Budapest, 1969. (7. évfolyam)

2. szám február - Láng Péter: Budapest fejlesztésének programja a Tanácsköztársaság idején

való törekvés a művészet szépségeit s a tehetségtelenek világa elmúlott .. De hogy mindazt adhassa az építőipar, amit adnia kell, hogy a célszerűt, a szépet s a nagyszerűt érvényre juttassa, ahhoz szükséges, hogy megszerveződjék .. . Ezeken a hasábokon az építőipari termelés társadalmasításának súlyos, nagy, sok gondot és lelkiismeretes hozzáértést igénylő problémáját kell megoldásra vinni s az ehhez a kérdéshez kapcsolódó gondolatok és tervek rakodópartjává kell tenni ezt az újságot."3 Az „Építés" be is töltötte hivatását. * A megoldást sürgető feladatok sorrendjének megjelölése nagy körültekintést kívánt az építési direktórium ületékeseitől. Nem véletlen, hogy az első világháború tehertételei alatt megrokkant, amúgy is elmaradott egészségügyi ellátás felerősítésére születtek a legkorábbi tervek. A Madarász utcai csecsemő kórház és a János Kórház tüdőbeteg részlegének építkezése a háború miatt maradt abba. Befejezésük, a fertőtlenítő hálózat gyors és korszerű kiépítése, valamint a mentőszolgálat korszerűsítése képezték a legsürgősebb tennivalókat. Egy óra elegendő volt ágynyilvántartó hivatal létesítésére; ez évtizedes hiányt pótolt. A svábhegyi „Nagyszálloda" adott otthont először tüdőbeteg proletárgyermekeknek, de valamennyiük gyógyüdültetését előkészítették a legközelebbi hetekre. Megkezdődött a Lukács-fürdő átépítése is, mely annyira el volt hanyagolva, hogy további üzemeltetését be kellett tiltani. „ .. . modern, nagy Zander teremmel építjük újjá, nap- és villamos hőlégfürdők, kvarc lámpák fognak a kapitalista háborúban tönkrement proletártestvéreink rendelkezésére állani."* Nyomasztó volt a kapitalista lakáspolitika öröksége is. Az a fellendülés, mely a századfordulót követően kimutatható volt a lakóházak számának gyarapodásában, 1910 után megtört, majd az első világháború éveiben csaknem teljesen szünetelt. Az aránytalanul magas lakbérek sok munkáscsaládot kényszerítettek összeköltözésre, szükséglakásba, nyomortanyákba. „Fölszabadult a proletár lélek, de a test még nem. A proletár teste még mindig kucorog a külvárosi lebujok bűzében. Még mindig 8—10 ember éjjelente gubbaszkodik egy-egy szobának nevezett odúban a pihenésre szánt időben. Miért? Mert Budapest az erős fény és a még erősebb árnyék városa volt. A luxuspaloták sora mögött a bérkaszárnyák tömegét építette a bankó-részeg társadalmi rend."" A kormányzótanács intézkedett arról, hogy a munkáslakások építése mihamarább megkezdődjék. A lakásbiztosság egy esztendőre tervezett. 1920 tavaszára 1500 családot kívántak a készülő lakótelepek valamelyikében elhelyezni; a Pongrácz utcában 650, a Madarász utcában 500, a Juranics utcában 400 lakás földmunkái folytak. „Mindegyik telepre terveznek gőz- és kádfürdőt, népházat könyvtárral és olvasóteremmel, kisdedóvót, bölcsődét és központi konyhát nagy étteremmel és ételkiosztóval Elrendelték a Kispest—Wekerle telepi és a pestszenüőrinci, már korábban megkezdett munkásházak befejezését; itt ezer családot helyeztek volna el. Az Országos Lakásbizottság saját hatáskörében is renoválásokat kezdett, s egy-egy ház átalakítása során több kislakáshoz jutottak. Nincs értelme elhallgatni, hogy a rossz emlékű Mária Valéria telep átmeneti segítséget kínált a Tanácsköztársaság lakásgondjainak enyhítésére. „A legnagyobb csendben, szinte észrevétlenül hatalmas munka folyt a régi Mária Valéria barakk-kórház területén. A volt királyi hadsereg barakkjait alakították át proletárlakásokká. A több mint öt milliós munkát most fejezték be, s a lakásbiztosság a jövő héten veszi át az elkészült 500 lakást."1 Nem a Tanácsköztársaság bűne, de Horthy-Magyarország lakáspolitikáját jellemzi, hogy amit 1919 szükségmegoldásnak szánt, az ellenforradalmi rendszer véglegesnek fogadta el. Vágó József, az Építési Direktórium elnöke 1919 májusában derűlátóan nyilatkozott: „Általában terveinkről elmondhatom, hogy javarészük már nem terv, mert már a kivitelezés stádiumában vannak. Rengeteg földmunkát végeztünk az építkezésekhez. Budapest területén májusra százezer köbméter földmozgósítással készültünk el, az egyes nagyobb építkezésekhez iparvasutakat építettünk már előre, elkészültek a munkás- és raktárbarakkok is, sőt már készen van 40 ezer darab ajtó és ablak is. Készen várnak a vasalások, zárak, kilincsek, munkában van négy ezer rendelt tűzhely. Ugy remélem, hogy őszre, de legkésőbb tavaszra Budapest lakásproblémáját meg fogjuk oldani. "8 Nagy gondot okozott eleinte a tégla hiánya, ez pedig előfeltétele volt a fenti program betartásának. Komoly erőfeszítések születtek ezen a téren is. A szociális termelés tégla- és anyagipari osztálya elhatározta a téglagyárak központosítását, s az évente hat hónapot dolgozó üzemek kapacitásának kibővítését. Ennek egyik technikai feltétele a mesterséges szárítás bevezetése volt. A téglagyárak ez idő tájt 40—50 ezer munkást foglalkoztattak. Intézkedtek a téglatermelés villamosításáról is, hogy a szűkös szénviszonyok ne akadályozhassák a zavartalan termelést. * Közvetlenül is érintik Budapest fejlesztésének kérdését az energiaellátás gondjai. A szociális termelés népbiztosságának energia gazdasági szakosztálya tárgyalásokat folytatott annak megvalósítására, hogy a különböző eljárásokkal feltárt földgázforrások Budapest fűtését és világítását biztosíthassák. A víz erejének kihasználására három, lépcsőzetesen kiépítendő állomást terveztek a Dunára, s a soroksári Duna-ág munkálatai meg is kezdődtek. Úgy tervezték, hogy valamennyi budapesti egység energiatermelését egy kábelre kapcsolva, minden fogyasztó központi ellátását valósítják meg. E gondolathoz kapcsolódik a fővárosból kiinduló vasúti fővonalak villamosítása is; a mintegy 2500 km hosszú elsőrangú fővonal az európai 3 Építés, 1919. 1. sz. * Építés, 1919. 4. sz. 1 Építés, 1919. 3. sz. "Népszava, 1919. május 11. 7 Építőmunkás, 1919. július. B A Munka, 1919. 20. sz. Károly Lajos terve az olimpiai stadion városligeti elhelyezésére Hajós Alfréd stadionrajza