Budapest, 1970. (8. évfolyam)

5. szám május - dr. Nemes Tibor: A textiltisztítás helyzete és fejlesztése

begyakorlott szakmunkás és egyéb munkaerő biztosítása. Ked­vezőtlenül hat a tanácsi vállalatok fejlődését gátló bérpolitika is, jól­lehet a felújító és karbantartó munka lényegesen nagyobb szak­tudást, több fizikai erőbevetést kíván, mint a korszerű panel­technika vagy az egyéb, nagy ele­mekkel dolgozó ÉVM technoló­gia. Az egyik legegyszerűbb tenni­valónak tűnik a tanácsi építőipar­ban érvényben levő diszkrimina­tív bérek rendezése, amellyel leg­alább a meglevő szakmunkásállo­mány soraiban felidézett feszült­séget feloldhatnák. De halaszthatatlanul meg kell oldani a tanácsi építőipar anyag­ellátásának kérdését is, mert kellő választék hiányában az ÉVM-iparnál sokkal szélesebb anyag­skálát kívánó felújító és karban­tartó munka intenzitása pótolha­tatlan módon csökken. A gyors pusztulás megelő­zésének hatékony eszköze to­vábbá az objektumok ereszcsa­torna és lefolyócső szerelvényé­nek helyreállítása. Ha erre nem összpontosítanak kellő erőt, még a tegnap elvégzett felújítás és kar­bantartás eredménye is roppant gyors tempóban tönkremegy. Egyetlen ereszcsatorna vagy le­folyócső egy-két méter hosszú­ságban bekövetkező sérülése, pusztulása egész homlokzatot 'vagy szerkezeti elemeket tehet tönkre. Hosszú esztendők tapasztala­tai, valamint a tanács és az Építő­ipari Főigazgatóság felelős mun­kája nyomán hozzáláttak egy olyan függőeresz-csatorna és le­folyócső típus kikísérletezéséhez, amelynek gazdaságossága és mű­szaki tulajdonságai is kedvezőb­bek, mint a hagyományos hor­ganyzott bádogból készített cső és csatorna volt. Olyan anyagot kerestek, amelynek megmunká­lása, szerelése, időjárásállósá­ga (élettartama) és végül deviza­kihatása is lényegesen kedvezőbb legyen minden korábban hasz­nált anyagnál, és amelynek be­szerzése, utánpótlása minél ke­vésbé függjön az ország adott de­vizahelyzetétől, az export- és im­portviszonyok alakulásától. Először a PVC-ből készített csatornával és lefolyócsővel foly­tattak kísérleteket. Ez az anyag sem a téli hidegben, sem a nyári hőségben nem bizonyult megfe­lelőnek. így jutottak el viszonylag rövid úton az üvegszálvázas poli­észterhez, amely lefolyócső és ereszcsatorna készítésére egy­aránt alkalmas. A végső kísérle­tek lefolytatásával, majd a gyár­tás megkezdésével az Építési Fő­igazgatóság a Nitrokémia Ipar­telepeket bízta meg. A Nitrokémia Ipartelepek 1968-ra elkészítette a próbákhoz szükséges mennyiséget. Az üveg­szálvázas poliészterből készített lefolyócső és ereszcsatorna kísér­leti darabjait hét különböző he­lyen szerelték fel. A minőségi vizsgálat lebonyo­lításával az Építési Főigazgatóság az ÉVM Építőipari Minőségvizs­gáló Intézetet bízta meg. A kije­lölt szakemberek megállapítot­ták, hogy az üvegszállal erősített poliészter cső és csatorna 7—10 hónapos természetes körülmé­nyek közötti terhelés után, a ha­zai időjárási viszonyok minden szélső határértékét is figyelembe véve, megfelel a követelmények­nek. Előnye: kedvező súlya, amely a horganyzott bádognak mindössze 50 százaléka. A két anyag hőtágulási együtthatója azonos, és bár a horganyzott bá­doglemez szilárdsági értéke jobb, adott célra a poliészter is teljesen megfelel a kívánalmaknak. Rend­kívüli előnye a poliésztercsőnek és csatornának, hogy karbantar­tási igénye (festés, mázolás, rozs­damentesítés) egyáltalán nincs, költségmutatója az egyszeri be­építés költségével azonos, és be­építése 15 éves távlatban lénye­gesen gazdaságosabb, mint a hor­ganyzott bádogé. Időközben a Fővárosi Tanács Építési Főigazgatósága a Nitro­kémia Ipartelepekkel szerződést kötött egy korszerű gyártószalag beállítására és üzemeltetésére. A Nitrokémia jelenleg évi 200 ezer méter függőeresz-csatorna és 100 ezer méter lefolyócső gyártását vállalta. Ez a mennyiség azonban a mai ütemben folyó felújítási és tatarozási munkák anyagigényét sem fedezi, a fővárosban sem. Továbbá: az ÉVM és a tanácsi vállalatokon kívül egy széles szö­vetkezeti, tanácsi, termelőszövet­kezeti ipar és a magánkisipar is jelentős felújító és építőmunkát végez szerte az országban. A meglevő állomány meg­mentéséhez és az új építmények tartós megóvásához roppant nagy nemzeti, népgazdasági érdekeink fűződnek. A főváros igen hasznos kezdeményezése után most az volna az egyedüli ésszerű megol­dás, ha a Nitrokémia mai gyártó kapacitását a valóságos szükség­letnek megfelelően tovább fej­leszthetné, hogy minden felhasz­náló raktározott készletből vásá­rolhassa meg azt a szerelvény anyagot, amely saját és a népgaz­daság vagyonának megóvását szolgálja. Vincze Oszkár SZEKSZÁRDI MOLNÁR ISTVÁN Kossuth-híd Idők könyvéből kitépett verssor. Absztrakt remek: fém-betonállat. Félezer éves seb-folyam árkát varázs-kapocsként összezártad. Leszakadt házak szintjeitől nyomorék hátakon hordott holtak: apák, fiúk, testvérek, férjek hiányából verődött osztag, s átok-lavinák súlya alatt pilléreid nem rogyadoztak. Beszórt kő-egek gyászbaborult, hó-verítékes halántéka, mégis tavaszod kínban kihordtad, csak hogy megszülhesd ajándékba arcot öröklő nyolc szép húgodnak. Rohanó lángszőnyeg-tükrön kettős íved már nem ragyog. Nyomtalan tűnt el, mint csak valóban halhatatlanok. Kérges kezekből támadt erdő bőrén a pontos lenyomatod, tán minden éled, csavarod is úgy érzi, mint mikor összerakott, mikor egy város, egy ország folyónyi sebét bekötözte széttárt absztrakt-szárny-forma íved varázs-kapcsával zárva össze.

Next

/
Thumbnails
Contents