Budapest, 1969. (7. évfolyam)

2. szám február - Bajor Nagy Ernő: Albertfalvától a Gellértig

mal és Nairobival, a jó ég tudja még hány fővárossal. A Műszaki Egyetem Münnich Ferencről elnevezett fiúkollégiumában a magyar diákok mellett több tucat külföldi tanuló is él. Elsősorban ők jelentik a kapcsolatot. Egyik barátom vacsoravendég volt tavaly Amszterdamban, az Astel folyó partján épült patrícius ház lakóinál. A legszebb szegfűket vette meg a háziasszonynak és a fizetésnél árulta el a boltos: repülőgépen érkezik hozzájuk ez a valószínűtlen szépségű virág, mégpedig Budapestről. Egy szállítólevélről meg az is kiderült: a Sasad tsz kertészetében termett. Az Április 4. Gépgyár legalább annyi országba szállít — köztük a Szovjetunióba, Bulgáriába, Egyiptomba, Jugoszláviába, Indiába, Koreába, Lengyelországba, Romániába, Vietnamba —, mint ahány országgal egy kisebb állam diplomáciai kapcsolatban áll. Kopaszi gát A Fehérvári út: Buda Váci útja. Nemcsak az egymás sarkára hágó gyárak csatárlánca kínálja az asszociációt, de az a körülmény is, hogy mindkét út párhuzamosan fut a Dunával. Szinte ennek zöld előtere a Kopaszi gátnak nevezett lágymányosi földnyelv. Alig van ehhez foghatóan romantikus rész a fővárosban s elhanyagoltabb is kevés akad. Az Összekötő Vasúti Hídtól délre húzódik — valaha az ingyen uszoda tette ismertté és vonzóvá. Ma néhány egyesületi üdülőház ácsorog itt, táplinak nevezett kalyibás ladikok horgonyoznak a rendezetlen vízparton, ahol nemhogy üdülni, de veszélytelenül közlekedni is roppant körülményes. Hassal az ég felé fordított ladikroncsok várják a megsemmisülést, a Duna kimosta a gát szélébe ültetett fák gyökerei közül a földet, s azok mint mesebeli pókszörnyek szinte lebegnek a talaj fölött. Beszélek néhány ott élő emberrel. Nagy örömük, hogy van végre vízvezetéki vizük. Egyébként télen úgy élnek, mint Cegléd külterületén. A villamostól való távolságuk 20 — 30 perc gyalog, a bolt is annyira van, telefonjuk nincs. A Margitsziget kisebb, déli mását lehetne itt megteremteni némi áldozattal. Piros kisokos „Piros kisokos" egy füzet. Göndör Tiborné vbelnökhelyettes kis füzete a XI. kerület legfontosabb adataival. Hozzám került néhány napra, hadd tallózzam benne. Terület: 5650 hold. A lakosság 1966 — 67 között 12 000 fővel gyarapodott. Érdekes, hogy ez a — Szentendre egész népességének megfelelő — növekedés r.em éreztette hatását sem a születések, sem a halálozások, sem a házasságkötések számának alakulásában. Mindhárom mondhatni azonos szinten van évek óta. Két év alatt 376 lakóház épült a kerületben — köztük sok lakótelepi mammutház —, a tiszta lakásszaporulat 1967/68-ban 2072. Ugyanannyi idő alatt kereken 3000-rel nőtt a lakásigénylők száma: meghaladja a 9000-et. Teljesen magánerőből két év alatt mindössze 33 lakás épült a kerületben. Négy mozijuk van. (A Bartók mozi hosszú ideje nem működhet.) A Kelenföldi pályaudvar közelében levő Haladás filmszínház gyönge berendezésével, 300 férőhelyével a siker reményében indulhatna a világ legszerényebb színvonalú premiermozija címért rendezendő versenyen. A papíron meglevő 4 mozi férőhelye összesen 1322, tehát alig több a pesti oldal Corvinjáénál. Elképesztő, hogy egyetlen kerületnek milyen tömegű kommunális berendezésre van szüksége. Vízvezetékhálózatuk hossza nagyjából a Budapest - Debrecen távolságnak felel meg. Kocsiútjaik felülete csaknem 2 millió négyzetméter. A közvilágítási lámpák száma megközelíti a 6000-et. És níliany adat az Ingatlankezelő Vállalat kerületi munkájáról: Az általuk kezelt lakóépületek száma 1967-ben 1947 épület volt. (A lakások szám a 26 448.) Abban az évben 17 épületen végeztek nagytatarozást, 24 épületet tataroztak részlegesen. A vállalat lakbérbevétele nem érte el a tatarozásra fordított összeget. És így is az összes épületnek nem egészen egy százalékán végeztek nagytatarozást. Az IKV alkalmazottainak száma 1967-ben 1213 fő volt, közülük 360-án végeztek fizikai munkát. íróbűvészek Lágymányoson Az irodalmi barátságok milyen Szent Antalláncát lehetne összeállítani Lágymányos múltjából! Devecseri Gábor egy önéletrajzi írásában említi: itt olvasta élete első regénytáplálékát, Kosztolányinak A véres költő című művét. Kosztolányi izgatott-bolondos, szép barátságban élt Karinthy Frigyessel, Karinthy a testvér szeretetével beszélt a Kruspér utcai poétáról, Somlyó Zoltánról, és így tovább. Illyés — Kosztolányi irodalmi hagyatékának jó kertésze — a mai Kosztolányi tér környékén lakott valaha. Móricz is élt errefelé („ . . . nézze meg a lebontott Borostyán étterem melletti angol udvart, ott egy három oldalról is szélnek kitett szobában dolgozott apám" — biztat az író Lili lánya), Csibe itt lépett be Móricz élményvilágába. Ő így irt erről: „ . . . gyalog mentem keresztül a Ferenc József-h;

.don. Egy kislány, majdnem gyermek, ácsorgott híd közepén, s nézte a vizet. Megszólítottam: „maga mit csinál itt ?" Előbb nem felelt, aztán azt mondta: „Be kéne ugrani, az anyja szemit." .Keresem az angol udvaros házat. A házfelügyelő — huszonkét éve él ott — soha nem hallotta, hogy Móricz nevű lakójuk lett volna. A szomszéd házba tanácsol. „Itt kérem nem lakott" — válaszolják. Végül a túloldalon, a Bartók Béla út 51-ben kötök ki. A házfelügyelő ott sem tud arról, hogy Móricz Zsigmond valaha is megfordult volna az épületben. Azért végiglapozom a régi lakónyilvántartásokat. Az 1940-es könyv 3. oldalán a „b" betűnél szereplő lakók foglalkozása: m.kir.szds., iparművész tanár, m.tisztviselő, gimnazista, mindenes, szds.neje, magánzó, szobalány, banktisztviselő, magánzó, üzleti alkalmazott, nyomdatulajdonos, géplakatos . . A 40. oldalon a „k" betűnél: mindenes, postafelügyelő, családtag, mindenes, mindenes, szakácsnő, tanuló, mindenes, szakácsnő, hírlapíró, nevelőnő, női szabósegéd, varrónő, mindenes. Hogy ontottad a Csibéket és Édes Annákat, édes Magyarország! Telepek Egy vígkedvű közhivatalnok az „eszperente"ként emlegetett nyelvi játékkal határozta meg számomra a kerületet: „Telepek negyede eme hely, melynek egy szeglete enyhhelyed teneked." A lágymányosi lakótelep — szociológiai vizsgálatok és szubjektív benyomások egyaránt arról vallanak — a legsikerültebb lakótelep a fővárosiak közül. Magán visel valamit a budai oldal eleganciájából, de pillanatokra van csak Pest közepétől; levegős-tágas, jól illeszkedik a tájba; a lakások fölszereltsége jobb az új Lipótváros standardjánál. Ügy érzem, nem üres udvariasság részemről, ha följegyzem az egyik kőtábla szövegét: „Tervező BUVÁTI — Iványi László". Nagyobb telep nagyobb hírrel, nagy viharokkal a kelenföldi. A bevezetőben említett „enyhhelyed teneked" — arra céloz, hogy magam is ott élek. Több mint egy esztendeje vagyok mindennap tanúja a modern csodának, ahogy egy megyeszékhely nagyságú lakótelep születik. Az élére állított gyufásdobozhoz hasonló óriásházak először meghökkentik a szemlélőt. Jómagam olyan kilencemeletes házban élek, ahol 180 lakás van. - Lehet ilyen tömegben élni ? — kérdik tőlem ismerőseim naponta. Csak azt mondhatom: — Tapintatosabb szeparáltságban még sohasem éltem. Hat lépcsőház van az épületmonstrumban, minden lépcsőház két oldalról is megközelíthető. Ügy eloszlik a forgalom, hogy az ember napokig nem látja a szomszédait. Az ablakok előtti tágas térségek csak fokozzák ezt a hatást. A lakásépítés üteme itt a valószínűtlennel határos. Kár, hogy a belső szerelési munkák hibáinak se szeri, se száma. Kár, hogy a parképítés egyáltalán nem tart lépést a lakások születésével — tudok esetről, hogy egy kerek esztendeig törmelékek-buckák éktelenítették a vadonatúj házak környékét. Érthető, hogy legelső kötelesség minél előbb minél több lakást építeni. Amikor azt dörmögi némelyik teleplakó: „bizony, ebbe az újabb negyedbe is kéne már eszpresszó, vendéglő, ruházati bolt. . . ", arra gondolok, hogy sok »Izezer A Műszaki Egyetem 14 A Bartók Béla úti munkásszálló Régi, körfolyosós bérház a Bartók Béla úton