Budapest, 1969. (7. évfolyam)

12. szám december - B. Bónis Éva: A városalapító kelták

Kéjnők és halottak a józsefvárosi szavazólistákon Politikai küzdelmek a század eleji Józsefvárosban „Mélyen belemarkoltunk a mai választási rendszer iszapjába, és egy markolásra annyi szennyet, annyi rothadó anyagot hoztunk felszínre, hogy elfacsarodott tőle az orra az egész főváros és az egész ország közönségének" ... — írja 1909-ben a Népszava, a józsefvárosi választási visszaéléseket leleplező egyik vezércikkében. Hogyan jött létre ez a mély iszap? A kerületben a politikai viszonyok fejlődésének iránya lényegében megegyezett az országos fejlődéssel. Ennek egyik jellemző vonása az volt, hogy a századfordulótól kezdve a középburzsoázia egyre inkább szót kért az országos politika fórumain, a nemesek mellett. A kerületben a középburzsoáziát a kialakuló iparos tőkés csoport, a gomba módra szaporodó kisebb és nagyobb üzemek tulajdonosai képezték. A városrész iparosodásával — a korábbi gazdag céhmesterek helyett — a politikai élet irányítása ennek a középburzsoáziának a kezébe került. Néhány név megemlítése is elegendő arra, hogy fémjelezzük ezt a réteget. Thék Endre és Hűvös József ismert személyek voltak a kerületben. Mindkét józsefvárosi család a nyolcvanas években már több száz munkással dolgozó üzemtulajdonos. A szabadversenyes kapitalizmus e szakaszára különösen Thék Endre bútorgyáros karrierje jellemző, akinek a nyolcvanas évek elején még csak egy kis műhelye volt — a század első éveiben pedig közel 400 munkást foglalkoztató üzem tulajdonosa lett. A két név mellé sorolható még Rémi Róbert gőzfavágó tulajdonos, Márkus Ignác üveggyáros, Kiss József közjegyző és Glück Frigyes, a Pannónia Szálló tulajdonosa, akik tagjai voltak a nyolcvanas évek közepén megalakult Józsefvárosi Körnek. A Kör tagjai előbb egy Csokonai utcai vendéglőben, majd később egy Rákóczi úti kávéházban jöttek össze, hogy terveket szőjenek a kerület és természetesen a maguk jövőjéről. A Kör megalakulásától kezdve kezében tartotta a kerület politikai életének irányítását. Minden valószínűség szerint az előbb említett összejöveteleken dolgozták ki a legváltozatosabb választási csalásokat is, olyan városatyák garantált megválasztása érdekében, akik tekintettel voltak e csoport érdekeire. A tét nem volt kicsi, ha például csak a Hűvös családot vesszük figyelembe. A Józsefváros képviselőit hat évre választották meg. A hatéves ciklus utolsó évében került volna eldöntésre például, hogy a Hűvös József igazgatása alatt álló Városi Villamos Vasutat a főváros megváltsa-e vagy sem. A Hűvös dinasztia mindenáron olyanokat szeretett volna a törvényhatósági bizottságba ültetni, akik hat év múltán is a megváltás ellen szavaznak. Azt akarta, hogy a város ne vegye el tőle a villamosvasutat; vagy ha mégis, akkor busás áron. A Hűvös József és Rémi Róbert vezette csoport már a kilencvenes években igen erős ellenzékkel találta magát szembe. Az ellenzék tevékenysége különösen a választások előtt, majd azok idején tetőzött. A korabeli lapokat olvasgatva, a józsefvárosi választások mindig színesebbeknek tűnnek, mint a többi kerületé. A Józsefvárost többnyire a rendőrkapitány is megtisztelte jelenlétével. A Lovarda környéke ilyenkor a barikádharcok emlékét idézte. A Lovarda két bejárata között, a faltól a Múzeum kerítéséig magas deszkapalánkot emeltek, hogy a két párt kortesei és szavazói nehogy hajba kapjanak. A pártirodákat nagy feliratok jelezték. Az utcák zengtek a rekedt kortesek „éljen" és „abzug" kiáltásaitól. A többi kerületben gyakran csak egy listára szavaztak, és délre már végetért a választás. A Józsefvárosban csak délután fokozódott a küzdelem: akkor érkezett az erősítés. Ez az erősítés a legtöbb esetben a Városi Villamos Vasút kalauzaiból és alkalmazottaiból állt, akik mint józsefvárosiak szavaztak, holott zömük nem a kerületben lakott. A csalások ezzel kezdődtek. Azután folytatódtak a fekete listával. A Népköztársaság útja egy század eleji választás idején. (A B.T.M. fotótárából, Harsányi József reprodukciója)