére kellett fordítani. Az idegenforgalom anyagi és technikai bázisának megteremtése érdekében a Kormány jóváhagyta a kiemelt körzetek — közte Budapest és környéke — regionális rendezési terveit; a Gazdasági Bizottság elfogadta a szállodafejlesztés programját. Létrejött az idegenforgalom országos szervezete, a Fővárosi Tanács pedig 1956-ban megalapította a Budapesti Idegenforgalmi Igazgatóságot. Központi erőforrásokból megindult a szállodaépítkezés, a campinghálózat kiépítése, a közutak, a vasúti hálózat, a járműpark korszerűsítése. A szocialista államokkal egyezmények születtek a vízummentes utazásra, a pénzügyi elszámolások rendezésére, a kapitalista országokból beutazók részére pedig a gyors vízumkiadás, a rokonlátogatóknak, campingezőknek és az osztrák vendégeknek nyújtott valutaváltási kedvezmények, a nem kereskedelmi dollár árfolyamának megváltoztatása egyaránt kedvezően éreztette hatását. Az állami intézkedéseken túlmenően a Fővárosi Tanács saját erőforrásaiból is hozzájárult az idegenforgalmi vonzás növeléséhez. A szálláshelyek bővítése érdekében a helyreállított Citadellában szállót és turistaszállót, a Hárshegyen és a Római parton campingeket, Motelt és Strandszállót létesített, elsőként szervezte meg a fizetővendéglátó szolgálatot, kisegítő szálláshelyekként pedig rendelkezésre bocsátotta kollégiumait, üdülőit. Az így létrehozott szálláshely kapacitás a kétszeresét teszi ki a fővárosi szállodák befogadóképességének. A főváros saját kezelésében működő városnéző autóbusz- és kishajó parkot hozott létre, megszervezte az idegenvezetést, az információs és hostess szolgálatot. A tanácsi vendéglátóipari és kiskereskedelmi hálózat fejlesztése, az idegenforgalmi körzetekben megszervezett kiemelt áruellátás lehetővé tette a turisták igényeinek kielégítését. A nyári szórakozási és kulturális programokat a többi között a szabadtéri színpadok rendezvényei, az idegenforgalmi idény meghosszabbítását pedig a „Budapesti Nemzetközi Vásár" és a „Budapesti Művészeti Hetek" vonzó programja biztosították. A harmadik ötéves tervben felépült Sport Szálló és Budapest Szálló, az IBUSZ RT. és az Expressz Vállalat hasznos tevékenysége, a Csemege Vállalat Konzumtourist-bolt hálózata, az Autóközlekedési Tröszt Volán Irodája és XX gépkocsiparkja, a MALÉV Air-Tours irodája, a MAHART új személyhajói és bővült járatai mind hozzájárultak a főváros idegenforgalmi fogadóképességének javulásához. A becsült statisztikai adatok szerint Budapest külföldi eredetű idegenforgalma az alábbiak szerint alakult: Beutazók Átutazók összesen (1000 fő) (iOOD fő) (1000 fő) 1960-ban 200 120 320 1965-ben 1056 323 1379 1966-ban 1283 569 1852 1967-ben 1936 765 2701 1968-ban 1683 666 2349 1969-ben VIII. 31-ig 1480 838 2318 Budapest idegenforgalmának jellege A főváros nemzetközi vonzását növeli, hogy transzkontinentális közúti és vasúti útvonalak, nyolc országot összekapcsoló víziút és fontos légiútvonalak mentén fekszik. Földrajzi helyzete mellett a természeti táj és a városépítés harmonikus kapcsolata révén létrejött páratlan panorámája is nagy vonzóerő. Műemlékeiben sajátosan ötvöződnek a római és török emlékek. Egyes muzeális gyűjteményei nemzetközileg kiemelkedőek. Gyógyforrásai, téli szabadtéri fürdőzésre is alkalmas termálvizei különleges értékűek. Mindezen felül növeli a főváros idegenforgalmi vonzóerejét — elsősorban a belföldi turizmust —, hogy Budapest az ország politikai, igazgatási, ipari és kereskedelmi központja, vasúti és közúti csomópontja. E vonzó tényezők mellett a felkészültségi tényezők is magyarázzák, hogy a főváros a nem szocialista országokból származó turistaforgalomból nagyobb arányban részesedik, mint az ország más vidékei. Budapesten az idegenforgalom szezonális jellege is lényegesen szélesebb az ország területén megfigyelt idegenforgalmi idény kialakulásánál. Az idényen kívüli időszakban a nem szocialista országokból érkező turisták 70 — 80 százaléka kizárólag Budapestet keresi fel, főleg az ünnepekhez és a különleges rendezvényekhez kapcsolódóan. Az ún. gazdasági idegenforgalom csaknem teljes egészében Budapestre összpontosul. Ez annál jelentősebb, mivel a hivatalos vagy üzleti idegenforgalomban résztvevők egy főre eső átlagos pénzköltése a legmagasabb. Igen jelentős továbbá a rokonlátogató idegenforgalom, és a sport-idegenforgalom is. A belföldi idegenforgalmat növeli az ifjúsági turizmus, a vidéki iskolák és üzemek kiránduló forgalma, valamint — főként a téeszekből — az üdülőforgalom. Budapest vonzása tovább szélesíthető a felkészültségi tényezők fejlesztésével. Ezek közül a legfontosabbak : — a szállodafejlesztés, elsősorban a közepes árakat képviselő kategóriákban; — a gyógy-idegenforgalom feltételeinek megteremtése; — a belvárosi shoping-center létrehozása; — nemzetközi színvonalú idegenforgalmi autóbuszpark létrehozása; — attraktív rendezvények szervezése. A fejlesztés programja ágazatonként Az eddig tapasztalt tendenciák alapján az 1970-80-as években a külföldi turistaforgalom évi átlagos 8 — 10 százalékos minimális emelkedésével számolhatunk. Ezenkívül számolnunk kell a beutazó turisták tartózkodási idejének 30—40 százalékos meghosszabbodásával. A munkaidő csökkentése pedig a belföldi turizmus feltételeinek erőteljes fejlesztését teszi szükségessé — hiszen az idegenforgalom gazdasági hatékonyságát a bel- és külföldi eredetű idegenforgalom csak együttesen biztosíthatja. A fejlesztési koncepció ágazatonként tárgyalja az idegenforgalom növekedéséből következő tennivalókat. 1. Városrendezés, területfejlesztés Sürgető, hogy a Budai Vár együttesének rekonstrukciója mielőbb befejeződjék. Az úthálózat kiépültével parkolóhelyeket kell létesíteni. Az új szálló felépítésével egyidőben az évek óta folyó bontási és építési munkálatokat le kell zárni. A rekonstrukció során újabb ajándékboltok, kézműves-műhelyek és vendéglátóipari helyek megnyitásáról is gondoskodni kell. A Belvárosban meg kell valósítani az üzleti és idegenforgalmi negyed — az ún. shopping-center 28