Budapest, 1970. (8. évfolyam)

3. szám március - Dr. Palotás Zoltán: Fővárosunk „aránytalansága”

hiszen az „ember—munka térbeli harmóniájának" még a mércéje (értékrendszere) is eléggé bizonytalan, amellett számos helyi körülménytől függ, térben és időben változik. De alapjában ez a térbeli arányosság lényege. Visszatérve fővárosunk „túlfejlődésének" kérdésére, a kifejtettek alapján nem vitás, hogy a főváros erőteljes fejlesztése — tudatosan vagy nem tudatosan — az ország, ill. a „vidék" terhére, „rovására" történt, és a különbségek (főleg a minőségi eltérések) egyre nőnek. Ebből a szempontból a fejlődés tehát valóban aránytalan — egy régebbi, történeti struktúrához képest. De nem aránytalan a haladott államok mai struktúrájához és növekedési ütemeihez viszonyítva. A „túlfejlődés" adatai Budapest fejlődési jellemzői egyáltalán nem egyedülállóak. Emellett nem lehet figyelmen kívül hagyni azt az általában szemérmesen elhallgatott tényt, hogy fővárosunk növekedésének éppen a leggyorsabb („extenzív") szakaszában egy sokkal nagyobb területű ország fővárosa volt; történetietlen és antidialektikus egy régebben kifejlődött nagyvárost, egy későbbi országterülethez viszonyítva, „torznak", aránytalannak minősíteni. Nem elég a „túlfejlődés" tényét kifogásolni; fontosabb lenne az ország többi részénél sokkal gyorsabb fejlődés okait, hatótényezőit felkutatni és elemezni — különösen azt, miért nem fékeződött le e fejlődési ütem 1919 vagy 1945 után nagyobb mértékben ? (Mint ahogy pl. Bécs fejlődése — különösen 1919 után — megállt.) A statisztikai adatok megszokott mutatói már alig elégségesek a változó, bővülő életviszonyok bemutatására, a fejlődés összevetésére. A hagyományos népességszám ugyan változatlanul szignifikáns — ezen belül különösen a belföldi vándorlás egyenlege —, de még jelentősebbnek tartjuk az aktív népesség: a munkaerő különféle csoportjainak alakulását, mozgását jelző adatokat, valamint a beruházások, az állóalapok, a termelési érték stb. adatainak értékelését. A főváros népességének az országénál ill. a vidéknél jóval gyorsabb ütemű növekedése már régóta tart. íme, az utolsó 100 év adatai: Magyarország, Budapest és a városok népességének fejlődése (1000 főben) Év A mai országterület népessége A városok népessége Budapest nélkül A városok népessége Budapesttel Budapest népessége Ugyanaz az ország népességének %-ában 1869 5 011 912 I 234 302 6,0 1880 5 329 991 i 393 402 7,5 1890 6 609 I 112 1 672 560 8,5 1900 6 804 I 202 2 127 925 13,6 I9IO 6854 I 481 2 591 i no 16,2 1920 7987 I 576 2 808 1 232 15,4 1930 8685 I 692 3 133 1 441 16,1 I94I 9316 I 84I 3 552 1 711 18,4 1949 9205 I 752 3 341 1 589 17,3 i960 9961 2 229 4034 1 805 18,2 1965 10 160 2 493 4 445 1 952 19,2 Amíg tehát 100 évvel ezelőtt a főváros (akkor még Buda, Pest és Óbuda önálló sz. kir. városok voltak) csak kb. i/17-ed részét tette ki a mai államterület akkori lakosságának, addig ma kb. 1/5-ét. A két világháború utáni megtorpanás is látható (1920,ill. 1949 ada-Terület Népesség Belső vándorlás megyék között Aktív keresők 1949-1960 1960-1966 1949-1960 1960-1966 1949-1960 1960-1966 Budapest Központi m. Perem m. + 1,2 + 1,3 + 0,2 + 1,5 + 0,9 -0 A +0,7 +0,2 -0,7 + i,7 +0,4 -0,9 + 2,6 + 2,4 +1,1 + 3,1 + 1,9 -1,2 Magyarország + 0,8 + 0,3 -0,1 -+ 1,8 + 0,5 Az adatokból kitűnik, hogy Budapestnek jellegzetesen mások a vizsgált időszakon belüli évi átlagos növekedési rátái, éspedig a fejlődési ütem mindenütt növekvő; az északi határaink mentén elnyúló 8 központi megye (Győr-Sopron, Komárom, Fejér, Veszprém, Pest, Nógrád, Heves és Borsod-Abaúj-Zemplén) értékei „tartják magukat"; a perem-megyék mutatói ellenben rohamos negatív változást tükröznek. Érdekes alakulást mutat a főváros és a két vidéki országrész foglalkozási átrétegeződése is. 1949 és 1966 között az aktív keresők száma (1000 főben): Ipar f építőipar Mezőgazdaság Egyéb ágazatok Terület Terület 1949 i960 1966 1949 i960 1966 1949 i960 1966 Budapest 328 544 614 13 15 9 419 421 499 Központi m. 285 599 750 749 618 528 247 401 484 Perem m. 243 450 543 1429 1296 981 310 483 545 Magyarorszag 856 1593 1907 2191 1929 1518 976 1305 1529 Ugyanez, százalékos megoszlásban: J par + építőipar Mezőgazdaság Egyéb ágazatok Terület Terület 1949 i960 1966 1949 i960 1966 1949 i960 1966 Budapest 43,2 55,2 54,8 1,7 i,5 0,8 55,1 43,0 44,5 Központi m. 22,2 37,1 42,5 58,5 38,2 30,0 19,3 24,7 27,5 Perem m. 12,6 20,1 26,3 72,0 58,3 47,3 15,4 21,6 26,4 Magyarorszag 21,3 33,0 38,5 54,5 40,0 30,7 24,2 27,0 30,8 Forrás: Prinz Gyula: A közlekedés és a településhálózat helyzetének összefüggései. (Építésügyi Szemle, 1969. 3. sz.) Az iparban dolgozók száma a fővárosban 17 év alatt közel a kétszeresére nőtt; 1960-ig százalékarányuk jócskán emelkedett, utána kissé csökkent; a tercier szektor (szolgáltatások) megfordítva: 1960-ig a százalékarány csökkent (átáramlás az iparba!), utána némileg nőtt; az abszolút szám szintén. A tendencia az ipar és a „harmadik szektor" kiegyenlítődése felé mutat; később az utóbbi túlszárnyalja az iparban dolgozók számát.(Világtendencia.) Noha a főváros ipari keresőinek száma közel megduplázódott, részesedésük az országos összegből fokozatosan csökken. A két világháború között az ország ipari foglalkoztatottjainak mintegy fele a fővárosban dolgozott; jelenleg már kevesebb mint 1 /3-a. A szellemi élet koncentrációja Nem célunk, hogy nagymenynyiségű adatot demonstráljunk és elemezzünk — inkább csak ízelítőt kívánunk adni a főváros és a vidék arányaiból. De még ide kívánkozik a szellemi potenciál megoszlásának alakulását bemutató két kis táblázat. Egyetemet és főiskolát végzettek: tai). Jellemző és tanulságos az alábbi táblázat is, amely a népesség, azon belül a megyeközi vándorlás és az aktív keresők évi növekedési (változási) rátáit mutatja be, Budapest és a „vidék" két jellemző országrészében (százalékos arányban): Terület Fő (ezer) %-os megoszlásuk Részesedésük a népesség %-íban Terület 1920 1949 i960 1920 1949 i960 1920 1949 i960 Budapest Központi m. Perem m. 38,9 I5,0 19,5 47,7 19,0 26,4 84,4 39,8 45,4 53,1 20.4 26.5 51,2 20,5 28,3 49,8 23,4 26,8 3,2 3,0 0,6 0,6 4,7 1,1 1,0 Magyarország 73,4 93,1 196,6 100,0 100,0 100,0 0,9 1,1 i,9 Az érettségizettek száma és százalék-arányának megoszlása a következő: Terület Fő (ezer) %-os megoszlásuk Részesedésük a népességből %-ban Terület 1920 1949 i960 1920 1949 i960 1920 1949 i960 Budapest Központi m. Perem m. 69,2 28,9 38,5 88,3 44,5 56,9 139,8 99,3 108,2 50,7 21,2 28,1 46,5 23,5 30,0 40,3 28,6 31,1 4,8 5,5 1,1 1,0 7.7 2.8 2,3 Magyarország 136,5 189,3 347,3 100,0 100,0 100,0 1,7 2,1 3,4 28