Budapest, 1970. (8. évfolyam)

5. szám május - Siklós László: Egy új iskolatípus: a Műszaki Főiskola

zánkban ekkor még önálló magyar meteorológiai szolgálatról és kutatásról nem lehetett szó, mert az adatokat először a bécsi K.u.K. Akademie der Wissenschaften, majd a bécsi Centralanstalt gyűjtötte össze és dolgozta fel. Az 1848-as fellendülést követő abszolutizmus derékba tört minden olyan kezdeményezést, ami az önálló magyar tudományos élet kibontakozását elősegítette volna. Az elnyomás, a politikai rabság, a gazdasági elmaradottság, a kulturális és tudományos élet gúzsbakötése nem engedte meg még abban az időben egy önálló magyar meteorológiai intézet létesítését. Még a Tudományos Akadémiának is minden ez irányú fáradozása hiábavaló volt. Hangsúlyozni kell azonban, hogy mindezt nem a bécsi intézet munkatársainak sovinizmusa és magyarellenessége tette. A magyar és osztrák szakemberek között mindenkor jó szakmai kapcsolat alakult ki és sok segítséget nyújtottak egymásnak. Ki kellett várni 1867-et, a kiegyezést. Csak ezután vált lehetővé a meteorológia területén is az önálló tudományos élet kibontakozása. Az Akadémia Hunfalvy János levelező tagot bízta meg egy magyar meteorológiai intézet alapítására vonatkozó javaslat kidolgozásával. Ezt az Akadémia 1868. április 6-án jóváhagyta. 100 esztendővel ezelőtt, 1870. április 8-án Eötvös József kultuszminiszter és az Akadémia elnöke I. Ferencz József király elé terjesztette szentesítésre az önálló magyar intézet létesítését: M. Kir. Orsz. Meteorológiai és Földdelejességi Intézet címen. Ez a dátum az újkori magyar meteorológia történetének kezdete. Első igazgatójául a király 1870. június 12-én Dr. Schenzl Guidót, a budai főreál iskola igazgatóját nevezte ki. Budán a Toldi Ferenc utcai főreál iskolában levő „Akadémiai Észleldén" kezdte meg működését egy évszázaddal ezelőtt az Intézet. Dr. Schenzl Guidó évek óta küzdött az önálló, független magyar meteorológiáért. Bár nem volt magyar származású, és amikor idejött, nem is tudott magyarul, mégis ízig-vérig magyar lett, igazi haladó gondolkodású természettudósként áll előttünk. Igen sokat tett hazánk természettudományos feltárása érdekében. Már 1867-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. „Inkább ne dolgozzatok, csak pénzt ne kérjetek!" Az Intézet szervezeti szabályzata 1869-ben elkészült, azonban a megvalósítás nem ment könynyen. A minisztérium és a város (Buda, — ekkor még nem egyesítették Pesttel) nem gondoskodott megfelelő helyiségről és elegendő munkatársról. Schenzl így ír egy alkalommal: „Az Intézet első gyermekévei éppen nem voltak rózsásak". Nem egyszer mondották neki a minisztériumban: „Inkább ne dolgozzatok, csak pénzt ne kérjetek". Mindez rendkívül jellemző az akkori viszonyokra. Már 1870-ben 42 észlelő állomást szervezett, 1871-ben pedig kiadta az első Évkönyvet (akkor még két nyelven, magyarul és németül) ez azóta folyamatosan megjelenik. Most szerkesztik a 99. évfolyamot. 1870 végén sikerült a várban a Szent György térről nyíló Casinó utcában (ma Móra Ferenc) az ún. Hoffhauserházban az első emeleten három szobát bérelni. Ez egyben az igazgatói lakás és a könyvtár is volt. Szerencsére, Krisztinára néző erkéllyel rendelkezett, és remek kilátás nyüt a Sas-, Sváb-és János-hegyre. Az intézménynek mindössze három alkalmazottja volt: az igazgató, az obszervátor és a segéd. Eötvös József miniszter hirtelen halála súlyos csapást jelentett az intézményre nézve; s ezt még fokozta az 1873-as gazdasági válság. Mégis nagy dolog volt, hogy abban az időben meteorológiai intézettel dicsekedhettünk, hiszen mindössze Párizs, London, Szentpétervár és Bécs rendelkezett önálló intézettel. A Móra Ferenc utcában emléktábla örökíti meg az Intézet első otthonát. De hogy egy évszázada milyen ismeretlenségben dolgoztak, arról jellemzően szól egy egykori történet. Konkoly Thege Miklós, a híres csillagász, a későbbi igazgató egy alkalommal látogatóba igyekezett Schenzl igazgatóhoz. Erről a látogatásról írja, hogy az intézetet valóságos művészet volt megtalálni. A bérkocsisok nem tudták hol van, de nem ismerték a budai kereskedők és a rendőrök sem. Konkoly Thege egy Öreg utcaseprőt szólított meg, természetesen németül. — Azt a helyet keresi Ön, ahol az időjárást csinálják? — kérdezte vissza az öreg. Konkoly követte az alkalmi kísérőt és adott neki néhány hatost. A házon azonban nem találta semmi jelét annak, hogy itt tudományos intézet működik. A kapun mindössze egy tábla lógott, szűzmáriás képpel és ezzel a felírással : „Veronica Kirchammer diplomierte Hebamme" (okleveles bábaasszony). Amikor Konkoly meglátta ezt — humoros ember lévén — így szólt: „Bár ez a cég is tudományt vagy legalább is okos dolgot jelent, de ez mégsem lesz a meteorológia". A szűk udvarban körülnézett, látta a ház tetején a szélmérőt és tudta, hogy jó helyen jár. Schenzl elpanaszolta Konkolynak: milyen nehéz a helyzete, hiszen ő egy nagy létszámú, saját épületben levő intézetről álmodozott. Ez még sokáig váratott magára. 1872-ben áthelyezték az Intézetet a Lovas út 66. számú ún. Novák-féle villába. Valószínűleg azért esett erre az épületre a választás, mert egy tornyos résszel rendelkezett. Ez valamivel megfelelőbb volt, de a rendeltetéshez képest igen szegényes és gyenge. Egyetlen jelentős lépés történt abban az időben, az, hogy 1888-ban megindulhatott a prognózis szolgálat. Ezt Trefort Ágost vallás- és közoktatásügyi miniszter engedélyezte az akkori igazgatónak, Kurländer Ignácnak felterjesztésére. Ezzel vette kezdetét hivatalosan hazánkban az időjelző szolgálat. 27 hazai és 27 külföldi állomás időjárási sürgönyei érkeztek szikratávírón, naponta egyszer. 1880-tól magánkezdeményezésként, állami támogatással Szentgyörgyi Weiss József orvos adott ki időjárásjelentéseket. A mezőgazdaság és a vízgazdálkodás szolgálatában A magyar meteorológia megalapításának nehéz és küzdelmes kezdeti évei után, a századforduló idején hatalmas fejlődés köszöntött be. A gyenge palánta óriási fává nőtt. Mindez annak volt köszönhető, hogy 1890. szeptember 21-én a király az Akadémia javaslatára Konkoly Thege Miklóst nevezi ki igazgatónak. Nem volt meteorológus — ő maga sem tartotta magát annak —, hanem csillagász, igazgatása alatt mégis óriási fejlődés következett. A három, majd 6 főből 29-re nőtt a létszám. 1892-ben a Lovas útról a Fő utca 5. számú házba (Magyar Államvasutak Nyugdíjintézetének bérháza) költöznek. Egy évvel később a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumtól rendeletileg a Földművelésügyi Minisztérium hatáskörébe utalták az Intézetet. Ez jelentős fejlődést hozott. A mezőgazdaság és vízgazdálkodás nem nélkülözhette a meteorológiai adatokat és szakvéleményeket. 1896-ban új szervezeti szabályzat lépett életbe, „A Magyar Királyi Országos Meteorológiai és Földmágnességi Intézet szervezeti szabályzata, melyet ő Császári és Apostoli Királyi felsége 1896. október hó 19-én Budapesten kelt legmagasabb elhatározásával jóváhagyni méltóztatott." Kereken 60 esztendővel ezelőtt, 1910-ben korszerű, kétemeletes „palotát" kapott a meteorológia a II. kerületben a Kis Rókus és Intézet utca (ma Kitaibel Pál utca) sarkán. Ez a város széle volt akkor. Az új épületben 1910. május i-én indul meg a munka; ez az otthona ma is a magyar meteorológiának. Mindez Konkoly Thege Miklós érdeme volt. Talán mondjuk még el, mint arra az időre jellemző eseményt, hogy amikor Konkoly Csáky Albin miniszterhez fordult segítségért és az a kérést visszautasította, a tudós így felelt: „Kegyelmes Uram, a tudományért én még Krisztus palástját is eladnám!" A századforduló körül bekövetkezett hatalmas arányú fejlődés nem tartott sokáig. Konkoly olyan hatalmas szellemi örökséget hagyott maga után, amelyet még megtartani is nehéz volt, nemhogy tovább folytatni. Fokozatos hanyatlás következett be. Mindezt betetőzte az I. világháború kitörése. A helyzet a há-1781-ben a budai vár csillagdájában indultak meg az első meteorológiai megfigyelések