Budapest, 1970. (8. évfolyam)

4. szám április - Zolnay László: Nagy-Budapest tája a koraiközépkorban

Város az időben X Zolnay László Nagy-Budapest tája a korai középkorban Ha a korai századok nagy-budapesti táját idézzük fel, érdeklődésünk két kérdés köré csoportosul. Milyen volt ez a táj a középkor kezdetén? a honfoglalás korában? — ez az első kérdés. A második: miféle szerzet voltak honfoglaló őseink? Mivel most olvasó és író hoszszabb középkori körutazásra indul, nézzük meg legelőbb a mai Budapest honfoglaláskori, középkori térképét, helyrajzát. Tanulmánysorozatunk egyes dolgozatai bőségesen elénk tárták, tájunk hányszor cserélt gazdát! Most, mielőtt a középkori helytörténetnek nekiindulnánk, szenteljünk pár gondolatot a tájnak, a táj természetadta kincseinek. Erdőknek-mezőknek miféle vadvilága csalta vadálló leseinkre a vadászt? Vizeinknek miféle hala kecsegtette zsákmánnyal az ide telepedő embert? Voltak-e Budapest területének rejtett, vagy kiaknázott ásványi kincsei ? Hogyan illeszkedett bele ez a térség a hajdani Európa kereskedelmi, közlekedési és kulturális rendszereibe? Mit örökölt ez a — vagy félszáz ezer esztendeje emberkéz formálta-táj a korábban itt tanyázott törzsektől, itt élt népektől? Miképpen formálta tovább a táj arculatát a magyar nép ? Hiszen a rómaiakat s az avarokat követve immáron a magyarság birtokolja leghosszabb ideje ezt e Duna menti tájat. Földek, vizek, hegyek, termé-A magyarok bejövetele (Képes Krónika), Molnár János reprodukciója