Budapest, 1970. (8. évfolyam)
5. szám május - A címlapon: A budavári déli Rondella Czeizing Lajos felvétele
A népesség növekedésének tényezői 2. sz. tábla Időszak A népesség számának tényleges növekedése, ill. fogyása (fő) Ebből Időszak A népesség számának tényleges növekedése, ill. fogyása (fő) a természetes szaporodás a bevándorlási különbözet Időszak A népesség számának tényleges növekedése, ill. fogyása (fő) aránya (%) 1901—1910 249 019 37,0 63,0 1911—1920 121 573 28,9 71,1 1921—1930 210 843 8,9 91,1 1931—1940 269 922 3,1 96,9 1941—1948 —122 475 1949—1959 214 290 39,6 60,4 1960—1969 134 916 —13,4 113,4 1949 és 1960 között a vándorlási nyereség a tényleges népesség-gyarapodásnak 60%-át adta. Ezzel szemben 1960—1966 között az elhalálozások száma már több mint 18 000-rel meghaladta az élveszületéseket, tehát 1960 óta — csupán a népszámláláskor jelenlevők alapján — 153 ezer vidékről a fővárosba költözöttel növekedett a lakosság száma. Az évenkénti átlagos népesség szaporulat 1949—1960 között 1,16 %-ot, 19 400 főt tett ki, 1960 óta pedig csak 0,75%-ot, 13 500 főt. A terhességmegszakítást korlátozó intézkedések hatályon kívül helyezése után ugyanis az élveszületések száma és aránya nagymértékben visszaesett. Amíg az ezer lakosra jutó élveszületések száma 1953-ban 21,2 fő volt, addig 1962-ben már csak 8,1. Ennek folyamányaként a természetes szaporodást 1959-től 1967-ig természetes fogyás váltotta fel, és az évszázad kezdete óta — a második világháború következményeként történő népességcsökkenéstől eltekintve — első ízben fordult elő, hogy a főváros népessége tíz éven át csak a bevándorlásokból gyarapodott. Bár a jelenlevő népességen belül az elmúlt évtized bevándorlásból eredő lakosság szaporulata — Budapest országon belüli magas népesedési arányát figyelembe véve — igen számottevő, mégis ebben az időszakban a vidékről Budapestre költözők száma az eimúlt évtized eleje óta jelentősen (több mint felével) csökkent. Ennek ellenére a bevándorlásból eredő népességtöbblet az utóbbi évtizedben nagyobb volt, mint a megelőzőben. Éves átlagban ugyanis 1949—1960 között 11 800 fővel, 1960— 1970 között pedig 15 300 lakossal növekedett bevándorlás folytán a főváros népessége. A felvándorlás ütemének az elmúlt évtized második felében történő csökkenése tette lehetővé, hogy Budapest népességkoncentrációja ne növekedjék lényegesen. A bevándorlás mérséklődésében viszonylag csekély a budapesti munkavállalási lehetőségek leszűkülésének a szerepe. Nagyobb mértékben járult ehhez a vidéki mezőgazdasági termelőszövetkezetek eredményesebb gazdálkodása, a vidéki ipartelepítés, és ezzel az ott is javuló kereseti lehetőségek. Ennek ellenére a vidékről Budapestre naponként munkába járók és a munkásszállásokon tartózkodó (többségében állandóan vidékre bejelentett személyek) magas száma jelzi, hogy a fővárosi munkahelyek — miként tíz évvel ezelőtt, hasonlóképpen jelenleg is — mintegy 13— 15%-kal meghaladják a Budapesten lakó keresők számát. Népesedéspolitikai szempontból kedvező, hogy elsősorban a gyermekgondozási segély bevezetésének hatására 1967-től Budapesten is emelkedett a születések száma. Azóta a természetes fogyást csekély mértékű természetes szaporodás váltotta fel. A természetes szaporodást alakító másik tényező: a halálozásoknak ezer lakosra jutó aránya az 1949 óta eltelt két évtizedben lényegében stagnált — 10,4 — 11,7 fő körül mozgott. E mutató nagyságát természetesen befolyásolja a lakosság korösszetétele: az össznépességen belül a csecsemő-és az idős korúak aránya. A halálozások arányszáma a csecsemőkorban és idős korban a legmagasabb. A 60 éven felüliek halálozási gyakorisága 101-szerese az 1—14 évesekének és 14-szer akkora, mint a 15—59 éveseké. Ha tehát a közegészségügyi állapotok javulása folytán az átlagos élettartam kitolódik, növekszik az összlakosságon belül az időskorúak aránya; ez bizonyos mértékig növeli a halálozási arányszámot is. Budapesten a 60 éves és idősebb korúak aránya, azaz a magasabb halandóságú népesség, az 1949. évi 11,4%-ról 1967-ig 17,5%-ra emelkedett. A társadalombiztosítás széles körű kiterjesztésével 1949 óta az ezer megfelelő lakosra jutó halálozások száma a 60 éves koron alul, valamennyi ötéves korcsoportban jelentős mértékben csökkent. Amíg 1950-ben minden ezer élveszületett közül 67 csecsemő egy éves korának elérése előtt meghalt, addig ez az arány 1969-ig 40,3 ezrelékre esett vissza. Az 1—4 és az 5—9 éves gyermekek halálozási aránya is immár 1/5-de, illetve 1/4-e az 1948—1949. évinek. A csökkenés mértéke a 29 évesekkel bezáróan minden ötéves korcsoportban meghaladta a 60%-ot, a 30—39 évesek korcsoportjában pedig a 36%-ot. v. A férfiak és a nők aránya Ez idő szerint a főváros jelenlevő népességére számítva, Budapesten 1000 férfira 1165 nő jut, vagyis 3-mal több, mint 1960-ban és lényegesen több, mint országosan. 1970. január 1-én a Budapesten jelenlevő férfiak száma 895,8 ezer, a nőké 1043,7 ezer volt. A fővárosban tehát 147,9 ezer nővel több él, mint férfi. A századforduló óta jelentősen emelkedett Budapesten a nők aránya. 1910 és 1920 között például a férfiak száma csak 5%kal, a nőké 17%-kal emelkedett, így 1920-ban — az első világháború után — a nők száma 80 000-rel haladta meg a férfiakét. A második világháború tovább növelte a nőtöbbletet, ez 1949-ben tetőzött. Akkor 1000 férfira 1186 nő jutott, azóta pedig lényegében azonos magas szinten maradt. A nők aránya a belső kerületekben Budapest átlagánál is magasabb. Legnagyobb az aránytalanság a következő kerületekben: 1000 férfira jutó nő VI. kerület 1272,3 V. kerület 1263,7 VII. kerület 1261,7 VIII. kerület 1234,1 I. kerület 1203,9 IX. kerület 1200,4 Kiegyenlítettebb a két nem aránya a XXI., a X., a XXII. és a XVII. kerületekben, ahol 1020, 1071 illetve 1088, 1088 nő jutott 1000 férfira. A városrészek fejlődése A főváros egyes kerületeiben a népességszám növekedés illetve csökkenés — a 3. számú tábla adataiból megállapíthatóan — különböző mértékű volt. A népességszám és a népsűrűség, valamint a lakások számának alakulása kerületenként 3. sz. cíbla A népesség száma (1000 főben) Az 1960—1970 Népsűrűség Az 1970. I. 1-i Kerület 1910. 1949 1960 1970 közötti népességszám növekedés, ifi. csökkenés (az 1 km*-re jutó lakosok száma 1970. népesség a lakott lakások dec. 31-én január 1-én I. 1-én az 1960. évi %-ában I. II. III. IV. V. VI. VII. VIII. IX. X. XI. XII. XIII. XIV. XV. XVI. XVII. XVIII. XIX. XX. XXI. XXII. 40,9 41,5 44.4 56,7 53,9 101,5 152,5 164,3 88,0 35,7 23.5 20.6 86,7 36,2 28,4 14.2 14,4 9,6 30.3 42.4 9,8 15,0 32,5 79.5 66,4 70,4 52.8 82.3 115.5 139,7 93.6 63.4 86,8 55.9 130.6 92,1 56.5 45.7 35.8 58,7 63,1 89,4 46.6 33,0 44.1 94,7 77.6 78.2 65,9 90,4 120,0 142.8 94.7 68.8 109,1 68.4 142,1 115,5 61,6 53.3 42.1 69.5 65.2 101.9 60,0 38,7 45.4 103.1 77,2 80,0 61,8 86,8 115.8 133,6 107,6 72.5 151.2 77.2 146.9 134,1 61,2 61,1 49,7 90,1 65.3 107.3 71,1 40,5 1.3 8.4 — 0,4 1,8 — 4,1 — 3,6 — 4,2 — 9,2 12,9 3.7 42,1 8.8 4,8 18,6 — 0,4 7,8 7,6 20,6 0,1 5,4 11.1 1,8 15 030 2 810 2 016 4 319 22 230 31 910 55 400 19 700 8 790 2190 4 650 2 779 9 650 7 540 2 270 1 818 802 2 856 7 300 2 020 2 723 1 183 102,9 108,9 94,8 102.3 93,8 96,0 96.5 93.6 113,6 105.4 138,6 112,9 103.4 116,1 99,4 114,6 118,1 129.6 100,2 105,3 118.5 104.7 118,6 124,5 108,2 109.4 105.8 102,8 102.9 100.5 126,8 116,8 152,7 131.7 113,1 128.8 107.6 125.4 131.7 141.0 106.5 115.1 127.0 117.1 Budapest összesen 1 110,5 1 590,3 1 804,6 1 939,5 134,9 3 691 107,5 117,7 2