Budapest, 1969. (7. évfolyam)

12. szám december - B. Bónis Éva: A városalapító kelták

A kerület uralkodó pártja ugyanis olyan papírra írta fel jelöltjeit, amely a fő­város színeit viselte. A Hűvös párt megszer­vezte a szavazók megfigyelését, így állandóan ismerték az erőviszonyok alakulását. Emel­lett sok ellenzéki választó következmények­kel is számolhatott, hiszen Hűvös keze mesz­sze elért. Ám ennek a csalási módnak az el­lenzék — az ún. Polgári Kör — hamar megta­lálta az ellenszerét. Tekintettel arra, hogy a választók már korábban kézhez kapták a sza­vazócédulákat, a Polgári Körnek módja volt arra, hogy a Hűvös—Rémi klikk szavazócé­duláin az ellenzéki jelöltek nevét tüntesse fel. A klikk korlátlan és önkényes tevékenysé­ge a századforduló után tovább gyengült. Ebben szerepe volt a többi között a munkás­mozgalom erősödésének, annak, hogy a Szo­ciáldemokrata Párt is egyre gyakrabban be­kapcsolódott a választójogi küzdelmekbe. A századforduló után a párt sokkal nagyobb fi­gyelmet szentelt a belpolitikai kérdéseknek. Kinőtt az egyleti formában tevékenykedő szervezet keretéből, és a főváros, egy-egy ke­rület dolgaiba is volt már beleszólása. A párt szívósságára jellemző, hogy megbízottai ap­rólékos munkával szinte házról házra járva gyűjtötték össze a választási csalás bizonyí­tékait. A Népszava leleplező cikkei a város­atyák politikai visszaéléseiről, hozzátartoztak a lapnak erre az időszakra kitűzött feladatai­hoz. Ebben a harcban a Szociáldemokrata Párt szövetségesre talált más pártokban is; így a Függetlenségi és a Radikális Pártban. Már a századfordulón közös nagygyűléseket tar­tottak a választójog kiszélesítéséért. A Jászi vezette polgári radikálisok a feudalizmus el­leni harc elsőrendű feladatát a választójog megreformálásáért vívott küzdelemben lát­ták. A századforduló elején alakult meg az el­ső olyan párt, amely fővárosi programmal lé­pett fel. A Vázsonyi vezette Demokrata Párt programjában többek között szerepelt a vi­rilizmus eltörlése, a városi progresszív adók bevezetése. A párt harcot indított a főváros irányítását kezében tartó klikkek ellen. A józsefvárosi Demokrata Párt az 1903-as községi választásokon indult elő­ször, mint a Hűvös párt legális és figyelemre méltó ellenzéke. Hűvös klikkje akkor is csa­lások révén tette biztossá győzelmét. Elegen­dő bizonyítékok híján az ellenzék tehetetlen volt. Ezen felbuzdulva a Hűvös párt hat év múlva még látványosabb győzelmet akart. Gátlástalanul, szinte sorozatban követtek el szabálytalanságokat. Több százra rúgott a nem létező és mégis leszavazott egyének szá­ma. A Bérkocsis utca egyik közismert házá­ból is szerepeltek szavazók, pedig ott kéj nők laktak. A Baross utcából közel kétszáz szava­zót jegyeztek fel; ezeknek a fele azonban, mint később kiderült, sohasem lakott a ne­vezett utcában. A jegyzőkönyvben három olyan szavazó neve is szerepelt, akik a Stáhly utca 9. számú házban laktak volna, ott azon­ban a Rókus kórház halottas háza volt. Felmerül a kérdés: miként kerülhettek ilyen névjegyzékek a bizottság elé ? A választási névjegyzéket a kerületi elöl­járóságon meg lehetett tekinteni, elvben az ellenzékiek ellenőrizhették volna azt. Hűvös azonban minden napra beosztott néhány hi­vatalnokot a Városi Villamos Vasúttól, akik szabályosan lefoglalták a névjegyzéket, és így az más kezekbe nem juthatott. A választási szédelgések különösen a mun­kásság körében keltettek nagy felháborodást. A kerületben történtek az egész főváros munkásságát megmozgatták. A választást követő napon a Szociál­demokrata Párt nyilvános gyűlést tartott a Gutenberg Otthon dísztermében. A terem zsúfolásig megtelt munkásokkal, de voltak je­len szép számmal kereskedők és kisiparosok is. A felszólaló Weltner Jakab tulajdonkép­pen akkor hozta először nyilvánosságra a vá­lasztási csalásokat, felsorolva az addig össze­gyűjtött bizonyítékokat. Felszólalásában az egész főváros állapotáról is beszélt: a lakás­uzsoráról, a városi gazdálkodás visszaélései­ről, s vázolta a választójogi harc további teen­dőit. A Népszava tovább folytatta a csalások felderítését. Az ügy négy-öt számban napi­renden szerepelt. Egy hónap alatt a csalások minden részletére fény derült. A többi kö­zött arra, hogy a Siemens—Schuckert mű­vek — Hűvös itt volt részvényes — alkal­mazottainak is a legnagyobb része, bárhol laktak, a Józsefvárosban is szavaztak. A Népszava cikkeire természetesen az iga­zoló választmánynak reflektálnia kellett. Az a panaszt azzal utasította el, hogy a névjegy­zéket egy fél évvel a választások előtt állítot­ták össze, és azóta bizonyára sok elköltözés történt. így a választást érvényesnek minő­sítette. A Szociáldemokrata Párt azonban tovább folytatta az akciót, és bűnvádi felje­lentést tett névhamisítás címén. Az ügy to­vábbi fejleményei, sajnos, már nem ismere­tesek. Ez a józsefvárosi eset bizonyára nem volt egyedülálló; minden valószínűség szerint a többi kerületben is történhetett hasonló csa­lás. Hogy mégis ebben a kerületben lepleződ­tek le a visszaélések, abban valószínűleg nagy szerepe volt a Szociáldemokrata Párt balol­dalának, amely elsősorban a VIII. kerületi pártszervezetre támaszkodott. Bogyirka Emil Választási menet a Múzeum körúton (Vasárnapi Újság 1892. 5. sz. Harsányi József reprodukciója)

Next

/
Thumbnails
Contents