Budapest, 1970. (8. évfolyam)

1. szám január - Osgyáni Csaba: Posta-gondok

tal közül 151 lát el felvételi szolgálatot. Ezek területileg eléggé szétszórtan helyezkednek el a főváros különböző kerületeiben; egy-egy hivatal átlagosan tizenkétezer lakos postakül­deményeit veszi át. Ez a szám persze csak papíron igaz. Számos felmérés igazolta, hogy egy-egy postahivatal forgalmát az határozza meg, hogy milyen közlekedési gócban talál­ható, s nem az, hogy a körzetében hányan laknak. A kelenföldi lakótelepen levő posta­fiók például igen gyér forgalmat bonyolít. A 137-es hivatalt pedig egy mellékutcából két házzal kijjebb költöztették, a Szent István körútra, s azóta az ott dolgozók alig bírják energiával. Az emberek munkába menet, munkából jövet, bevásárlás, séta közben; rövidebben: egyéb teendőik végzése közben adják fel a leveleket, csekkeket. A leveleket, ha bélye­get már ragasztottak rá, útközben valamelyik postaládába is bedobhatják: a fővárosban 1160 géprendszerű és 322 kulcsos levélszek­. rény található. Az 1953. évihez képest 95 százalékkal több ajánlott levelet, 78 százalékkal több csekket, 64 százalékkal több utalványt és 31 százalék­kal több csomagot adtak fel az elmúlt évben a fővárosban. Azóta rendezték a bérmentesí­tési díjakat, ennek eredményeként az itt fel­adott ajánlott és express levelek, táviratok és légipostai küldemények száma nem egészen a négyötödére csökkent. A postának jelenleg még ez is nagy megterhelés. A postaalkalmazottak munkáját a felvevő hivatalokban 169 naplózó, pénzszámoló, bér­mentesítő és összeadó gép könnyíti, az elő­csarnokokban pedig 535 árusító automata áll rendelkezésre. Ami még akkor sem sok, ha valamennyi kifogástalanul működne is. A főváros 152 hivatalában felvett és az ut­cai levélszekrényekből egybegyűjtött levele­ket a Keleti és a Nyugati pályaudvaron talál­ható 72. sz., illetve 62. számú postahivatalba szállítják. Itt válogatják külön a különböző vidékekre szállítandó küldeményeket, — kö­rülbelül ugyanazokkal a módszerekkel és technikai segítséggel, mint a századfordulón. A segítő eszközök: kézikocsi, lift, szállítósza­lag, spirálcsúszda. Korszerűek a kötegelőgé­pek, amelyek a levelek bélyegzését és köte­gekbe rendezését végzik — kapacitásuk vi­szont véges. Ennél is szerényebbek a csomagtovábbítás technikai lehetőségei. Ennek a munkának a zömét a Bp. 78 sz. Postahivatal végzi, egy hat irányba futó szállítószalaggal ellátott gép segítségével. Maga a gép is korszerűtlen már, kapacitása pedig csupán a forgalom töredé­kének ellátására elég. Egy automatizált, 84 irányba osztó gép terveit elkészítették már, de egy-két éven belül — építési nehézségek miatt — nem tudják üzembe állítani. IV. Deicző Gábort a szolgáltatásokról kérdem. — Annyi féle, hogy szinte lehetetlen felso­rolni — válaszolja. — Levelek, csomagok, könyvelt küldemények, táviratok, hírlapkéz­besítés, nyugdíjkézbesítés, távbeszélő, rádió, televízió díjak beszedése, totó-lottó, fiókbérlő szolgálat. . . és még sokáig sorolhatnám. Rá­adásul különféle társadalmi hatásokra válto­zik egy-egy szolgáltatásunk jellege is. Ma már ritkábban küldenek külföldről használt ruhát, noha egy időben Dunát lehetett volna rekeszteni velük. A javuló fővárosi közellátás véget vetett a burgonya és zöldségdömping­nek, ma már nem emelkednek demizsonhegyek sem, szállításra várva. Szóval ezek szeizmog­ráfként jeleznek sokmindent, ami — elsősor­ban— az emberek egzisztenciális biztonság­érzetére utal. V. A felvétel zömét a forgalmi gócban fekvő postahivatal látja el. A kézbesítés viszont an­nál gyorsabb, megbízhatóbb, minél több, a körzetének centrumában levő hivatalból in­duló postás végzi ezt a feladatot. Régebben a főváros valamennyi pontjára a 70. számú hi­vatalból szállították a csomagokat. Ha a cím­zett nem volt otthon, cédulát kapott, hogy csomagját a 70-esben, vagyis a Keleti pálya­udvaron veheti át. Manapság egyre kevesebben tartózkodnak otthon egész nap, s ez a kézbesítők dolgát is megnehezíti. A József Attila lakótelepen egy éve kezdték el a következő kísérletet: meg­bíztak egy ott lakó nyugdíjast, akinek a pos­tás átadja azoknak a leveleit, táviratait, akiket nem talált a lakásukon. Ez a kisegítő alkalma­zott különösebb fáradság nélkül többször is megkísérelheti a küldeményt rendeltetési he­lyére juttatni. A kézbesítőszolgálatot jelenleg 25 hivatal látja el a fővárosban. A lakosság szaporodása, az új lakások miatt viszont nem elég e hiva­talok teljesítőképességén javítani; a negyedik és ötödik ötéves terv időszakában nyolc új kézbesítőhivatalt kell építeni, az I—II. és XII.; a X., a XIII., a XV., XVI., XVII. és XVIII. kerületben. A kézbesítést a fővárosban 1015 alkalma­zott végzi. Hogy a közel 580 ezer lakáshoz eljussanak, 63 ezer emeletet kell megmász­niok. Egy postás átlagosan 586 lakásba hord­ja a küldeményeket. 1968-ban 88,2 millió le­velet kézbesítettek, 8,6 millió postautalványt fizettek ki, 2,4 millió rádió és 4,5 millió tele­vízió előfizetési díjat szedtek be. Ahol lehet­séges, a kapu alatti levélszekrénybe dobják a küldeményt. A fővárosban már 110784 ilyen levélszekrényt szereltek fel. Budapest lakossága különös rekordot ért el: az újságok közel fele előfizetés útján fogy el. Ez persze sokkal több munkát és sokkal több gondot jelent a hírlapkézbesítőknek. 1206-án vannak, a legtöbbjük nő, aki a haj­nali órákban kezdi és korareggelre fejezi be munkáját. Azaz: ilyenkor rendszerint az ott­honi teendőkre kerül a sor. . . Az újságok egyre terjedelmesebbek, tehát egyre súlyo­sabbak ; a pesti ember pedig nem tud ellen­állni a csábításnak, s egyre több újságot járat. A hírlapkézbesítő a hajnali órákban, sokszor rosszul kivilágított lépcsőházban, a hátán jó­kora batyuval rója az utat. Emiatt sokan mun­kahelyet változtatnak. Az új alkalmazottnak idő kell, amíg biztosan kiismeri magát, addig bizony többször is elcseréli a lapokat. A Bu­dapesti Postaigazgatóság vezetői erőfeszíté­seket tesznek azért, hogy a hírlapokat a laká­sokba juttassák. A fejlesztési osztályon Oláh Ferenc viszont azt mondja, hamarosan csak a kapu alatti levélszekrényekbe tudják majd bedobni az újságokat. VI. A Budapesti Postaigazgatóságon 7712 em­ber dolgozik, közülük 1330 a vidéki. 1967-ben 93-mal, 1968-ban 257-tel, 1969-ben pe­dig már 306-tal kisebb volt ez a létszám, mint amekkorára szükség lett volna. A mun­kát viszont el kell végezniök, ha kevesebben vannak is. A kézbesítőket mindinkább meg­viseli a nehéz, fáradságos munka. Gyakoriak a szív- és a lábmegbetegedések. A nők arány­száma az utóbbi nyolc évben 31,7-ről 40,6 %-ra emelkedett. Olyan munkakörökben is, ahol férfi erőre lenne szükség. A kedve­zőtlen, rendszertelen szolgálat és az ehhez képest szerény fizetés nem marasztalja az idősebbeket. A fiatalokat még kevésbé. A hivatalok többsége a régi épületekben székel. Itt egyre inkább összezsúfolódnak. Nemrégiben adták át az Üllői úton a Bp. 1 oo-as hivatalt, ahova 150 dolgozót a 70-esből helyeztek át. Itt szociális, munkahelyi körül­ményeik jobbak lettek. A 1 oo-as toronyépületében 500 fős mun­kásszállás is helyet kapott Az épülő Déli pá­lyaudvari postakombinát 250 dolgozónak ad majd otthont. 1969-ben a posta 21 millió forintos kamatmentes kölcsönt biztosított a dolgozóinak lakásépítésre; három milliót a Budapesti Postaigazgatóság kapott. VII. A Budapesti Postaigazgatóság mostantól évente harminc millió forintot fordít korsze­rűsítésre. Készülőben az említett Déli pálya­udvari, valamint a Keleti pályaudvaron fel­építendő nagy postakombinát terve. Ez a tizenöt év múlva elkészülő postakombinát már automatizált levél- és csomagirányítást feltételez — aminek napjainkban még nyo­ma sincs. 1972-ig szeretnék a 72-es hivatal munkáját gépesíteni. Terv szerint 1973-ban térnek át a kódrendszerű irányításra. Az egyes vidékeket, községeket, városokat s iám­mal jelölnék, s ennek megfelelően kellene a küldeményeket megcímezni is. így a kezelők­nek több technikai tudással, de sokkal keve­sebb konkrét, földrajzi-helyrajzi ismerettel kellene rendelkezniük. A postaszolgáltatások gépesítését különböző országokban különbö­zőképpen valósították meg; valamennyi módszer alapfeltétele a szabványosítás. Aki nem a szabvány előírásai szerint címezi meg a levelet vagy a csomagot, pótdíjat fizet. A gépkihasználás lehetőségét korlátozza, ha például a csomagok különböző formájúak. Magyarországon most mindenféle csomagot átvesznek a postán. A csomagok harminc százalékát a gépek nem tudják kezelni. A szállítás könnyítésére és gyorsítására célszerű gépkocsitípusokat kísérleteznek ki. Hamarosan elkészülnek az első tartálykocsik. A táviratokat az ország egyik végéből a másikba szinte percek alatt továbbítják — a kézbesítésre viszont hosszú órákat kell vár­ni. Most foglalkoznak annak a gondolatával, hogy mozgó táviratközvetítő állomásokat, s rádiótelefonnal felszerelt kézbesítőbrigádo­kat állítanak munkába. Tervezik önkiszolgáló postahivatalok és postapavilonok létesítését, ahol automaták árusítanák a különféle cikkeket, s a szabvány küldeményeket is automaták vennék át. Nem kellene hosszú percekig sorbaállni, a külde­mény gyorsan jutna rendeltetési helyére. Tervekben, korszerűsítő elképzelésekben bővelkedik tehát a Postaigazgatóság. Egye­lőre azonban — mindezek megvalósulásáig — a gondokban. 13

Next

/
Thumbnails
Contents