Budapest, 1970. (8. évfolyam)

1. szám január - Halász Zoltán: A matematika tudósai

Halász Zoltán A matematika tudósai Megvallom, némi szorongással léptem át a Matematikai Kutató Intézet Reáltanoda utcai székházának küszöbét. A „két kultúra" közismert problémája — a humán érdeklődésű ember nehézkes eligazodása a természettudományok terén — a matematikában még bonyolultabbnak tűnik, mint egyéb tudományágak vonatkozásában. Egy biológus, vagy akár egy kozmológus, ha hajlandó „leszállni" az átlagember színvonalára, nagyjából megmagyarázhatja kutatásainak, munkájának lényegét. Nem így a matematikus. A nehézségek itt már a kutatási témák elnevezésével kezdődnek. . . Mégis, néhány beszélgetés során kiderült, hogy a valóság, ha közelebbről szemléljük, egészen más, mint a távolból alkotott elképzelés. A matematikai kutatás ma már oly sok ponton érintkezik mindennapi életünk valóságával, a matematikusok munkája oly szervesen illeszkedik bele a közös céljainkat szolgáló szellemi erőfeszítések együttesébe, hogy mégiscsak létezik közös nyelv matematikus és nem-matematikus között. A 29 éves professzor és 9 munkatársa ... 1950-ben Rényi Alfrédot, az akkor alig 29 esztendős matematika professzort bízták meg azzal, hogy 9 munkatárssal hozza létre a Magyar Tudományos Akadémia Alkalmazott Matematikai Intézetet. Akkor még a matematikával szembeni közhangulat egészen más volt, mint napjainkban: nem csak a humán-érdeklődésű emberek tekintették teljességgel elvont tudománynak a matematikát, hanem nagyon sokan olyanok is, akiknek munkájához a matematika hathatós segítséget nyújthatott volna. Éppen ezért az Intézet maroknyi tudós-gárdája mindenekelőtt azt tűzte ki céljául, hogy mindenki előtt világossá tegye: nincs a tudománynak, a termelésnek, a mindennapi életnek olyan területe, ahol ne lehetne a matematika eredményeit hasznosítani. A matematika tudományának hazánkban igen jelentős hagyományai vannak. Az Intézet alapításának időpontjában még élt városunkban a nagyszerű öreg tudós, Fejér Lipót, aki neves matematikusok egész nemzedékét nevelte fel egy hosszú élet munkássága során. Élt és működött még Riesz Frigyes, a funkcionálanalízis világhírű művelője, — hogy csak e két, időközben eltávozott tudós nevét ragadjam ki a legnevesebbek közül. Az új intézet tehát kellő tudományos bázisra támaszkodva kezdhette meg munkáját. A módszer, amelyet Rényi professzor és munkatársai a közfelfogás átformálására alkalmaztak, kitűnő elképzelésen alapult. Mivel arra nem gondolhattak, hogy az Intézet — korlátozott létszámával és lehetőségeivel — a térmészét- és társadalomtudományok minden ágában, az ipari és mezőgazdasági termelés különféle területein, a közlekedésben stb. maga alkalmazza a matematikát mindazon problémákra, amelyekben erre lehetőség kínálkozik; elhatározták, hogy egyes konkrét feladatok megoldásával ébresztik fel a különféle területek szakembereinek érdeklődését a matematika iránt. Tehát egyidejűleg voltak figyelemmel munkájuk konkrét hasznára és „propagandisztikus" jelentőségére is. Lássunk erre egy példát. Különféle termékek statisztikai minőségellenőrzését — e modern és sok előnnyel járó eljárást — néhány budapesti üzemben az Intézet vezette be. Természetesen, arról szó sem lehetett, hogy az ország többszáz üzemében az Intézet tudósai segítsenek alkalmazni ezt a hazánkban új módszert. Viszont az a néhány üzem, ahol a statisztikai minőségellenőrzés sikerrel megvalósult, modellként szolgálhatott a többi számára is. Az ott szerzett tapasztalatokat, a szakirodalmat az érdeklődők rendelkezésére bocsátották, szükség esetén készséggel közreműködtek a szabványok kidolgozásában. Ugyanilyen célkitűzéssel foglalkozott az Intézet egyes üzemek energiafogyasztásával, gépparkjuk optimális kihasználásával stb. A közvélemény átformálásában kétségtelenül része van a világtendenciának is. Az utóbbi évtized során a computer szinte „mitikus" fogalommá vált a köztudatban, s számos nyugati vállalat olyankor is „bedobja" a computert hirdetéseinek szövegébe, amikor a számítógépnek édes-kevés köze van termékeinek előállításához. De tény, hogy hazai szakköreink az Intézet úttörő munkássága nyomán figyeltek fel a matematikai módszerekre a tudomány és termelés számos területén. Más kérdés, hogy a kialakult új helyzet minden tekintetben kielégítőnek mondható-e. Az egyik nehézség (s itt most Hajós György professzor egyik dolgozatából idézek) abból adódik, hogy az Intézethez forduló megbízók sok esetben lényegesen rövidebbnek gondolják azt az időt, amely az általuk felvetett kérdés megoldásához kell, mint amennyi ahhoz ténylegesen szükséges. Némelyek azt képzelik, hogy az Intézetben a kész „receptek" és megoldások gyűjteménye található, s a matematikus dolga csupán annyi, hogy azokat a megfelelő esetre alkalmazza. Ám azok a problémák, amelyekkel az Intézethez fordulnak, többnyire nem sablonos kérdések, így megoldásuk olykor hosszú időt vesz igénybe. Előfordul az is, hogy a problémájával jelentkező vállalat, intézmény szakemberei és az Intézet matematikusai között nehezen alakul ki mindkettőjük számára érthető dialógus; sok időt, erőfeszítést igényel a megoldandó feladat meghatározása. Az ilyesféle gondok csak akkor fognak enyhülni, megoldódni, ha a vállalatoknál és intézményeknél a jelenleginél jóval több helyen dolgozik majd matematikus. De ez még meglehetősen sok időbe telik. A kutatások Az 1950-ben nevében az „Alkalmazott" jelzővel alapított intézet 1955-ben a Magyar Tudományos Akadémia Matematikai Kutató Intézetévé alakult át. Státuszában 61 tudományos kutató dolgozik. Köztük 3 akadémikus (Rényi Alfréd professzor, aki ma is az Intézet igazgatója, Alexits György és Rédei László), míg a geometria kiváló művelője, Fejes Tóth László az Akadémia levelező tagjai közé tartozik. A többi tudományos munkatárs közül 6 a tudományok doktora, 22 kandidátus. Hét tudós kapott Kossuth-díjat, ületve Állami-díjat; 1 tudós szovjet Állami-díjas. Olyan nemzetközi hírű és tekintélyű tudósok működnek közre az Intézet munkájában külső munkatársként, mint Erdős Pál, aki a világ oly sok egyetemén ad elő, Amerikától Ausztráliáig (beleértve persze a budapestit is), hogy valaki egyszer arra a kérdésre: „melyik egyetem professzora voltaképpen Erdős Pál?" így felelt: „a világegyetemé". A tudós gárda tagja külső munkatársként Túrán Pál akadémikus — és a matematika különféle fejezeteinek sok más kiváló művelője. Az Intézet tudósai közül sokan vesznek részt aktívan az új matematikusnemzedék nevelésében is. Mintegy húszan a budapesti 14