Budapest, 1970. (8. évfolyam)
4. szám április - Gyárfás Endre: A csepeli munkásotthon
Az eltűnő enteriőr A szakembereket világszerte foglalkoztatja a tudományos-technikai forradalom hatása az ember életmódjára és mesterséges környezetére. A különféle elgondolásokban ma még sok minden képtelenségnek tűnik. Máskor úgy tetszik: a nagy újítók mintha olykor megfeledkeznének az ember esztétikai igényeiről s otthonteremtő hajlamáról. Meglehet, tévedünk: képzeletünk marad el a technikai fejlődés iramától. A téma érdekessége miatt közöljük az alábbiakban I. Lucskova és A. Szikacsev összefoglaló cikkét, melyet a két szerző a Nauka i Zsizny című szovjet lapban közölt. A lakberendezési tárgyak kényelmessé teszik ugyan az emberek életét, azonban a lakterület jelentős részét elfoglalják. Bűvös kör jön létre: a tárgyak egyrészt szolgálják az embert, másrészt kiszorítják saját házából. Hogyan lehet feloldani ezt az ellentmondást ? A terület növelése nélkül legegyszerűbben úgy lehet tágasabbá tenni a lakást, ha a bútor és a berendezés különböző darabjait nagyobb egységekben kapcsolják össze. A legjellemzőbb példa erre a konyhaberendezés: itt már szinte szabállyá vált, hogy a tűzhely, az asztal, a mosogató és a többi berendezési tárgy egy blokkot alkot. A lakószobákban is széles körben alkalmazzák a bútorok tömörítését. A szorosan egymás mellé állított szekrények kevesebb helyet foglalnak el a szobában, mint a külön-külön állított bútordarabok. Még ésszerűbben lehet kihasználni a lakóteret, ha több berendezési tárgyat eggyel cserélünk fel, vagyis ha több célra alkalmas bútorokat használunk. A tárgyak figyelmes tanulmányozása során néha az derül ki, hogy szükségesek, máskor pedig, hogy alig használja őket az ember, pedig a lakóterület egy részét állandóan elfoglalják. Sok mai lakásban például még mindig találkozhatunk székekkel szigorú rendben körberakott, nagy ebédlőasztallal. Pedig a legtöbb család ma már szívesen étkezik a konyhában, főleg akkor, ha a családtagok különböző időpontban térnek haza a munkából. A szobában az ebédlőasztalt' csak akkor használják, ha vendégek jönnek. Ezért ésszerűbb megoldást jelentenek az olyan asztalok, amelyeknek a magasságát változtatni lehet, vagy az olyan dohányzóasztalok, amelyeket szükség esetén ebédlőasztallá lehet átalakítani. Vagy egy másik példa: a díványt és az ágyat kiszorította a heverő, vagy a rekamié. A mai lakásokban kevesebb a berendezési tárgy, de ami van, az összetettebb. Miniatürizálás A miniatürizálás komoly segítséget nyújt az embernek a lakóterület „felszabadításáért" folytatott küzdelmében. A legszembetűnőbb példa erre a rádiókészülék. A nagy, nehézkes, lámpás rádiókészülék miniatűr tranzisztoros rádióvá alakult át. Amikor pedig felfedezték, hogy i négyzetcentiméternél kisebb sziliciumlemezke 900 tranzisztort pótolhat, megnyílt a lehetőség, hogy tovább miniatürizálják a rádiókészüléket. Sajnos, nem lehet minden lakberendezési tárgyat miniatürizálni. A bútorok nagy részének méretei szorosan összefüggnek az ember testméreteivel, tehát ezeket csak a kényelem rovására lehet kisebbíteni. Ilyen esetekben egy másik módszert hívunk segítségül: a változó méretű, vagyis az olyan berendezési tárgyak alkalmazását, amelyeknek használat közben normális a nagyságuk, használaton kívül viszont kisebbíthetők. Az ilyen változó méretű berendezési tárgyakhoz tartoznak a szétszedhető asztalok, székek, fekvőbútorok. De sokkal nagyobb lehetőségeket nyit meg a felfújható bútorok alkalmazása, amelyek a használaton kívül gyakorlatilag nem foglalnak helyet. A pneumatikus bútor első mintapéldányai már megjelentek a kiállításokon és néhány cég a közeljövőben ilyen bútort is szállít az üzletekbe. Francia építészek egy csoportja 1968 tavaszán a párizsi pneumatika-kiállítás számára elkészítette a felfújható ház — a Diodon — tervét (a pneumatikus házat egy halról nevezték el, amely felfújja magát, amikor kiemelik a vízből). A tervezők azt javasolták, hogy mindent felfújhatóvá kell tenni, — a térhatároló elemektől a bútorokig és a fürdőszoba-berendezésig. Anélkül, hogy a terv konkrét részleteibe bocsátkoznánk (hiszen nyilvánvaló, hogy csak azt kell felfújhatóvá tenni, aminél nem lehet jobb megoldást alkalmazni), meg kell jegyeznünk, hogy a pneumatika széleskörű alkalmazása a lakásban roppant távlatokat nyit. A berendezés miniatürizálása és a változó méretű berendezési tárgyak használata lehetővé teszi tehát, hogy a lakás belső terét időnkint szinte üressé tegyük. Az enteriőr eltűnik, s egyszerűen a térnek a külvilágtól elszigetelt részévé válik. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a bútor és a többi berendezési tárgy ilyen „eltűnése" minden esetben szükséges és elkerülhetetlen, s hogy ez az enteriőr jövendő fejlődésének egyedül lehetséges útja. Az elv azonban komoly figyelmet érdemel, mivel a lakóterület szabaddá tétele nagy lehetőségeket tár fel az ember mesterséges környezetének megszervezésében. Az a legvalószínűbb, hogy az „abszulút üres" enteriőr és a „zsúfolt" enteriőr egy ideig párhuzamosan fog egymás mellett létezni, és az ember attól függően választhat közülük, hogy az adott időszakban melyikre van szüksége. ,Lakásgubó" A bútorok és berendezési tárgyak jellegének változásában egy másik tendencia is megfigyelhető. Ennek a tendenciának az a lényege, hogy a berendezés kezd egybeolvadni a lakás falaival. A beépített szekrények közismertek. De más bútorokat is be lehet építeni: a fekvőhelyeket, a felhajtható asztalt, sőt egyéb használati tárgyakat: a rádiót, a tv-t, a lemezjátszót is. De azért is nagyon nehéz gépiesen egyesíteni a meglevő berendezést a falakkal, mert ezek a tárgyak sokszor eléggé terjedelmesek. A miniatürizált berendezést könnyebb beépíteni. Amikor pedig majd minden tárgy mérete és súlya jóval kisebb lesz a mai átlagnál, akkor lehetővé válik, hogy ne a falakba, hanem az ember ruházatába építsék be ezeket. Nézzük például az órát, ami már régóta nem bútor, hanem az öltözék egy része. Hasonlóan fejlődik a rádió is, sőt valószínűleg ugyanez a sors vár a tv-re és a telefonra is, amely előbb rádiótelefonná, majd rádió-videofonnná alakul át. A berendezés s a ruházat egybeolvadásának másik példája a bányászsisak, amelyben a lámpa és a fémsisak egységes egészet alkot. A különböző munkaruhák — főleg a kozmikus szkafander — tanulmányozása sok hasznos ötlettel segíthetné elő a ruházat és néhány berendezési tárgy egygyéválását. Közismert, hogy a lakás egyidejűleg közlekedési eszköz is lehet. Más szavakkal, — az autó lakássá alakul át. A „Bell Aeresistems" amerikai részvénytársaság 1961-ben kipróbált egy légiközlekedési eszközt, amelyet hátizsák formájában az ember ruhájához kapcsoltak. A közlekedési eszközök miniatürizálása tehát azt is lehetővé teszi, hogy egyesítsék őket a ruházattal. Ez a mini-helikopter azonban semmiképpen sem tarthat igényt arra, hogy minden közlekedési eszközt teljes mértékben pótoljon. A repüléstechnika szakemberei szerint a jövőben az utasszállító repülőgépek méretei mind nagyobbak lesznek és egyszerre ezer, vagy talán ennél is több utast fedélzetükre vehetnek. A miniatűr „hordozható" helikopternek más a szerepe: rövid távolságokra használható és viszonylag kis sebességű közlekedési eszköz. Ilyen szempontból a miniatürizált közlekedési eszközök valószínűleg 35