Budapest, 1970. (8. évfolyam)

1. szám január - Vargha Balázs: Babits Mihály Budapestje

szoros rokonságot mutat a Ma­gyarországon kedvelt, színesen festett és aranyozott pergamen kötések díszítésmódjával. A gyűj­temény anyagát az országos kö­tésnyilvántartás teszi teljessé. A bőrmunkák együttesének jel­legzetes darabjai a középkor vé­géről származó domborított és metszett díszű tokok, dobozok, minnekästchenek. Aprólékos fi­gurális díszítésük a kor jellegze­tes alakjait és viseleteit örökítik meg (i. sz. kép). A XI. sz.-tól vált szokásossá Európában, hogy a feudális otthonok falait aranyo­zott, ezüstözött és színes festésű bőrökkel tapétázzák. Ez a spanyol eredetű művészet nálunk is korán elterjedt. Ugyanilyen díszítésű bőröket használtak olykor párnák és egyházi viseletek készítésére is. Az elefántcsont gyűjteményben a Szt. Galleni kötéstáblától né­hány nemzetközüeg nyüvántartott románkori alkotás vezet át a gó­tikus faragványokhoz (4. sz. kép). Sok szép faragott elefántcsont küllő található a legyező gyűjte­mény darabjai között. A derűs vi­lágot bemutató együttes emlékei jobbára a XVIII. és a XIX. sz­ból származnak. Leggyakoribbak a csillogó csont vagy gyöngyház küllőkön elhelyezett festett per­gamen legyezők, mitológikus vagy rokokó kerti jelenetekkel (5. sz. kép). Hímzések és ragyogó flitte­rek teszik a díszítést változatosab­bá. A legyezők festett lapjai sok­szor komoly művészi alkotások. Játékosságban rokon a legye­zőkével a táncrend gyűjtemény. A táncrend-együttes inkább mű­velődéstörténeti érdekességű. A társadalmi élet kellékei vol­tak a különböző anyagokból: gyöngyházból, teknőcből, elefánt­csontból vagy lakkból készült sze­lencék. A faragott díszek mellett gyakori volt a XVIII. sz.-ban, hogy a sötét teknőcszelence felü­letét csillogó arany alakokkal né­pesítették be (6. sz. kép). Előfordul, hogy a szelencék tetejét miniatűr jelenetek vagy portrék díszítik. A fent említett miniatűrös sze­lencék a több száz darabos mini­atűr gyűjtemény kiegészítői. Ezek a képek színvonalas alkotások, sok esetben a XVIII. vagy XIX. sz.-i mester szignatúrájával. Szokatlan együttes a viasz domborművek gyűjteménye. Leg­nevezetesebbek Antonio Abondio gyűjteményünkben található mű­vei. Kettőt ezek közül 1565-ben II. Alfonz ferrarai herceg Auszt­riai Barbarával kötött házassága alkalmával készített (7. sz. kép). A XIX. sz.-ban is szokásos volt még a viasz domborművek készí­tése, olykor a polgári családok tagjai is ilyen képmást rendeltek magukról. Szerényebb művészi kivitelűek a metszetes előképre visszatekintő szalma intarziák, s 6 a csillogó papírokkal díszített ún. kartonnage munkák. A kisgyűjtemény állandóan gyarapszik; főként a hézagokat igyekszünk betölteni. A sokféle mester által sokféle anyagból és technikával készült alkotások kon­zerválása, tárolása és restaurálása is szerteágazó problémát jelent. A gyűjteményekben levő emlékek részben ún. komplex kiállításo­kon láthatók, jelenleg például Nagytétényben. Rendezünk azon­ban egy-egy egységet önállóan bemutató kiállításokat is az Ipar­művészeti Múzeum épületében.

Next

/
Thumbnails
Contents