Budapest, 1970. (8. évfolyam)

5. szám május - dr. Nemes Tibor: A textiltisztítás helyzete és fejlesztése

FORUM Rácz György Szerelmes vagyok a városomba . . . és sokszor bosszankodom a szememet bántó szépséghibákon. Itt van például mindjárt az Engels tér: Vajon miért haragszik Neptun a kerületi Tanácsra? Durcásan hátat fordít neki! A forgalmas Bécsi utcáról érkező közönség így nem gyönyörködhet Ybl remek kútjának főalakjában. Ám a MÁVAUT buszpályaudvar utasai sem látnak belőle semmit. Eltakarják a falombok. Deák tér. Elkészült a metró. A lejárati pavilon most bontakozik ki a szemünk előtt, — nem nagy örömünkre. A szerelmes szeme előtt megjelennek Bécs mozgólépcsős aluljáróinak elegáns, sima, egyszerű üvegkalitkái, melyek beleolvadnak, s nem zavarják a városképet. Amaz csak egy szép lejáró, — nem mauzóleum. Műalkotás, de nem monumentum. Vörösmarty tér: még itt is éktelenkedik egy példány városunk legotrombább pavilonjából (s még néhány más helyen!). Az értelmetlenül karcsúsított, lemezből és lécből összetákolt, „diabolo" formájú fülke a BKV indító kalauzainak hivatali helyisége. Bár, az igazat megvallva, láthatunk „nemes" anyagból is szörnyszülöttet: Ez a „bádogból" konstruált „típus" újság-könyv pavilon bizonyára a legrosszabb, amit e nemben csinálni lehet. Nemcsak látványnak riasztó, de a célnak sem felel meg. Szűk, levegőtlen ketrec. Van belőle a városban jónéhány. A Joliot-Curie téren például egész bódésor áll — üzletsor előtt. Pedig tudunk készíteni jót is. Ez az elegáns kioszksor szintén alulemezzel van borítva. Ha már „bódéváros" — legyen legalább ilyen.