Budapest, 1970. (8. évfolyam)

3. szám március - Siklós László: Pesti malmok

jézus születése, falkárpit részlet. Brüsszel, 1520 körül Diana megöli Chionet — részlet. Párizs, XVII. sz. eleje, Planche-Coomans műhely Az Iparművészeti Múzeum gyűjteményei között a textilosztály kb. 18 ooo darabból álló gyűjteménye — tárgyai számát tekintve — a második helyen áll. Tudott, hogy az anyagok közül a textília viseli el legnehezebben az időjárás viszontagságait. Ez magyarázza, hogy gyűjteményünk anyagában csak a 4—5. századtól kezdődően találunk textileket, s folyamatosan a 15. századtól rendelkezünk a különböző műfajú textíliákkal. Az osztály több textil-csoportot foglal magába, így a falkárpit, keleti szőnyeg, hímzés, csipke és szövetgyűjteményt, valamint a ruharészleget, annak tartozékaival együtt. Gyűjteményünk egyik legjelentősebb csoportja a keleti szőnyeg. Ennek fajtái közül minőségben és mennyiségben az anatóliai, kisázsiai szőnyegek állnak az első helyen; közöttük jelentős számú „erdélyi" szőnyeget őrzünk. Ez a típus nem készítési helye, hanem Keletről Európa felé haladó kereskedelmi útvonala után nyerte elnevezését. Erdély egyes városai különleges kiváltságokkal rendelkeztek, tizedelési joggal bírtak. Ez azt jelentette, hogy a városon átszállítandó szőnyegek közül minden tizedik ellenszolgáltatás nélkül a város tulajdonába ment át. Ez a magyarázata, hogy olyan nagyszámú „erdélyi" — azaz anatóliai, Usak környékén készült —csomózott szőnyeg maradt meg hazánkban.