Budapest, 1970. (8. évfolyam)

5. szám május - Mezei Gyula: A pedagógusok élet- és munkakörülményei

Ágazat Az 1968. évi bérmaradvány jutalmazásra fordítható része Ágazat ezer Ft a béralap %-a I. Gazdasági I 349 0,90 2. Szociális és egészségügyi 19 922 3,20 3-Kulturális 4312 0,77 4-Igazgatási 3 894 3>4<5 A pedagógusok keresetüket elsősorban a saját iskolájukban, illetve a dolgozók iskoláiban végzett túlmunka dijaival egészíthetik ki. Az utóbbi években ez a lehetőségük is fokozatosan csökkent, mert pl. a tanulólétszámnak az általános iskolákban bekövetkezett nagymérvű csökkenése idején munkaerőgazdálkodási okokból nem csökkent hasonló arányban a pedagóguslétszám, s a helyükön maradt pedagógusok vették át az addig igen magas túlórák egy részét, de azért is csökkent a túlmunka végzésének lehetősége, mert a dolgozók esti-levelező tagozatai önálló iskolákká alakultak át, s azokban önálló nevelőtestületek létesültek. A túlórák elosztása egyenetlen a pedagógusok különböző kategóriái között. Alig van túlórából származó jövedelme az óvónőknek, a tanítóknak; viszont jelentős túlterheléssel dolgoznak a matematika, a fizika és a kémia szakos tanárok. Munkaidő A pedagógusok nagy részének a heti 48 órás munkaidő csak egy meghatározott részét (az ún. kötelező óraszámot) kell kötötten a gyermekcsoportokban töltenie, egyéb feladatait (dolgozatjavítás, szertárak gondozása, felkészülés a foglalkozásokra, családlátogatás stb) már kötetlenül, az iskolában, vagy a lakásán végezheti. A pedagógusok heti kötelező óraszámát a felszabadulás utáni években, az akkori pedagógushiány következtében emelték fel a jelenlegi mértékre. Ez az óraszám megterhelően magas. A Kormány 2025/1968. VII. 28. számú határozatával a munkaidő fokozatos (1970-től) csökkentését már el is rendelte. A diákotthoni nevelők a jelenlegi rendelkezések szerint teljes munkaidejüket a gyermekek között töltik, vagyis kötelező foglalkozási idejük heti 48 óra. Ugyanez a nevelőotthoni nevelők esetében 36 óra, sőt ezt a gyermek- és ifjúságvédelem továbbfejlesztéséről szóló 2016/1969. V. 20. Korm. sz. határozat 1970 szeptemberétől heti 30 órára csökkenti. A kormányhatározat a diákotthoni pedagógusok foglalkozási idejének csökkentéséről nem rendelkezik. Hasonlóképpen nincs szó ebben a szakközépiskolai igazgatóhelyettesek kötelező óraszámának rendezéséről. Az az igazgatóhelyettes, aki heti 14 — 16 órában tanít, s ugyanennyi időt a szabályok értelmében tanításra való felkészülésre fordíthat, a fennmaradó 16 — 20 órában már nem nyújthat komoly segítséget az igazgatónak irányító, szervező, ellenőrző munkájában. A munkaidővel kapcsolatban sok probléma származik abból is, hogy a jogszabály egyrészt általánosságban, másrészt hiányosan jelöli meg azokat a feladatokat, amelyeket a pedagógusnak munkaidőben, a kötelező óraszámon felül kell ellátnia. Különösen az szorulna alaposabb meghatározásra, hogy apedagógus milyen nevelési feladatokat köteles ellátni a tanítási órákon kívül. Mindez a pedagógusok aránytalan megterheléséhez vezet. A lelkiismeretes, a politikailag öntudatosabb pedagógusok sokszor erejükön felül vállalnak munkát, mások pedig kivonják magukat minden olyan iskolai feladat alól, amelyekre — éppen a szabályozás hiányosságai miatt — jogilag nem kötelezhetők. A lakáshelyzet A pedagógusok lakáshelyzetéről rendelkezésünkre állnak annak a statisztikai felmérésnek adatai, amelyet a múlt év őszén a Művelődésügyi Minisztérium végeztetett az oktatási intézményekben. A felmérésben 15 984 pedagógus adatai szerepelnek: Megnevezés 1 1,5-2 2,5 és több összesen Megnevezés szobás lakásban lakik összesen Egyedül vagy másodmagával Harmad- vagy negyedmagával Ötöd- vagy többedmagával 1497 1213 112 1454 5504 1017 251 2330 1896 3202 9047 3025 2822 7975 4477 15 274 Nem rendelkezik lakással 710 pedagógus. Közülük 532-en albérletben, 163-án intézeti-szolgálati férőhelyen, 7-en iskolai helyiségben, 8-an pedig munkásszálláson laknak. A fenti kategóriák szerint azokat a pedagógusokat lehet nem megfelelő körülmények között lakónak tekinteni, akiknek nincs lakásuk (4,4%), továbbá azokat, akik zsúfoltan, vagyis harmad- és negyedmagukkal 1 szobás, s akik ötöd- és többedmagukkal 1 — 2 szobás lakásban laknak (14,7%), azaz a számbavett pedagógusok 19,1 %-át. Figyelembe kell venni azt az adatot is, amely szerint a lakással rendelkező pedagógusok 31,4 %-a családtagként lakik a lakásban. Ez a körülmény még olyan esetekben is növelheti a lakásproblémával küzdő családos pedagógusok számát, ha nem tartoznak a fent kiemelt, ún. „zsúfolt" kategóriákba. A felmérés a lakások állapotát nem vizsgálta, bár jónéhány pedagógus lakáshelyzete ebből a szempontból is megoldásra vár. A Pedagógusok Szakszervezete Budapesti Bizottságához az elmúlt évben benyújtott 578 lakáskérelem közül 62-ben elsősorban a lakás vizes, egészségtelen, szükségállapota szerepelt indokul. A pedagógusok lakáshelyzetének megítélésénél a fentieken kívül még azt is szükséges figyelembe venni, hogy esetükben a lakás egyszersmind az iskolai oktatómunkára való felkészülés munkahelye is, s emiatt a lakásügyi jogszabályok többletszobára való jogosultságukat is elismerik. Ilyen lehetőséggel azonban — a felmérés adatai szerint — a pedagógusok legfeljebb 30%-a rendelkezik. A fenti adatokból megállapítható tehát, hogy a fővárosi pedagógusoknak mintegy 20 —25%-a él kedvezőtlen lakáskörülmények között. Egy részük, elsősorban azok, akiknek házastársa viszonylag nagyobb jövedelemmel rendelkezik, saját erőből is megoldja lakásproblémáját. Segítségre szorul azonban mintegy 2500 pedagógus. A kerületi tanácsok végrehajtó bizottságai eddig is sokat tettek a pedagógusok lakáshelyzetének javításáért. Az utóbbi évek átlagában, a minőségi cseréket is figyelembe véve, kerületenként 5—6 pedagógus részére utaltak ki állami lakást, vagy tették lehetővé szövetkezeti lakás megvásárlását. Szabadidő, utazás, üdülés A pedagógusok szabad idejének — különösen nyári szünidei szabadságának — felhasználásában, a pedagógus hivatás természetéből folyóan, jelentős szerepe van az élmények, ismeretek gyarapításával járó utazásoknak: az országjárásnak, a külföldi tanulmányutaknak. Az utóbbiak az idegen nyelvek tanárai számára szakmai továbbképzésük szempontjából is nagyon fontosak. Az elmúlt évben a pedagógusok mintegy I7°í,-a járt külföldön. Számuk növelése — elsősorban a szocialista országba szervezett kedvezményes csoportos utazásokkal — a munkáltató tanácsoknak is érdeke. A Pedagógusok Szakszervezete — lehetőségeihez képest — igyekezett bővíteni a pedagógusok nyári üdültetését. így a szakszervezet évente a pedagógusok 10 —12%-át (ebből SZOT 6 — 7%) részesítheti szervezett üdültetésben. Alacsony a pedagógusok részvétele a gyógyüdültetésben, pedig erre különösen a mozgásszervi bántalmakban szenvedő pedagógusok részéről igen számottevő igény merül fel. A munkahely A pedagógusok munkahelyi körülményei nem kielégítőek. Az oktatásnevelés céljait szolgáló épületek több mint fele 60 évesnél idősebb. Az épületek igénybevétele több műszakban (váltakozó tanítás, felnőttoktatás) gyorsítja elavulásukat. A tanári szobák, szertárak, előadótermek, ifjúsági klubszobák felszerelése elhasználódott. Nincs előadóterem 150, tornaterem 57, külön úttörőhelyiség 177 iskolában. A szakközépiskolák egy részét volt általános iskolai épületekben kellett megszerveznünk, ezekben kevésbé vannak meg a műszaki adottságok a helyiségek középiskolai norma szerinti kialakításához és funkcionális elrendezéséhez. Korszerűtlen az iskolák fűtése, csupán 20%-ban van központi fűtés; 140 iskolában pedig még ma is vaskályhákkal fűtenek. Sok iskolában még a világítás sem kielégítő. Az általános iskolák és a napközi otthonok csoportjaiban már megszűnt a zsúfoltság. Viszont még mindig vannak magas osztálylétszámok a gimnáziumokban és a szakközépiskolákban. Az oktatási intézmények túlnyomó többségében nagyon hiányoznak a pedagógusok számára szükséges egészségügyi, higiéniai feltételek. Ez különösen ott okoz gondot, ahol a pedagógusok többsége nő. Legtöbb helyen nincs öltöző helyiségük. Szükséges lenne megteremteni számukra a zuhanyozás lehetőségét. Egészségügy; foglalkozási betegségek Egyes betegségek viszonylag gyakrabban támadják meg a pedagógusokat. Gyakoriak náluk a garat, a hangszalag, az idegrendszer, valamint a szív- és érrendszer megbetegedései. E betegségek kialakulása és a foglalkozás gyakorlása közötti összefüggés kimutatására, a megelőzésre vonatkozóan tudományos kutatás nem folyik. A vonatkozó jogszabályok e betegségek egyikét sem ismerik el pedagógus foglalkozási betegségnek. Gondot jelentett a pedagógus pályán a csökkent munkaképességűek rehabilitációja. Korábban az oktatási intézményekben nem volt olyan (pl. adminisztratív) munkakör, amely a kereset jelentős csökkenése nélkül alkalmas lett volna a csökkent munkaképességű pedagógusok foglalkoztatására. A nemrég szervezett iskolatitkári állások már inkább megfelelnek ennek a célnak, különösen, ha arra is módot találnak, hogy az iskolatitkárnak áthelyezett pedagógus bére megközelítően változatlanul maradjon. Előfordul, hogy idegrendszeri eredetű megbetegedések már kezdő pedagógusok között is jelentkeznek, s alkalmatlanokká válnak feladatuk ellátására. Szükséges lenne, hogy a kifejezetten pedagógus pályára felkészítő intézmények (tanárképző főiskolák, tanító- és óvónőképzők) csak alapos pályaalkalmassági vizsgán megfelelt jelölteket vegyenek fel. Az utóbbi években jelentős előrehaladás történt a pedagógusok védő-és munkaruhával történő ellátásában. Szükség van azonban további munkakörökben is ennek kiterjesztésére. Erre a helyi tanácsi és szakszervezeti szervek hatásköre ugyan megvan, de hiányoznak hozzá az «nyagi lehetőségek. 5