Budapest, 1970. (8. évfolyam)

5. szám május - A címlapon: A budavári déli Rondella Czeizing Lajos felvétele

A népesség növekedésének tényezői 2. sz. tábla Időszak A népesség szá­mának tényleges növekedése, ill. fogyása (fő) Ebből Időszak A népesség szá­mának tényleges növekedése, ill. fogyása (fő) a termé­szetes sza­porodás a beván­dorlási kü­lönbözet Időszak A népesség szá­mának tényleges növekedése, ill. fogyása (fő) aránya (%) 1901—1910 249 019 37,0 63,0 1911—1920 121 573 28,9 71,1 1921—1930 210 843 8,9 91,1 1931—1940 269 922 3,1 96,9 1941—1948 —122 475 1949—1959 214 290 39,6 60,4 1960—1969 134 916 —13,4 113,4 1949 és 1960 között a vándorlási nyere­ség a tényleges népesség-gyarapodásnak 60%-át adta. Ezzel szemben 1960—1966 között az elhalálozások száma már több mint 18 000-rel meghaladta az élveszületé­seket, tehát 1960 óta — csupán a népszám­láláskor jelenlevők alapján — 153 ezer vi­dékről a fővárosba költözöttel növekedett a lakosság száma. Az évenkénti átlagos né­pesség szaporulat 1949—1960 között 1,16 %-ot, 19 400 főt tett ki, 1960 óta pedig csak 0,75%-ot, 13 500 főt. A terhesség­megszakítást korlátozó intézkedések ha­tályon kívül helyezése után ugyanis az élve­születések száma és aránya nagymértékben visszaesett. Amíg az ezer lakosra jutó élve­születések száma 1953-ban 21,2 fő volt, addig 1962-ben már csak 8,1. Ennek folya­mányaként a természetes szaporodást 1959-től 1967-ig természetes fogyás vál­totta fel, és az évszázad kezdete óta — a második világháború következményeként történő népességcsökkenéstől eltekintve — első ízben fordult elő, hogy a főváros né­pessége tíz éven át csak a bevándorlások­ból gyarapodott. Bár a jelenlevő népességen belül az el­múlt évtized bevándorlásból eredő lakos­ság szaporulata — Budapest országon be­lüli magas népesedési arányát figyelembe véve — igen számottevő, mégis ebben az időszakban a vidékről Budapestre költözők száma az eimúlt évtized eleje óta jelentősen (több mint felével) csökkent. Ennek elle­nére a bevándorlásból eredő népesség­többlet az utóbbi évtizedben nagyobb volt, mint a megelőzőben. Éves átlagban ugyanis 1949—1960 között 11 800 fővel, 1960— 1970 között pedig 15 300 lakossal növeke­dett bevándorlás folytán a főváros népes­sége. A felvándorlás ütemének az elmúlt év­tized második felében történő csökkenése tette lehetővé, hogy Budapest népesség­koncentrációja ne növekedjék lényegesen. A bevándorlás mérséklődésében viszony­lag csekély a budapesti munkavállalási le­hetőségek leszűkülésének a szerepe. Na­gyobb mértékben járult ehhez a vidéki mezőgazdasági termelőszövetkezetek ered­ményesebb gazdálkodása, a vidéki ipartele­pítés, és ezzel az ott is javuló kereseti lehe­tőségek. Ennek ellenére a vidékről Buda­pestre naponként munkába járók és a munkásszállásokon tartózkodó (többségé­ben állandóan vidékre bejelentett szemé­lyek) magas száma jelzi, hogy a fővárosi munkahelyek — miként tíz évvel ezelőtt, hasonlóképpen jelenleg is — mintegy 13— 15%-kal meghaladják a Budapesten lakó keresők számát. Népesedéspolitikai szempontból ked­vező, hogy elsősorban a gyermekgondozási segély bevezetésének hatására 1967-től Budapesten is emelkedett a születések száma. Azóta a természetes fogyást csekély mértékű természetes szaporodás váltotta fel. A természetes szaporodást alakító má­sik tényező: a halálozásoknak ezer lakosra jutó aránya az 1949 óta eltelt két évtized­ben lényegében stagnált — 10,4 — 11,7 fő körül mozgott. E mutató nagyságát termé­szetesen befolyásolja a lakosság korössze­tétele: az össznépességen belül a csecsemő-és az idős korúak aránya. A halálozások arányszáma a csecsemő­korban és idős korban a legmagasabb. A 60 éven felüliek halálozási gyakorisága 101-szerese az 1—14 évesekének és 14-szer akkora, mint a 15—59 éveseké. Ha tehát a közegészségügyi állapotok javulása foly­tán az átlagos élettartam kitolódik, növek­szik az összlakosságon belül az időskorúak aránya; ez bizonyos mértékig növeli a ha­lálozási arányszámot is. Budapesten a 60 éves és idősebb korúak aránya, azaz a ma­gasabb halandóságú népesség, az 1949. évi 11,4%-ról 1967-ig 17,5%-ra emelkedett. A társadalombiztosítás széles körű ki­terjesztésével 1949 óta az ezer megfelelő lakosra jutó halálozások száma a 60 éves koron alul, valamennyi ötéves korcsoport­ban jelentős mértékben csökkent. Amíg 1950-ben minden ezer élveszületett közül 67 csecsemő egy éves korának elérése előtt meghalt, addig ez az arány 1969-ig 40,3 ezrelékre esett vissza. Az 1—4 és az 5—9 éves gyermekek halálozási aránya is immár 1/5-de, illetve 1/4-e az 1948—1949. évinek. A csökkenés mértéke a 29 évesekkel bezáróan minden ötéves korcsoportban meghaladta a 60%-ot, a 30—39 évesek kor­csoportjában pedig a 36%-ot. v. A férfiak és a nők aránya Ez idő szerint a főváros jelenlevő népes­ségére számítva, Budapesten 1000 férfira 1165 nő jut, vagyis 3-mal több, mint 1960-ban és lényegesen több, mint országosan. 1970. január 1-én a Budapesten jelenlevő férfiak száma 895,8 ezer, a nőké 1043,7 ezer volt. A fővárosban tehát 147,9 ezer nővel több él, mint férfi. A századforduló óta jelentősen emelke­dett Budapesten a nők aránya. 1910 és 1920 között például a férfiak száma csak 5%­kal, a nőké 17%-kal emelkedett, így 1920-ban — az első világháború után — a nők száma 80 000-rel haladta meg a férfiakét. A második világháború tovább növelte a nő­többletet, ez 1949-ben tetőzött. Akkor 1000 férfira 1186 nő jutott, azóta pedig lényegé­ben azonos magas szinten maradt. A nők aránya a belső kerületekben Budapest átla­gánál is magasabb. Legnagyobb az aránytalanság a következő kerületekben: 1000 férfira jutó nő VI. kerület 1272,3 V. kerület 1263,7 VII. kerület 1261,7 VIII. kerület 1234,1 I. kerület 1203,9 IX. kerület 1200,4 Kiegyenlítettebb a két nem aránya a XXI., a X., a XXII. és a XVII. kerületekben, ahol 1020, 1071 illetve 1088, 1088 nő ju­tott 1000 férfira. A városrészek fejlődése A főváros egyes kerületeiben a népesség­szám növekedés illetve csökkenés — a 3. számú tábla adataiból megállapíthatóan — különböző mértékű volt. A népességszám és a népsűrűség, valamint a lakások számának alakulása kerületenként 3. sz. cíbla A népesség száma (1000 főben) Az 1960—1970 Népsűrűség Az 1970. I. 1-i Kerület 1910. 1949 1960 1970 közötti népesség­szám növekedés, ifi. csökkenés (az 1 km*-re jutó lakosok száma 1970. népesség a lakott lakások dec. 31-én január 1-én I. 1-én az 1960. évi %-ában I. II. III. IV. V. VI. VII. VIII. IX. X. XI. XII. XIII. XIV. XV. XVI. XVII. XVIII. XIX. XX. XXI. XXII. 40,9 41,5 44.4 56,7 53,9 101,5 152,5 164,3 88,0 35,7 23.5 20.6 86,7 36,2 28,4 14.2 14,4 9,6 30.3 42.4 9,8 15,0 32,5 79.5 66,4 70,4 52.8 82.3 115.5 139,7 93.6 63.4 86,8 55.9 130.6 92,1 56.5 45.7 35.8 58,7 63,1 89,4 46.6 33,0 44.1 94,7 77.6 78.2 65,9 90,4 120,0 142.8 94.7 68.8 109,1 68.4 142,1 115,5 61,6 53.3 42.1 69.5 65.2 101.9 60,0 38,7 45.4 103.1 77,2 80,0 61,8 86,8 115.8 133,6 107,6 72.5 151.2 77.2 146.9 134,1 61,2 61,1 49,7 90,1 65.3 107.3 71,1 40,5 1.3 8.4 — 0,4 1,8 — 4,1 — 3,6 — 4,2 — 9,2 12,9 3.7 42,1 8.8 4,8 18,6 — 0,4 7,8 7,6 20,6 0,1 5,4 11.1 1,8 15 030 2 810 2 016 4 319 22 230 31 910 55 400 19 700 8 790 2190 4 650 2 779 9 650 7 540 2 270 1 818 802 2 856 7 300 2 020 2 723 1 183 102,9 108,9 94,8 102.3 93,8 96,0 96.5 93.6 113,6 105.4 138,6 112,9 103.4 116,1 99,4 114,6 118,1 129.6 100,2 105,3 118.5 104.7 118,6 124,5 108,2 109.4 105.8 102,8 102.9 100.5 126,8 116,8 152,7 131.7 113,1 128.8 107.6 125.4 131.7 141.0 106.5 115.1 127.0 117.1 Budapest összesen 1 110,5 1 590,3 1 804,6 1 939,5 134,9 3 691 107,5 117,7 2

Next

/
Thumbnails
Contents