Budapest, 1970. (8. évfolyam)

3. szám március - Siklós László: Pesti malmok

Siklós László Pesti malmok Tíz-tizenkét évvel ezelőtt gyakran jártam Dandár utcában lakó barátaimhoz. Földszinti lakásuk ablaka hatalmas, szürke falra nézett, amelyen sárga üvegablakok álltak vaksin, mindig sötéten. S amikor az éjszakába nyúló beszélgetések után hazaindultam a Boráros tér felé, tehervagonok sora állta utamat a Soroksári úton. Néha fél órát is várnom kellett, amíg kopott, piros zászlójával bágyadtan intett a vasutas, és a vagonokat elnyelte az udvar, a gyárépület, amelyből mindig sustorgó, dübörgő tompa hangok hallatszottak, őröl a Gizella malom. Szerettem volna odamenni egy öreg molnárhoz, megkeresni a morajlás fészkét, a padláson régi okmányok között belenézni az alapítólevélbe ... De az utolsó vagonok után két morcos éjjeliőr álmosan behajtotta a kapukat, és tőlük is, mástól is akkor még hiába kértem volna engedélyt. Virágzó ipar 1292-ben Budavára közelében már voltak hajómalmok a Dunán, ezt bizonyos Posor kanonok kérvényéből tudjuk. 1663-ban Evlia Cselebi szerint Buda várában 150 lisztes malom működött, ezeket ló és ökör hajtotta. A Duna múlt századi szabályozásáig — a partvonal kiépítéséig — sok-sok malom ringott a folyónak mind a két partján: kisebb-nagyobb bárkákat kötöttek ki tavasszal a parthoz; alul a víz sodrásába kerék kapaszkodott, tengelye forgatta az őrlőkövet... őszszel a hajókat bevontatták a jég elől, s pihent a molnár is, majd kijavította malmát, hisz a legtöbbször maga ácsolta, faragta, fúrta szerkezetét. Molnárok százai gondoskodtak így a város lakóinak az ellátásáról. A kőre járó malom lisztje nem volt egyenletes minőségű, kicsit korpás, és szaga volt. Az üzemelés kitéve az időjárásnak, a víznek, a szélnek, a barmok járásának ... A malomipar forradalmát a gőzgép feltalálása tette lehetővé. Magyarországon a gőzgép alkalmazásának harcosa: Széchenyi István. 1832-ben, egyik angliai útján felfigyelt a gőzgép hajtotta malomra, érdeklődött a működése iránt, adatokat gyűjtött. Növelni akarta az ország gabona kivitelét, kiváltképp a nagyobb hasznot hajtó őrölt gabonáét. A természet szeszélyének kiszolgáltatott kis malmok nem tudnak egyenletesen, sokat és jó minőségűt őrölni, ezért gőzgéppel kellene hajtani. Talán még jobb lenne, ha kő helyett hengert használnának; ezt akkoriban találták fel. Széchenyi közreműködésével 1836-ban létrejött a Soproni Gőzmalom Társaság. Bár elkezdte a pesti malom alapítását is, ezt több éves előkészítő munka előzte meg. Ellenállásba és értetlenségbe ütközött. A vízimolnárok kis malmaikat, szó szerint a kenyerüket féltették. A polgárok, akiknek támogatására szüksége volt, mert tőke híján részvénytársaságot kellett alapítani — nehezen álltak rá, a gyártulajdonosokból is hiányzott a vállalkozó kedv. Széchenyi angol, svájci, német szakemberekkel, mérnökökkel tárgyalt. Információszerzésben segített neki a Müánóban állomásozó Mészáros Lázár huszárőrnagy, a majdani 48-as hadügyminiszter, és a Clark testvérek. Végül József Nádor támogatásával telket kaptak a várostól, s Hild József tervei szerintfölépítették az üzemet a Klotild utcában. A malom 1841. szeptember 15-én 30 lóerős gőzgéppel, 43 alkalmazottal őrölni kezdett. A Nádor tiszteletére — aki nélkül nehezen jött volna létre a vállalkozás — „József Hengermalom"-nak keresztelték el. A malomipar fejlődése és kibontakozása, mint annyi más iparágé, Pesti hengermalom 14