Budapest, 1969. (7. évfolyam)

2. szám február - Láng Péter: Budapest fejlesztésének programja a Tanácsköztársaság idején

Láng Péter Budapest fejlesztésének programja a Tanácsköztársaság idején 1919 májusában az alábbi szigorú sorok láttak napvilágot. „Budapest úgyszólván csupa lehetetlenül rossz bérházakból áll, lehetetlenül rossz utcák mentén megépítve. A meglevő közlekedés fejlesztése a mai utcahálózatban lehetetlen. A vasútügy teljesen rendezetlen, a pályaudvarok és sínhálózatok mindenütt a továbbfejlődés útjában állanak. A városnak nincs levegője, mint mondani szokás. Terek, parkok rendezetlenül szerte szóródtak minden egységes gondolat nélkül... Se szeri, se száma azon problémáknak, melyek megoldásra várnak . . . Most van a legjobb alkalom arra, hogy Budapest város szabályozásának egész komplexumát egészen új alapokra fektessük .. ."1 Sokan és joggal érezhették úgy, hogy soha nem volt alkalmasabb idő Budapest feltámasztására, mint a proletárállam megteremtését követően. Tanács-Magyarország kedvező lehetőségeket biztosított az alkotók számára közéletünk minden területén. Jóakaratú fantaszták, kallódó tehetségek merészkedtek elő féltve őrzött terveikkel, hogy aztán türelemmel adják át helyüket azoknak az elgondolásoknak, melyek a főváros szociális gondjainak enyhítésére születtek; mert Budapest arculata évtizedeken át két szélsőség, a nyomor és a pompa kontrasztjában formálódott. 19x9-ben forradalmi alkalom nyílt arra, hogy felszámolják a legkirívóbb egyenetlenségeket. Ez a törekvés töltötte ki a Tanácsköztársaság erőfeszítéseinek első időszakát, mely a legfontosabb feladatok kijelölésével, és a munkálatok megindításával telt el. A közigazgatás kiépítése, a tulajdonviszonyok változása és a proletárállam olyan intézkedései, mint a lakásínség enyhítésének gyors, az adott lehetőségekkel gazdálkodó módja, csak közvetve tartoznak témánkhoz. Meg kell azonban emlékeznünk a proletárállam erőfeszítéseinek arról a nagy fejezetéről, melyekben lakótelep-, kórház- és erőmű építkezések kezdődtek. Újabb fejezet idézi a szép tervek és remények jövőbe néző, korszerű városképét, melyekből akkor nem lehetett valóság. Horthy sötét negyedszázada volt a türelmi idő. * Egy korszerűbb, szebb Budapest körvonalai rajzolódtak ki azokból a harcokból, melyek e napokban az új, szocialista építőipar megteremtéséért kezdődtek. A küzdelem könnyebb is, nehezebb is volt a társadalmasítás más területeinél. Jóllehet, az építőipari munkásság az elmúlt évek munkakörülményei között teljesen elnyomorodott, s így a Tanácsköztársaság célkitűzéseinek lelkes támaszává vált, szétforgácsoltsága gátja lett a legkülönbözőbb üzemágak és munkaterületek egységes szervezésének. Az első és legfontosabb feladat az építőipar szocializálása, annak az alapnak megteremtése volt, melyre a további elgondolások támaszkodhattak. Az épületek, építőanyagok és szállítási eszközök állami tulajdona régi, korrupt mechanizmust takarított el a szocialista városfejlesztés útjából. Budapest nagyobb építő vállalkozásainak vezetését és ellenőrzését még április elején átvette a munkásság, s az iparág irányítására hat tagú direktóriumot bízott meg a kormányzótanács. Feladatuk az építőanyagok termelésének ellenőrzése, nyilvántartása és szétosztása, a munkálatok kijelölése és tervszerűsítése volt. Komoly segítséget nyújtott ehhez a MÉMOSZ Építész Szakosztálya, mely tagságát tehetség és képesség szerint minősítve javasolta az építőipar gépezetének új tisztségeire: „Ne csak jelszavunk legyen tehát, hanem szigorúan betartott programunk, hogy mindenki oda kerüljön, ahol munkaképességére szükség van, mindenki azt a munkát végezze, amihez legjobban ért, és mindenki annyit dolgozzék, amennyi erejétől telik. Ezek legyenek a mi építő társadalmunk alapszabályainak legfontosabb pontozatai."2 Munkáskézben eleinte nem is volt hiány. Hiányzott azonban az anyag, az energia, de a régi értelmiség szakismerete is. A Magyar Mérnök- és Építész Egylet — bár formálisdiplomatikus nyilatkozatot tett lojalitásáról — mindvégig tartózkodó, várakozó volt. Az építkezések tervezése és szervezése így a kommunista értelmiség és a forradalmi idők sajátos feladatait szívesen vállaló kis számú szakember kezében maradt. Abban, hogy hangjuk mégis mindenhová eljutott, nem kis szerepe volt az építőipari munkásszervezetek első kommunista hetilapjának, melynek most programjából idézünk: „Nagy feladat súlyosodik az építőipari termelés embereire. A ledöntött instrumentumok helyébe újakat kell alkotni — jobbakat, mint voltak s a termelés anarchiája helyébe meg kell teremteni a termelés szocialista rendjét. Az építőipari termelés új horizontjai lebegnek elénk. Már nem tiporja el a nagyobb haszonra 1 Építés, 1919. 7. sz. 1 Építés, 1919. 2. sz. Csecsemőotthon vázlatterve. A Juranics utcai telektömbön akarták felépíteni Lakóház-csoport helyszínrajza 10