Budapest, 1970. (8. évfolyam)

5. szám május - A címlapon: A budavári déli Rondella Czeizing Lajos felvétele

D FŐVÁROS FOLYÓIRATA Főszerkesztő: MESTERHÁZI LAJOS Szerkesztő: KATONA ÉVA Képszerkesztő: SEBŐK MAGDA Megjelenik minden hónap elején Szerkesztőség: I., Országház u. 20. Telefon: 351-918 Szerkesztőségi fogadóórák: Hétfő 10—13 óráig VII., Lenin körút S. I. em. Telefon: 223-896 Szerda 16—18 óráig I., Országház u. 20. Kiadja: A HÍRLAPKIADÓ VÁLLALAT VIII., Blaha Lujza tér 3. Telefon: 343-100 Felelős kiadó: CSOLLÁNY FERENC Terjeszti: a Magyar Posta Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Posta Központi Hírlap Irodánál (Budapest, V., József nádor tér 1 sz.) Előfizetési díj: negyedévre 30,— Ft félévre 60, — Ft egy évre . .. 120,— Ft 70.0773 Athenaeum Nyomda, Budapest íves mélynyomás Felelős vezető. SOPRONI BÉLA Index: 25 151 A TARTALOMBÓL Mezei Gyula: A pedagógusok élet- és munkakörülményei 4 Sulyok Katalin: Az Orvostudományi Egyetem 7 Siklós László: Egy új iskolatípus: a Műszaki Főiskola 10 Ják Sándor: Az Országgyűlési Könyvtár 16 FÓRUM dr. Nemes Tibor: A textiltisztítás helyzete és fejlesztése 26 Stier Miklós: A baloldali szociáldemokrata ellenzék a 20-as évek elején 32 VÁROS AZ IDŐBEN XI. Zolnay László: Buda térsége a IX —X. században 35 Csűr ka István: Állatkerti jegyzet 48 A címlapon: A budavári déli Rondella Czeizing Lajos felvétele Balra: Tokaji András felvétele A hátsó borítón: Kondor Béla: Darázskirály (Szelényi Károly reprodukciója) VIII. ÉVFOLYAM 5. SZAM 1970 MÁJ U S Szerkesztő bizottság: BARCS SÁNDOR, az MTI elnöke; BARACZKA ISTVÁN, a Fővárosi Levéltár nyugalmazott igazgatója; BUZA BARNA szobrászművész; FEKETE GYULA író; GARAI GÁBOR költő; GRANASZTÓI PÁL építész; HANTOS JÁNOS, a Fővárosi Tanács V. B. elnökhelyettese; PEJÁK EMIL, a Budapesti Pártbizottság osztályvezetője; RÉVÉSZ FERENC, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár igazgatója; SZILÁGYI LAJOS építésügyi és városfejlesztési miniszterhelyettes; TARJÁNYI SÁNDOR, a Budapesti Történeti Múzeum igazgatója Bertalan János—dr. Rédl Károly A főváros népességfejlődése Ha az év elején végrehajtott népszámlálás előzetes adatait összehasonlítjuk a korábbi népszámlálások eredményeivel, képet kapunk a fővárosi népesség számában és területi elhelyezkedésében bekövetkezett változásokról. Hányan élnek Budapesten? Budapest népessége 1970. január 1-én 1 939 522 fő volt. Az ország összlaKosságának 18,8%-a (1960-ban 18%-a) összpontosult a fővárosban. Az utóbbi évtizedben Budapesten kereken 135 000-rel (országosan 353 000-rel) növekedett az összeíráskor jelenlevők (állandó vagy ideiglenes bejelentővel, illetve bejelentés nélkül a fővárosban tartózkodók) száma. A fővárosba bejelentett lakók száma ennél több: 1 882 000-en élnek Budapesten állandó bejelentővel, további 135 ezren pedig ideiglenes bejelentővel. A jelenlevő lakosság száma az 1960. évi népszámlálás óta eltelt tíz év alatt 134 916 fővel, 7,5%-kal nőtt. 100 évvel ezelőtt — 1869. december 31-én, az első hivatalos magyar népszámlálás időpontjában — a főváros mai területén 302 086 lakos élt, tehát egy évszázad óta a főváros lakossága közel hat- és félszeresére emelkedett. A népességszám 1869 és 1970 közötti változását az 1. számú táblázat adataival szemléltetjük. A népesség növekedésének üteme — a második világháborút követő lakosságcsökkenést figyelmen kívül hagyva — a korábbi évtizedekben lényegesen nagyobb volt, mint az elmúlt tíz évben. A budapesti népesség száma 1869-től 1920-ig — az évszázad első felében — négyszeresére nőtt, az utóbbi ötven évben pedig további 57 %-kal emelkedett. Budapest népességszámának alakulása 1. sz. cibla A népesség száma Időpont szám szerint az 1869. évi az előző (fS) népszámlálás %-ában 1869. XII. 31. 302 086 1880. XII. 31. 402 706 133,3 133,3 1890. XII. 31. 560 079 185,4 139,1 1900. XII. 31. 861 434 285,2 153,8 1910. XII. 31. 1 110 453 367,6 128,9 1920. XII. 31. 1 232 026 407,8 110,9 1930. XII. 31. 1 442 869 477,6 117,1 1941. I. 31. 1 712 791 567,0 118,7 1949. I. 1. 1 590 316 526,4 92,8 1960. I. 1. 1 804 606 597,4 113,5 1970. I. 1. 1 939 522 642,0 107,5 Az 1960—1970 közötti évtized népességgyarapodása alig kétharmada az 1949— 1960 közöttinek, azonban így is mintegy kétszerese az országos átlagnak. A népesség évenkénti növekedése azonban nem volt egyenletes. A lakosság száma 1960-ban emelkedett a legnagyobb és 1964-ben a legkisebb mértékben. A népességszám növekedés csaknem kizárólag bevándorlásokból adódott. A vándorlási többlet a főváros népességének gyarapodásában mindig elsődleges szerepet játszott. A századforduló óta a bevándorlási különbözet egyre nagyobb jelentőségűvé vált a népesség számának alakulásában. Ennek nagysága befolyásolta ugyanis legjobban a népesség növekedésének ütemét, mert a természetes szaporodás — az élveszületések és a halálozások különbsége — egyes időszakoktól eltekintve, igen alacsony szinten mozgott. 7